Hiba történt a modul működésében
Hiba történt a modul működésében
Hiba történt a modul működésében

Összes oldalmegjelenítés

Saját bloglista

Népszerű bejegyzések

2011. január 27., csütörtök

A megbocsátás éltető erő


Mi történik egy ember szívében, amikor megbocsát, s mi történik, amikor nem? Fejleszthető-e a megbocsátó képességünk? Javítja-e közösségeink, nemzetünk egészségét a megbocsátás? – tette fel kérdéseit az előadó, a tihanyi bencés apátság Tetőtéri esték című rendezvénysorozatának
A megbocsátás azt jelenti, hogy valaki bűnt, sérelmet nem ró föl többé. Aki megbocsát, legyőzi, elengedi a megbántottságból fakadó jogos haragját, bosszúvágyát, s szabad döntésből szeretettel fordul megbántója felé akkor is, ha semmi oka nincs rá; a rosszat jóval viszonozza. Az igazi megbocsátás sohasem egy pillant műve. Aki a megbocsátás helyett a megtorlás mellett dönt, önmagát is pusztítja: a sérelem újra és újra visszatér hozzá, s előbb lélekben, majd testben is megbetegíti. A megbocsátás a modern pszichológia és a teológia szerint nem morális gyöngeség, hanem erő, amely segít megküzdeni a stresszel. Komplex feladat, amit mindenki először a családban és szűkebb környezetében sajátíthat el – mutatott rá a szakember.

Felvetődött az esten a kérdés, hogy miért bocsássunk meg annak, aki nem kért bocsánatot. Az előadó rámutatott: a megbocsátásnak nem feltétele a bocsánatkérés. Viszont a megbocsátás megnyilvánulásai bocsánatkérésre ösztönözhetik a sértő felet. Vallási megközelítésben: Isten iránti szeretetből kell megbocsátanunk egymásnak, sőt ellenségeinknek is. Aki vétkezett más ellen, vétkezett Isten ellen is. Ezért a másik ember bocsánatán túl szükségünk van Isten bocsánatára is. Az igazi megbocsátás tehát természetfölötti jellegű.

A szünet utáni nyilvános párbeszédben megfogalmazódott: a megbocsátás képességével Isten egy hatalmas szeretetfegyvert adott az ember birtokába. Ha a megbocsátás élne sok család életében és a társadalomban, boldogabb, békésebb, emberibb lehetne a világ.

Toldi Éva/Magyar Kurír

2011. január 24., hétfő

Relax


Help to Protect! - Powered by SharkBreak.com

SharkBreak™ Relax. Take a Shark Break!™ Online Aquarium

SharkBreak™ Relax. Take a Shark Break!™ Online Aquarium

Könnyű örömök


A West Balkán tragédiája óta azon tépelődöm, m i vezetett oda, hogy gyermekeink divatként fogják fel, a Szerek használatát?
Mert Zacher Gábor erre figyelmeztet, és amit mond, arra oda kell figyelnünk!
Élénken él bennem a megdöbbenés, amivel a napokban szembesültem:
A nyomor szélén élő cigánygyerekek kiállításáról utaztam haza az Egyetem Élettudományi Centrumából.
A Piac utcán, egy jólöltözött fiatalember lépett hozzám.
Talán egyetemista lehetett.
_ Bocs’, a bunkóságomért, de hangulat karbantartó szerre gyűjtök.
Nem tudnál kisegíteni?
Nekem erre nem futja.
Hebegtem, a meghökkentő arcátlanság hallatán.
Belül, talán még egy apró mosoly is felvillant volna, ha nem lett volna akkora a kontraszt, napi élményeimben. Kedvem lett volna, a fiatalember kezébe nyomni egy Bélást.
Nem tettem, csak elszörnyűködtem.
Könnyű örömök vajon az alkohol, vagy a kábítószer okozta kábulat pillanatai?
Nem kellene gyermekeinknek példát adnunk a valódi örömforrásból?
Vagy magunk is pótszerekkel szerzünk örömet magunknak?

2011. január 23., vasárnap

Médiakapu

Médiakapu

Szalézi Szent Ferenc: Ima


Ha minden angyal, a világ minden lángelméje tanulmányozta volna, mi válik hasznodra ebben, vagy abban a helyzetben, miféle szenvedés, kísértés, vagy fájdalmas veszteség,
nem találhattak volna hozzád illőbbet, mint azt, ami ért.
Isten örök Gondviselése kezdettől fogva kigondolta, hogy ezt a keresztet saját Szívéből értékes ajándékként neked adja.
Mielőtt elküldötte volna, mindentudó szemével megszemlélte,
isteni értelmével átgondolta, bölcs igazságosságosságával megvizsgálta, szerető irgalmával átmelegítette.
Mind a két kezével megmérte, hogy egy milliméterrel se legyen nagyobb, egy milligrammal se nehezebb a kelleténél.
Azután megáldotta szent nevével, fölkente kegyelmével, beléje lehelte vigaszát, és még egyszer rád és bátorságodra pillantott.
Így most egyenesen az égből jön feléd, mint Istennek hívása,
s könyörülő szeretetének ajándéka, hogy egészen önmagaddá légy, és Istenben megtaláld beteljesülésedet.

