Összes oldalmegjelenítés
Saját bloglista
Népszerű bejegyzések
-
Metropolita - Irány az Ég! » Ima Szent Mihály arkangyalhoz
-
Ballagok hegyen, völgyön, úttalan utakon; ruhám cafatokba lóg; GĦO|QJ|N G~GRUiV]RP LWWDVDQ Kísérnek vad nyarak, telek; könnyezem, botlom, e...
-
Majmim, kik eleddig testvérim valátok fán csimpaszkodtomban hű társim valátok, meghatva állok ím búcsúzni alátok, mivel kezdetét vőn emberré...
-
Egy híradás arról számolt be, hogy egy idős rokkantnyugdíjas, szörnyű tűzhalált szenvedett, egy elhagyott, vidéki bakterházban. Közeleg a Ka...
-
Kedves Barátunk! Márciusban különleges csemegét tartogatunk spirituális beállítottságú vendégeink számára, hiszen Müller Péter és Balogh Bél...
-
Isten mindannyiunknak megbocsát – amint mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. Megbocsátani azonban sokszor nagyon nehéz. Íme néhány se...
-
Mi történik egy ember szívében, amikor megbocsát, s mi történik, amikor nem? Fejleszthető-e a megbocsátó képességünk? Javítja-e közösségeink...
-
1. A türelem, kedvesség, szeretet, jóakarat, öröm, boldogság, bölcsesség és megértés olyan minőségek, amelyek sohasem öregszenek meg. Ápold ...
-
Milyen érdekes a Sors. Napi levelezésem megnyitásakor találtam egy angyali mesét. Ez indította el gondolataimat. Anya, 77 évvel ezelőtt, eze...
-
Évekkel ezelőtt, abban az esztendőben, amikor karácsonyom Jézus születéséről szólt, az ünnep előtt László Atya arra vezetett, hogy az ünnep ...
2010. április 10., szombat
Vissza a paradicsomba
A január ma is azt az arcát mutatta, amit szeretek. Szikrázó napsütés csalt elő a meleg szobából, feledtetve hideget és szunnyadó természetet. A nap nagy részét a ház körüli teendők ellátásával töltöttem. Régen vártam már, hogy egy kis fizikai munkát végezhessek. A fizikai aktivitás mindig jólesik, érzem ahogyan ereimben a vér nekilódul, izmaim újra zakatolnak, mint egy lokomotív hajtókarjai.
A nap végén gondolatban újra felidézem az egy éve történteket. A kórházban eltökélt szándékom volt, hogy másképpen próbálok talpra állni, mint ahogyan eddig tettem. A gondolkodásomon szerettem volna először változtatni. Elhatároztam, hogy önző leszek. Úgy próbálom irányítani a sorsom, hogy örömet leljek abban, amit teszek, ne hagyjam magam mások által letéríteni erről az útról. A világot megváltoztatni nem tudom, de a saját kis mikrokörnyezetemet paradicsommá tehetem. Ha megtalálom saját belső harmóniámat, boldogságomat, azzal azokat is boldoggá tehetem, akik számomra fontosak.
Néhány év hiábavaló harca ráébresztett, hogy bár fontosak a gyógyszerek amiket kezelőorvosom rendelt számomra, önmagában az már nem elég. Egy olyan pszichiáter szakemberre van szükségem, akit én magam feltétel nélkül elfogadok, akiben megbízom. Márta nénit feleségem találta meg Budapesten. Éppen mentálhigiénés képzésen vett részt, itt kért és kapott tanácsot, pontosabban a főorvos asszony nevét és elérhetőségét.
Első találkozásunkról már szóltam. Nagy hatással volt rám minden alkalom. Szembesülni életem, kudarcaim, ismert vagy még meg nem fogalmazott félelmeim sokaságával napokra töprengővé tett. Angéla, a feleségem kicsit féltett is ezektől a felkavaró érzésektől, amelyek kezdetben találkozástól – találkozásig tartottak, majd 2 hónap után 2-3 nap alatt fel tudtam dolgozni a bennem lévő feszültségeket.
Szép lassan elmúlt a tél, helyet adva a rügyfakadásnak, a természet hatalmas energiái kiszabadultak a hó rabságából. Az én életerőm is kezdett visszatérni, hozzáláthattam a földi paradicsom felépítéséhez. Benépesítettem kis állatkertemet, gyűjtögettem a dísznövényeket, anyagokat és eszközöket a kertépítéshez. A közeli Mádról gyönyörű szikladarabokat válogattunk, ebből építettem meg a díszudvar ékkövét, egy díszkutat. Ebből alakítottuk ki Angélával a sziklakertünket.
A heti Budapesten tett kirándulásunk nem csak lelki békém helyreállításának tett jót. Összekapcsoltuk városnézéssel, múzeumlátogatással, bevásárlással.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése