Hiba történt a modul működésében
Hiba történt a modul működésében
Hiba történt a modul működésében

Összes oldalmegjelenítés

Saját bloglista

Népszerű bejegyzések

2010. december 25., szombat

A Szentatya 2010. karácsonyi „Urbi et orbi” üzenete | Magyar Kurír

A Szentatya 2010. karácsonyi „Urbi et orbi” üzenete | Magyar Kurír

Böjte Csaba blogbejegyzése - Böjte Csaba karácsonyesti imája - Ima bátorságért

Böjte Csaba blogbejegyzése - Böjte Csaba karácsonyesti imája - Ima bátorságért

József karácsonya


Évekkel ezelőtt, abban az esztendőben, amikor karácsonyom Jézus születéséről szólt, az ünnep előtt László Atya arra vezetett, hogy az ünnep teljes átélése érdekében képzeljem magam, a szereplők valamelyikének személyébe.
Ez indított továbbgondolásra ma:
Korunkban, Magyarországon, József, az egykori ezermester, ács, nevelő, már nem Máriának keres menedéket.
Befogadott hajléktalanként sziklaodúban lakik.
Nevelt gyermekei szárnyra keltek.
Nem aggódik.
Ami tőle telhető volt, megtette.
Reméli, hogy gyermekei egy jobb világot építettek, jobb világban élnek.
Rokkant nyugdíjából él.
Karácsony éjjelén nem ajándékok között motoz.
Nem számolja, hányszor tagadták meg életében.
A világnak megbocsájtott.
Lelkében már letisztult szeretet lakik.
Ha a karácsonyi gyertyakáng könnyet csal elő szeméből, az nem a fájdalom jele.
Szeretettel emlékezik gyermekeire.

2010. december 16., csütörtök

Ünnep és lelki egészség


Vannak olyan lelki betegségekben szenvedők, akik kimondottan nehezen élik meg a karácsony időszakát, ilyenek a családi problémákkal küszködők is. Az angol Coventry University pszichológusai szerint ettől függetlenül rengeteg ember szenved az ünnepi hajtás okozta stressztől, csak sok esetben önmagukban sem ismerik be.
A karácsony közeledtével sokan úgy érzik, megnő a rájuk nehezedő felelősség, és a mindennapok rendje is felborul. Vannak, akik már hetekkel korábban aggódni kezdenek az ünnepek szervezése miatt, és ez önmagában képes meggyengíteni az immunrendszert az amúgy is hűvös időszakban. Fontos, hogy képesek legyünk erőt venni magunkon és meglássuk az év végi napokban is a szépséget.
Megdöbbentő tény, hogy a január a válóperes ügyvédek legforgalmasabb hónapja – ez lenne a karácsonykor koncentráltan a családdal együtt eltöltött idő eredménye?... Szerencsére nem a vita a jellemző a családok többségére. De azért azoknak se könnyebb, aki magányosak: ilyenkor még elszigeteltebbnek érzik magukat, ha barátaik a fontosabb családtagokat választják az ünneplésre. Az egyik angol lelki segélyszolgálat kimutatása szerint több hívást kapnak szenteste, mint a második és harmadik napon, és újév napján is többen jelentkeznek, mint szilveszter estéjén. Az Egyesült Királyságban közel 11 millió 65 év feletti ember él, akik gyakrabban töltik egyedül az ünnepeket, mint a fiatalabb korosztály. Az időjárási nehézségek, tömeg és megnövekedett zaj még inkább elbátortalaníthatják őket, hogy elhagyják otthonukat.
Pszichológusok felhívják a figyelmet arra, hogy a karácsony nosztalgiát ébreszt azokban, akik egyedül maradtak: a családtagok elvesztése felett érzett fájdalom ilyenkor még intenzívebb.
Mit tehet, aki ilyen helyzetben érzi magát?
Foglalja el magát – ne hagyja, hogy elhatalmasodjon a karácsony „kényszere” az élete felett. Olvasson, sétáljon, menjen moziba!
Legyen önkéntes segítő! Sok szervezetben épp ilyenkor van a legnagyobb szükség plusz munkaerőre.
Végezzen egy kis testmozgást, ez jobb kedvre deríti: már az is segít, ha felkel és kilép az ajtón a szabadba.
Táplálkozzon egészségesen – a sok zöldség és gyümölcs hangulatjavító hatású.
Hallgasson meg valakit – azok, akik mások problémáira figyelnek, el tudnak távolodni saját problémáiktól. Ha ez nem megy, már az is jó, ha el tudja mondani a gondolatait valaki másnak, aki más szempontból világítja meg a tényeket.


Forrás: www.nursingtimes.net
http://www.betegvagyok.hu/cikkek/unnep-es-lelki-egeszseg

2010. december 15., szerda

Magányosok karácsonya


Egy híradás arról számolt be, hogy egy idős rokkantnyugdíjas, szörnyű tűzhalált szenvedett, egy elhagyott, vidéki bakterházban.
Közeleg a Karácsony ünnepe.
Vajon, hányan vannak ma, Magyarországon, a világban, akik magányosan, a világtól elzártan készülnek a Karácsony ünnepére?
Tudósítások szólnak, egyre több fagyhalált lelt idős emberről.
Adventi koszorúmon, a negyedik gyertyát értük fogom gyújtani!
Egy kicsit magamért, és néhány barátomért.
Imádkozom, hogy ne maradjon magára egyetlen lélek sem, ezen az estén.
Karácsonyi áldásom Nekik száll:
Karácsonyi áldás


Az Úr áldjon meg és tartson meg téged
Az Ő orcája ragyogjon terád, és adjon békességet tenéked.
Ahogy a Betlehemben született gyermekre emlékszel,
Hajolj meg a tulajdon szívedben élő gyermek előtt,
És kövesd álmaid csillagának fényét,
S tudd, Isten veled van, Bárhová mész is.
Hagyd, hogy az istállóban született remény megmutassa,
Az Úr egy kisgyermeken át is képes megváltani a világot.
Kívánom, hogy a karácsony szelleme
Egész évben melengesse lelkünk!
Béke és kegyelem kísérjen utunkon
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek Isten nevében,
A világ végezetéig.
Ámen.
Ismeretlen szerző

2010. december 14., kedd

Pax!


Miért van az, hogy a karácsony, számomra, évek óta nem örömről, boldogságról szól?
A szomorúság úgy telepedett rá, mint a penész, a félredobott kenyér szeletre.
Soha nem feledem, életem első, karácsonyi éjféli miséjét.
Tiszadobon laktam, abban a kis falusi parasztházban, amit hitelre vettünk, javítgattuk, szépítgettük, hogy egyszer majd a békesség szigete legyen családunk számára.
Szenteste, amikor már feldíszítettük fenyőnket, elköltöttük ünnepi vacsoránkat, átadtuk egymásnak ajándékainkat, kocsiba ültünk.
Irány Nyíregyháza!
A város főtere ragyogott, az ünnepi díszkivilágításban.
A templom zsúfolásig telt ünneplőkkel.
Szokatlan volt számomra, eddig úgy ünnepeltem, hogy 24. este, az egész család otthon, szűk körben.
Senki meg nem zavarhatta, mert azt rossz szemmel néztem volna.
Éjfélhez közeledve, ott a templomban, százakkal összezsúfolva is éreztem, azt a meghitt hangulatot, amelyet addig csak szűk családi körben.
Zavartan pislogtam magam köré, igyekeztem palástolni tudatlanságomat.
Úgy tettem, mint a gyermek, hasonló helyzetben.
Utánoztam a körülöttem állókat.
Abból baj nem lehet.
Tulajdonképpen, még imádkozni sem tudtam, de emlékeztem, nagymamám, hogyan tanította.
Együtt mondtam hát a többiekkel.
Láttam, többen letérdelnek.
Na, ezt aztán nem!
Büszkének tartottam magam.
Olyan ember nem született, akinek én letérdepelnék!
Akkor, még nem is tudtam, hogy nem egy közönséges halandó iránti engedelmesség, tisztelet rogyasztja meg, ilyenkor térdeinket.
Azután hallom, amint a pap mondja:
Békességet hagyok rátok, az én békémet hagyom nektek!
Azután, csak azt láttam, hogy a mellettem álló, ismeretlen, a kezét nyújtja felém.
Megfogtam a kezét!
Meleg, cseppet sem kellemetlen béke áradt tenyeréből tenyerembe.
Ilyen egyszerű, ilyen könnyű lenne?
Egymásnak nyílt tekintettel kezet nyújtani!
Ma, amikor ismét szomorúan várom Karácsony eljövetelét, nem ajándékokat várok, nem is sorsom jobbra fordulását, hanem azt a békét vágyom, amit ott Nyíregyházán az éjféli misén megtapasztaltam és azóta is keresek.