Hazatérés


Vasárnapi szentmiséről tértem haza az imént.
Ádám Atya, prédikációjában, a napokban olvasott Kaplonyi Barátok üzenetében arról olvastam, Jézus meggyógyított minden betegséget.
Egész életemről elmondhatom, hogy végtelen otthonkeresés, hazatérés.
Döbbenetes felismerés, megrázkódtatás volt, amikor rádöbbentem, miért vagyok idegen ebben a világban, mi okozza, folytonos boldogtalanságomat, miért gyötör halálra a depresszió.
Állandó félelemben, sötétségben éltem.
Féltem a világtól, amelyben éltem, féltem önmagamtól.
Féltem múltamtól, jelenemtől, jövőmtől.
Féltem az élettől, és féltem a haláltól.
Azután, a félelmes sötétségből Fény támadt.
Mindennapi cselekedeteimben, már tudtam, merre menjek.
Ezt a fényt kell követnem, Jézus szavai szerint kell éljek.
Nem elég megismerni, követni ezt a Fényt, tovább kell adni másoknak, mert oly sokan élnek sötétségben!
Ma már elmondhatom, megbirkózom a depresszióval, minimális gyógyszer szedése mellett is jól érzem magam.
El tudom fogadni önmagam, el tudom fogadni a világot.
Bizonyára lesznek kétkedők, akik legyintenek szavaimra.
Nincs titkom a világ előtt!
Volt idő életemben, amikor bajaimat csak alkohollal tudtam elviselni.
Aki ismeri az alkoholbetegség jellemzőit, lényegét, az tudja, hogy nem lehet kigyógyulni belőle.
„ Szárazon” lehet élni, de, amint egy csepp alkohollal találkozik a szervezet, azonnal elindul, egy láncreakció!
Magam, régóta absztinens vagyok.
Nem kívánom az alkoholt.
Ünnepnapokon azután próbára tettem magam.
Elfogyasztottam egy pohár pezsgőt, vagy egy pohárka vörösbort.
Nem esik jól, nem kívánom a folytatást!
Előttem, ez a legékesebb bizonyítéka Jézus gyógyító erejének.

2011. január 14., péntek

A boldogság pillangója


A boldogság olyan, mint egy pillangó: ha szaladsz utána, sosem sikerül elkapnod; de ha nyugodtan megállsz, lehet, hogy rád száll. „A boldogságot röptében is el lehet kapni, mint egy madarat” – írta Leonardo Sinisgalli olasz költő (1908-1981). Rajta, próbáljátok ki, s meglátjátok, hogy sosem fog sikerülni.

Hasonló képet használ Nathaniel Hawthorne XIX. századi amerikai író, A skarlát betű című híres regény szerzője: „elkapni egy pillangót merész vállalkozás”.

Így van ez a boldogsággal is. Őrült gyorsasággal rohanunk utána, lesben állva megpróbálunk rajtaütni, úgy szervezzük dolgainkat, hogy minden kínálkozó alkalommal megszerezzük, de kérlelhetetlenül elröppen akkor is, amikor azt hittük, sikerült megfognunk.

Mégsem lehetetlen elérnünk, Hawthorne pedig mutat hozzá egy utat: a derűs nyugalom útját. Amikor nyugodt a lelkiismeretünk, el vagyunk foglalva apró hétköznapi teendőinkben, életünket egyszerű és őszinte szeretetkapcsolatok szövik át, akkor egyszer csak a boldogság pillangója ránk száll.

Jelenléte könnyed, szinte észrevétlen, minden rezzenésre tovaszállhat. Éppen ezért használtuk a ’boldogság’ és nem a ’vidámság’ szót: vidámak könnyen lehetünk, a vidámság zajt csap, feltűnő, de csupán egy órán át tart vagy kicsit tovább, aztán elmúlik. Kicsit olyan ez mint a pillangó, amit elkaptál a szárnyánál, és amint egy picit is nem figyelsz oda, elrepül, s csak színes port hagy maga után az ujjadon.

Az igazi boldogság ellenben ajándék, kegyelem, mely beragyogja szívedet és az életedet, s amelynek egyszerűségre és belső tisztaságra van szüksége. Charles M. Schulz, a Snoopy kutya és Peanuts gyerekek rajzolója egy helyen ezt írta: „A boldogság olyan, mint egy állat kölyök melegsége”.

Magyar Kurír

2011. január 12., szerda

A szeretetről


Palánki Ferenc: A szeretetet sosem kell megindokolni
2011. 01. 11. 14:00
Az Egri Főegyházmegye segédpüspökévé nevezte ki Palánki Ferencet, a budapesti Központi Szeminárium spirituálisát december 27-én a Szentatya, és a fidolomai címzetes püspöki címet adományozta neki. A Magyar Kurír ezen alkalomból faggatta „Feri atyát”.
Most már püspök úrnak kell szólítani?

Hát, a kinevezés óta mindenhol így szerepelek, de jobban szeretem a megszokott Feri atyát.

Mennyire érte meglepetésként a kinevezés?

Teljesen meglepetésként ért, ha tapogatóztak is rólam, azt nem nálam tették, de ez, azt hiszem, általános. A meglepetés és öröm mellett megilletődöttség, elfogódottság van bennem – még keresem a kifejezést erre az érzésre. Mondjuk úgy, nem felhőtlen az örömöm, hiszen hatalmas felelősséggel jár a püspöki szolgálat, de nagy megtiszteltetés, hogy engem választott a Szentatya. Nem úgy mondtam igent egykor a papi szolgálatra, hogy majd én valamikor püspök leszek, hanem Jézus Krisztus megszólítására mondtam igent, aki úgy szólított meg, hogy ismert, tudta, hogy milyen vagyok, ismerte a bűneimet, rossz és jó tulajdonságaimat. Ugyanakkor nem azt akarja, hogy maradjak ilyen, hanem hogy egyre jobb legyek. Amikor válaszoltam a hívására, akkor is az fogalmazódott meg bennem, hogy valami többet, jobbat szeretnék. Az evangéliumban nincs meghatározva a bölcsek száma: bölcsek jöttek napkeletről. Ülhettek volna otthon, de mégis láttak egy jelet, és el akartak indulni utána. Végül rátaláltak a gyermekre, és felismerték benne Istent. Mi is a hitünkből tudjuk, hogy kicsoda Jézus. Én is élhettem volna kényelmesen az életemet, volt egy viszonylag jó szakmám, hiszen 1986-ban végeztem a Távközlési Főiskolán, üzemmérnöki diplomám van, és épp akkortól futott fel a telefonos piac. Most gazdag ember lehetnék, de azt éreztem, hogy mindez kevés, Isten többet akar tőlem. Nem hatódik meg azon, ha sokat adunk neki, csak ha mindent, aztán pedig megtapasztalhatjuk, hogy nem tudunk nagylelkűbbek lenni nála. Így aztán én is elindultam – a bölcsekhez csatlakozva – , hogy lássam a csodát. A kinevezés miértje Isten titka, ahogy a létünk miértje és a meghívásunk is. Nem szoktam kérdezni, hogy miért történik velem valami, mert hiszem, hogy szeretetből. A szeretetet pedig sosem kell megindokolni.

– A környezetében hogy fogadták a kinevezést?

– A családban nagy örömmel. Azok, akikhez minden vasárnap misézni jártam a váci egyházmegyébe, most szembesültek azzal, hogy ez többet nem lesz így, úgyhogy ők nyilván szomorkodnak egy kicsit. De sok visszajelzést kaptam, rengetegen gratuláltak. Ahogy Beer Miklós püspök atya mondta egykoron: „nem annak örülök, hogy püspök lettem, hanem annak, hogy olyan sokan örülnek ennek”.

– Nehéz szívvel hagyja itt a szemináriumot, és megy Egerbe?

– Hát, még csak éppen hogy megszoktam, mivel ez volt az első félévem itt. Azelőtt Vácon voltam spirituális, és Esztergomban is tanítottam. Kispapokkal foglalkozni csodálatos, mert látom a fejlődésüket, hogy az életükben hogyan adja meg nekik Isten a növekedést. Az első tanítványaim közül már van, akit diakónussá szenteltek. Rácsodálkozhattam egy-egy ember hivatásának a csodájára. Ezért nehéz lesz itt hagyni a szemináriumot, de a költözéshez már hozzászoktam az előző években. Szeminárium pedig Egerben is van, nyilván velük is találkozni fogok – ráadásul egykori tanítványaim is vannak ott. De nem szeretnék visszatekinteni, hanem inkább előre. Persze nem felejtem el azt, ami mögöttem van, hanem megköszönöm. Szeretnék jó segítője lenni az egri érseknek. Amilyen feladatot ő nekem szán, azt kell ellátnom a lehető legjobban. Szeretnék a paptestvéreimnek is a segítségére lenni, hogy szolgálatunk az Isten szavára kimondott igenből forrásozzék. Nagyon kedvelem azt a szentírási fordítást, amelyikben Mária szavát így olvashatjuk: „történjék velem a te igéd szerint”. Nyilván nem tőlünk függetlenül történik velünk valami, mert azért Máriának is igent kellett mondania. Én is szeretnék igent mondani, és ehhez hozzásegíteni másokat. Ilyen értelemben is példakép számunkra Mária. Isten szavát befogadva, arra igent mondva, rajtunk keresztül is a világra jön Isten szeretete.

– Beszélt már Ternyák Csabával, az egri érsekkel? Mit tud a leendő feladatairól?

– Természetesen beszéltem vele. Elsőként azt kérte tőlem, hogy legyek egri, ismerjem meg alaposan a várost és az egyházmegyét. Több minden is szóba került, de a további elképzelésekről még korai lenne nyilatkoznom.

– Hogyan készül?

– Szentelés előtt van egy kötelező egy hetes lelkigyakorlat, amit nagyon várok, és aminek a megtartására Katona István segédpüspököt kértem fel, aki a püspöktársam is lesz. Ezen kívül is még nagyon sok a tennivaló. A szentelés február 26-án, szombaton, fél 11-kor lesz az egri bazilikában. Erdő Péter bíboros lesz a főszentelő, társszentelőnek pedig a nunciust, Juliusz Januszt és Ternyák Csabát szeretném felkérni, de természetesen nagy szeretettel hívom majd a többi püspököt is. Emellett persze szeretettel kérem a volt és a leendő egyházmegyém papjait és a híveket, jöjjenek el, és imádkozzanak velem, értem.

– Sokszor hangzik el egyházon kívülről az a kritika, hogy a püspökök távol vannak a hívektől.

– Azok gondolják ezt így, akik maguk is kicsit távol vannak az egyháztól, és nem gondolnak abba bele, hogy ők maguk az egyház. Aki Egerben vagy Vácott jár, lépten-nyomon összefuthat a püspökével, például az uszodában is. Kiss-Rigó Lászlóval, a szeged-csanádi püspökkel minden szerdán együtt focizunk a Fradi-pályán egy baráti társaságban. Bábel Balázs minden héten tart bibliaórát Kalocsán, és bárki beülhet meghallgatni. Balás Béla a taszári plébánián lakik, és még sorolhatnám. A püspökök egyházmegyéiket járva igenis emberközelben élnek, és csak azok látják úgy, hogy távol vannak az emberektől, akik maguk is kissé távol érzik magukat az egyháztól. Tudatosítani kell, hogy az egyház a megkeresztelt emberek közössége. A püspök pedig összeköti a részegyházat a világegyházzal és Péter utódával, aki az egység megjelenítője.

– Miből szokott töltekezni?

Az Apostolok Cselekedeteiben azt írja a szerző, Lukács, hogy Pál apostol, mielőtt hajóra szálltak, Kenkreában levágatta a haját, mert fogadalmat tett. A korintusiakhoz írt második levelében felsorolja, mennyit kellett szenvednie: háromszori hajótörés, ötször megvesszőzték, egyszer megkövezték, veszélyben volt úton-útfélen, és mégis, amellett, hogy ennyit szenvedett Krisztusért, ő még fontosnak tartotta, hogy külön fogadalmat tegyen. Vajon miért? Azért, hogy amíg olyan sokan kapaszkodnak bele, ő maga ne essen szét. Akkor nem esünk szét, ha fölfelé kapaszkodunk. Emelkedett lélekkel lehet másokat is emelni. A legfontosabb a személyes Istenkapcsolat, ez adja a belső békét és derűt. Új évet kezdünk. Nem az a kérdés, hogy mit hoz az új esztendő, hanem hogy mi hogyan állunk ehhez hozzá. Lesz-e belső békénk, segítségül hívjuk-e Jézus nevét, ami azt jelenti: „Isten a szabadító”, és tudunk-e mások számára áldás lenni. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha fölfelé kapaszkodunk.

Szilvay Gergely/Magyar Kurír

2011. január 9., vasárnap

Keresik az ország legtehetségesebb hátrányos helyzetű fiataljait

Keresik az ország legtehetségesebb hátrányos helyzetű fiataljait

Lelked kincsestára


Elgondolkodtál már azon az egyszerű tényen, hogy mi kell ahhoz, hogy boldognak érezd magad? Mi kell ahhoz, hogy minden napod boldogságban teljen?


Ebben szeretnénk egy nagyon picit segíteni Neked, hogy könnyebben tudd megélni a mindennapjaidat!


Szerte a világon nagyon sok emberrel történnek csodák. Veled is megtörténhet. A válaszok ezekre a fent feltett kérdésekre nagyon egyszerűek.


A sorsodat a megszokott gondolkodásmódod és képzelőerőd teremti meg és alakítja: "mert miképpen gondolkodol a te lelkedben, olyan leszel magad is."




Lelked kincsestára:

1. Benned rejlik a kincsesház. Önmagadban keresd a választ szíved vágyaira.

2. Az emberiség történetében a bölcsek felismerték, hogy a nagy a nagy titok nem más, mint az a képességük, hogy felébresztik és felszabadítják tudatalattijuk (lelkük) hatalmát. Mindezt te is megteheted.

3. Lelked minden problémára tudja a választ. Ha elalvás előtt ezt sugalmazod lelkednek: "Reggel hatkor fel akarok ébredni" akkor pontosan hatkor fel is ébreszt téged.

4. Lelked építette testedet, s meg is gyógyíthatja. A tökéletes egészség képzetével ringasd magad álomba mindennap, s tudatalattid, leghűségesebb szolgád engedelmeskedni fog.

5. A gondolat az ok, a létrejövő körülmények - az okozat.

6. Ha könyvet vagy remek színdarabot írnál, és még jobban szeretnél szólni a hallgatóságodhoz, akkor továbbítsd szeretettel, érzéssel elgondolásodat a lelkednek, s az megfelelően reagál majd.

7. Te vagy a hajód kapitánya. A kapitánynak helyes parancsokat kell adnia: hasonlóképen neked is a megfelelő gondolatokat és képzeleteket kell lelked számára továbbítanod, mert a lelked kormányozza összes tapasztalataidat.

8. Sose mondd: "Nem engedhetem meg magamnak", vagy "Képtelen vagyok rá". Lelked szavadon fog, és gondoskodik róla, hogy ne legyen elegendő pénzed vagy képességed, s csakugyan ne tehesd meg, amit akarsz. Jelentsd ki: "Bármit megtehetek az Istenem segítségével"

9. Az élet törvénye a hit törvénye. A hit: elmédben megfogalmazott gondolat. Ne higgy olyasmiben, ami árthat neked vagy sérthet téged. Higgy lelked gyógyító, ösztönző, erősítő, gazdagító hatalmában. Kinek-kinek hit szerint adatik.

10. Változtass gondolataidon, és sorsodon változtattál.
www.szeretetkozpont.hu alapján

Gondolatébresztő


HŐSÖKNEK 2011.
Vezendi István2010 november 22
„Aki másokat ismer az, Okos, aki önmagát ismeri, Bölcs,
aki másokat legyőz, Erős, aki önmagát legyőzi az Hős.”

Ezzel a felhívással ahhoz a tizenegy új partnerünkhöz szólunk, akikkel a 2011-es évben szeretnénk együtt működni.
Azt tapasztaljuk, hogy az emberek 95%-a nem képes elérni a céljait az életben. Sokszor halljuk: ”hát így alakult az életem”.Talán, mert annyi gondunk van mindennapi életünk során, hogy mire napunk és életünk végére érünk, elfáradunk fizikálisan is és mentálisan is.
Pedig a legtöbb ember szeretné önmagából kihozni a legjobbat. Szeretne időskori biztonságot, egészséges, tehetős és tartalmas életet élni, aminek a legnagyobb gátja ma Magyarországon elsősorban a híres magyar pesszimizmus, és annak következménye, a pénzügyi és az egészségügyi helyzet megromlása.
Az úgynevezett civilizált világban elképesztő terhelésnek vagyunk kitéve. Rengeteg impulzus és hatás ér minket életünk során. Hab a tortán, hogy emellett stresszes, mozgásszegény, önpusztító életet élünk. Rengeteg gyógyszert fogyasztunk, ami bizonyos kor felett elkerülhetetlen. Az elmúlt ötven évben drasztikusan csökkent az élelmiszereink tápanyag tartalma, ami miatt egy újabb civilizációs probléma alakult ki, a B típusú éhezés.
Tele van az életünk méreganyagokkal. Közel 3000 olyan veszélyes anyag vesz körül mindnyájunkat, amelyekkel a legtöbben inkább köszönő viszonyban sem lennének. Ez az életvitel olyan eredményekhez vezetett, amit ma a legtöbb ember tapasztal a környezetében. Sokan élnek olyan civilizációs problémákkal, krónikus betegségekkel, amitől legnagyobb vágyuk megszabadulni. Ahogy a régi mondás tartja: ”Az egészségesnek ezer kívánsága van, a betegnek csak egy.”
Átütő változást nem hoz, ha kevesebb gyógyszert szedünk, az sem ha orvost cserélünk, de még a zöldségek gyümölcsök fogyasztásának növelése sem, mert a legtöbb esetben csak vegyileg szennyezett vázanyagot fogyasztunk és a legtöbb orvos ma a medicinában érdekelt.
Ha ezt az életvitelt folytatjuk tovább, vajon milyen állapotok keletkeznek a jövőben?
Pénzügyi helyzetünk sem túl rózsás. Pedig a magyarok talpraesett emberek. Mégis méltánytalanul szegények vagyunk. Nagyon sokan számolnak milliós hitelekkel. Rengetegen veszítik el munkájukat. Sokan hónapról hónapra élnek, és 4-6 havi fizetésünk simán elmegy adókra. Az emberek 95%-a, a nyugdíj korhatár felett, épp abban az időben, amikor szeretnék kivenni megérdemelt pihenésüket egy becsülettel ledolgozott élet után, szegénységben, betegségben és létbizonytalanságban élnek, kilátások nélkül. Ki kíván ilyen jövőt magának és utódainak? Mi nem, az biztos.
A legtöbben mindkét problémára kiszámítható megoldást keresünk. Megoldásokat, nem pedig kifogásokat.
Létezik egy életmód program, amivel már többen találtak megoldást egészségügyi, és pénzügyi gondjaik megoldására. Talán neked is megfelel.
Magyar alapítók, magyar igényeknek is megfelelően létrehozták, azOrganic Mission Zrt-t, azzal a küldetéssel, hogy közösen meggyógyítsuk Földünket, testi, lelki, anyagi jóléthez, tudatos élethez segítsük embertársainkat és milliók életét jobbá tegyük. Amiben mi, a legnagyobb örömmel veszünk részt.
Ez a program, az egészségügyi problémáinkra azért jelent megoldást, mert veszélyes összetevőktől mentes; organikus egészségvédő készítményeket vezettek be, 20-60 szoros biológiai aktivitással. A készítmények szervezetre gyakorolt hatása elképesztő. Ezt a biológiai aktivitást, az alapanyagok termesztését és feldolgozását forradalmasító technológiák és egy világszínvonalú tudományos háttér együttes alkalmazásával érik el.
A technológiák és a tudomány, kéz a kézben, a legmagasabb szintű organikus hozzá állást teszik lehetővé. Ilyen technológiák a Bio-dinamikus alapanyag termesztés. Ami lehetővé teszi, hogy alapanyagokat, a legegészségesebb állapotban szüreteljék le, akkor mikor azok energiájuk csúcsára érnek, vegyszerek és gépek mellőzésével. Akettős fermentáció, ami biztosítja a készítmények elképesztő biológiai aktivitását. A szuperkritikus kivonási eljárással, amivel 250:1 arányú, veszélyes összetevőktől mentes, teljes spektrumú mikro tápanyag esszenciát sikerült létrehozni. A Dart-Vision eljárás, amivel lehetőség nyílt a világon először, a természetes hatóanyagok, gyógyszerészeti pontosságú kimutatására és adagolására.
Világhírű tudósok közös munkájának gyümölcse egy olyan termékcsalád, amely teljesen új dimenziót nyitott az egészségvédő termékek vonatkozásában. Áthidalják a gyógyszerek és a táplálék kiegészítők közötti űrt, amit a hagyományos ortodox egészségügyi modell nem volt képes megoldani.
Mindaz, amire a szervezetnek szüksége van, XXI. sz-i formában életre kelt.
Az Organic Mission kritikus fontosságú vállalattá vált, az új egészségügyi modell felállításában. Nem csak egyedi esetekre, hanem a nemzet teljes közegészségügyi helyzetére hatással tud lenni és lesz is. Magyarországon és még huszonhat országban.
Van olyan készítmény, amiről 50 hagyományos klinikai protokoll bizonyítja, hogy hatékonyan felveszi a küzdelmet a rákkal szemben. Anyagi helyzetünk megoldásának lehetősége csakis ilyen alapokra építhető.
Minden embernek lehetősége van arra, hogy részt vegyen ennek a küldetésnek a megvalósításában. Óriási szükség van rád, hiszen veled együtt óriási lépést tehetünk.
A betegnek csak egy kívánsága van, amire az Organic Mission a hatékony megoldást nyújt. Ezért nagyon fontos, hogy minél gyorsabban a köztudatban legyen ez az életeket megváltoztató küldetés.
Úgy érzed, van olyan ember a környezetedben, akiknek jó lenne az, ha 10-15 évvel megnyújthatná életét és egészséges, biztonságos életet akar élni, amiért hajlandó tenni is akkor, segíts célba juttatni ezt a humánus küldetést. Legyél környezeted számára te a kulcs. Mi a támogatásunkkal, az anyagi függetlenség, az emberi fejlődés és a tökéletes egészség lehetőségét ajánljuk fel azoknak, akik szövetségre lépnek velünk.
Nincs más dolgod, csak az, hogy velünk tarts és megváltoztasd az életed.
KULCSOM webhely alapján

2011. január 5., szerda

Lázár Ervin: Csillagmajor


Az asszony
Azon a télen nem akart megjönni a hó, néhány héttel karácsony előtt még feketében, fagyott göröngyöket didergetett a táj. Ebből a sötétségből jött elő az asszony, csecsemő fiát a melléhez szorította. Nem tudni, merről jött, azt sem, mennyi ideje állhatott kinn az ajtó előtt, mert nem kopogott.
– Az istenért, jöjjön be, hiszen megfagy – mondta neki anyám.
Az asszony nem mozdult, szemét szüleimre emelte, és csendesen így szólt:
– Engem üldöznek.
– Egy nőt? Csecsemővel? Miért? – kérdezte apám.
Anyám szelíden megfogta a karját.
– Jöjjön már be.
– Nem követtem el semmi rosszat – mondta az asszony, de még mindig nem indult befelé. – Azt mondták, aki segít rajtam, azt is nagyon megbüntetik.
– Jöjjön csak be.
Nagyon szép asszony volt. Levetette furcsa aranyszegélyű, világos köpenyét, kibontotta a pólyából kisfiát, tisztába tette, megszoptatta. A kisgyerek ránk nevetett, fogatlan, bölcs nevetéssel.
– Csak karácsonyig. Karácsonykor már lesz hova mennünk – mondta az asszony.
Anyám ránk nézett.
– Gyerekek, senkinek se mondjátok meg, hogy a néni nálunk van! Megértettétek?
– Nem azért, mintha bárkitől tartani kellene – mondta apám –, itt Rácpácegresen nincs senki, aki elárulna bennünket. De biztos, ami biztos.
Tudom, akkor mindannyian Bederik Durira gondoltunk. Aki ugyan nem lakott Rácpácegresen, de itt ólálkodott mindig a környéken. Valami csősz, mezőőr vagy erdőkerülőféle volt. Lelövöldözte a határba tévedt kutyáinkat, megríkatta a gyerekeket, ijesztgette az ebédvivő asszonyokat.
Igen, őtőle félni kellett.
Pedig mióta az asszony a gyerekkel megérkezett, egyre gyakrabban keringélt körülöttünk, s azután, hogy a hirdetményt felolvasták, egészen elszemtelenedett.
A katonák terepszínű dzsippel érkeztek, addig nyomták a dudát, amíg mindenki előszállingózott a házakból. Egy katona fölállt, ordítva olvasott. Egy nőt keresnek, csecsemővel. Bárki látja, köteles jelenteni. A parancs megszegőjét a helyszínen agyonlövik, házát porig rombolják.
Fagyott szívvel álltunk, kutatnak-e? De nem, odébbálltak. Csak Bederik Duri nem állt odébb, sőt megindult a házunk felé.
– Ha akarja, most rögtön elmegyek – mondta az asszony apámnak. – A kerten át, nem veszi észre senki.
– Nem megy sehova! Öt nap múlva karácsony, addig ki kell bírnunk. Bújjanak el!
Bederik Duri estig ott ült. Fülelt, gyereksírásra lesett. Azt aztán leshette! Mert alighogy kényelmesen elterpeszkedett a konyhában, odakint, a gazdasági épületek takarásában megjelent Jósvai Jancsi. Addig integetett anyámnak, amíg észre nem vette.
– Mit akar, János?
– Az asszony meg a gyerek miatt…
– Milyen asszony? – rebbent meg anyám.
– Ne tessék félni, tud róla az egész puszta… Amíg ez itt ül, jobb helyük lenne nálunk. A kerten át észrevétlenül átjöhetnek.
Így került az asszony a gyermekkel Jósvaiékhoz, majd amikor Bederik Duri körülöttük kezdett szaglászni, átmentették őket az alsó ház családjaihoz, aztán a fölső házba került, majd vissza a középsőbe, nem volt Rácpácegresen egyetlen család sem, amely nem bújtatta volna, ha csak fél órára is.
Eljött a karácsony, a lányok ezüstpapírral borított diót, cérnára fűzött pattogatott kukoricát aggattak a fenyőágakra. Az asszony a kicsivel akkor már újra nálunk volt.
– Sötétedés után a pálfai Öreghegy alatt várnak rám.
Apám befogta a lovakat, és a biztonság kedvéért nagy kerülővel, a Sió fölötti erdők között vitte az asszonyt meg a fiát a megbeszélt helyre. Még kicsit mosolygott is magán, túlzás ez az óvatosság, ki kóricálna szenteste ezen az elhagyott vidéken. De bizony kóricált. Előlépett a fák közül Bederik Duri.
– Állj! Kit visz maga?
Apám nem válaszolt, a lovak közé csapott, meglódult a kocsi, de ahhoz nem elég gyorsan, hogy Bederik Duri ne tudja elkapni az asszony aranyszegélyű köpenyét. A kezében maradt, diadalmasan lobogtatta.
Vágtázva értek az Öreghegy alá, valóban, egy kocsi várt ott. Az asszony sebtében búcsúzott, átszállt, a könnyű parasztszekér elzörgött vele a sűrű éjszakába.
Apám megfordította a lovakat, hazaindult. Most az országúton, egyenesen. Amikor a Paphegy tövébe ért, az út menti bokrok mögül ijesztő nevetés harsant. Apám tudta, hogy ki az, és szívszorongva nézte, ahogy a fagyos sötétségben ballangkórókat hömbölget a szél.
Másnap hajnalban fölbolydult Rácpácegres. Jönnek. Ki hozta a hírt, nem tudom, de már az is elterjedt, hogy egy lánctalpas monstrum is közeleg, azzal rombolják le a házakat. Bederik Duri nem sokat késlekedett. Ő vezeti őket, a tank előtt jön, kezében a bűnjel, az aranyszegélyű, kék köpeny.
Egy darabig hihettük, hogy csak ijesztés, de ahogy a hajnal kibontotta a tájat a homályból, kibontotta a lőrinci úton vonuló sereget is, igen, jönnek, fegyverrel, lánctalpas monstrummal, végünk van, véged van, Rácpácegres. Menekültünk volna, az asszonyok batyukat kötöttek, de akkor már valaki jött vissza a magtár felől, nincs kiút, igen, akinek jó szeme volt, láthatta: mint a szögesdrót tüskéi az őrszemek szuronyai, körös-körül, a ráadási úttól a Paphegyen át a Vitéz-tanyáig mindenütt katonák, körülzártak bennünket.
Ki lehet ez az asszony meg ez a gyerek, hogy ilyen ádázul gyűlölik?
A batyuk a lábak mellé estek, hátráltunk, összetorlódtunk, mint egy delelő nyáj, szorongtunk a Nagyszederfa alatt. A monstrum már a Kissarok felé dübörgött, hallottuk a kérlelhetetlen hangot, már idevillant Bederik Duri kezéből a kék, amikor Keserű Pisti felkiáltott:
– Oda nézz!
A házak körvonalai megbomlottak, mintha köd ereszkedett volna rájuk, de nem lehetett köd, hiszen minden mást élesen lehetett látni, idelátszott az Erzsébet-domb fenyőfája, a lőrinci torony. A házak mégis elmosódtak, tűnékenyen lebegtek, mint forró nyarakon az utak fölött a délibáb, újabb kiáltás, a kezem, a kezem, idenézz, a kezem. Tényleg, mintha elpárállana a testünk, áttetsző lesz a kezünk, megfakul a ruhánk, egy pillanatra látom a mellettem levők testén át a dombokat, aztán már csak a dombok, a fák. A házak és az emberek, mint a pára, nincsenek, üres pusztaság Rácpácegres helye… de mégis itt vagyunk, hiszen érzem, hogy fogom anyám kezét, a hátam mögött szuszog a húgom.
A had hökkenten áll az üresség közepén, Bederik Duri eszelősen kapkodja a fejét, itt volt, itt van, itt kell neki lennie, a páncélosról leszáll egy tisztféle, Bederik Duri kapkodva mutogat, lobog a kezében az aranyszegélyű, kék köpeny. A tiszt botot emel, Bederik Duri vállára sújt vele, aztán az arcába. Itt meg, miköztünk, valaki hangosan fölnevet, csönd, sziszegi apám, de nem lehet visszatartani a kárörvendő hangokat, sziszeg, fortyog, sistereg, úgy kell neked, áruló gazember. Most már a többiek is ütik, Bederik Duri szűkölve rohangál a körben, szinte sajnálja már az ember.
A katonák sorokba rendeződnek, a páncélos megfordul, mennek dolguk végezetlen, Bederik Duri, mint egy rongycsomó, a földön. Amikor a katonák már látótávolon túl vannak, föláll, az arcán gyűlölet, rázza az öklét az égre, a katonákra, ránk, belőlünk meg, láthatatlanokból, föltör, fölszárnyal a felszabadult nevetés, Bederik Duri rémülten rohan át a földeken, egyre messzebb, egyre távolabb, olyan lesz, mint egy szélűzte ballangkóró.
Halvány vibrálás, helyükre sűrűsödnek a házak, fölködlik a kezünk, az arcunk, juhé, itt vagyunk, világítanak a boldog emberek. S mintha csak erre várt volna, nagy pelyhekben, mint a kegyelem, hullani kezd a hó.