2010. december 11., szombat

Adventi álom


Csipke Józsibá’ egy kiadós veszekedés után végigdőlt a nappali heverőjén.
Tarkójában fájdalmasan kerengett a vér.
Lassan izmai elernyedtek, lélegzete egyenletessé simult.
Álmában ismét Csipke Józsika volt.
Édesapjával és testvéreivel a kopott falusi ház szobájában éppen szaloncukrokat kötöztek fehér gépselyem cérnával.
A szobában olajkályha dübögött.
Kinyílt az ajtó és Apa jelent meg, kezében a takarossá varázsolt csupasz fenyővel.
A csúnyácska fenyőt napokkal előtte hozta a kopasz hegyről.
Műhelyében addig fúrta, faragta, toldozgatta, amíg olyan egyenletes nem lett a formája, mint a kereskedőnél számára megfizethetetlen fenyőfáké.
A kötözött szaloncukrok mellett már ott sorakoztak az arany sztaniol papírba csomagolt diók.
A szekrény tetejéről előkerültek az évek során félretett üvegdíszek.
Vékony, színes bányászdrótokból gyertyatartót készítettek.
A négy testvér figyelmesen nézte, követte az apa mozdulatait.
Amikor mindennel megvoltak, izgatottan láttak neki a feldíszítésnek.
Amikor Apa elégedett volt az eredménnyel, a konyhába vitte a gyermekeket.
Asztalhoz ültette őket.
A szegényes konyha nélkülözött minden hivalkodó karácsonyi dekorációt.
Az asztalközépen elhelyezett, zománcos tálban, az apa által megfőzött halászlé gőzölgött.
A mindig éhes testvérek mohón láttak neki az ételnek.
A kanalak csörömpölését, időnként a csípős leves okozta fulladozás szakította meg.
Mosakodás, ágybabújás következett.
Sutyorgásukat, a nagyszoba felől érkező csengőszó szakította félbe.
Kipattantak az ágyból, és hanyatt homlok rohantak a feldíszített karácsony fához.
Egymással versengve bontogatták, a színes csomagolópapírban rejtező ajándékokat.
Józsika, mint legidősebb, a legnagyobb dobozt bontotta ki.
Semmi meglepetés nem tükröződött az arcán.
Társasjátékot rejtett a doboz, amit napokkal előtte megtaláltak a gyerekek, a szekrényben.
Hálásan megköszönték apának.
Józsika szégyellte magát, félrevonult.
A szoba félreeső sarkába ült, törökülésben.
Testvérei, már vidáman játszottak.
Egyszerre hangot hallott, valahonnan a tarkója mögül.
Nézz jól körül, mert ilyen karácsonyod nem lesz több!
A karácsonyfa ragyogott.
Vattapamacsok borították, mint tucatnyi hópihe.
Ágain selyemzsinórra fűzött pattogatott kukorica tekergőzött.
A fenyő illata, az egész szobát betöltötte.
Józsibá’ horkantott egyet, majd a másik oldalára fordult.
Egy lakótelepi lakás szobájában látta magát.
A Sarokban az a fenyő díszlett, amit napokkal előtte, a Sárbogárd melletti erdőben kapott az erdésztől.
Feleségével és a szomszéd kisfiúval karácsonyfát varázsoltak belőle.
A gyermekre pillantva, tekintete elhomályosult.
Bárcsak az én gyermekem sertepertélne most itt!
Az elsötétült szobában, a fenyő alá guggolt.
A hang ismét megszólalt:
Ilyen karácsonyod nem lesz több!
A következő pillanatban már térdig gázolt, a holt Tisza befagyott, behavazott tükrén.
Szemből Feri Bácsit, bohém szomszédját látta fütyörészve, dűlöngélve közeledni, termetes fenyőt cipelve vállán.
Hogyé adod?
Kérdezte Tőle nevetve.
Keressmagadnak, az Isten is megsegít!
Felelte az öreg nevetve.
Megállt a víztükrön, majd leemelte szánkójáról fejszéjét.
Léket vágott, felszerelte horgászbotját, a horogra tűzte hordóban nevelt csaliját.
Élvezettel eresztette, a lék alatti folyóba.
Néhány perc után, a víz alá merülő úszó jelezte, ráharapott a csuka.
Diadalittasan vonta ki a felszínre.
A távoli házkémény bodrozódó füstje jelezte, a vacsorakészítés ideje elérkezett.
Összeszedte felszerelését, fogta az egykilós csukát, és hazafelé vette az irányt.
Otthon, a konyhában már nagy volt a sürgés- forgás.
Anya az utánozhatatlan bejglijét sütötte, a fia éppen diót tört.
Kisietett udvari műhelyébe és amint apjától látta, hozzáfogott fenyője csinosításához.
Beleerősítette, a bearanyozott talpba.
A szobában barátságosan pattogott a tűz, a megrakott cserépkályhában.
A szoba közepére állított fenyő illata azonnal megtöltötte a szobát.
Pontosan olyan volt, mint valaha otthon, a szülői házban.
Gyere Lóri!
Szedjük elő a díszeket!
Óvatosan kicsomagolták a család féltve őrzött üvegdíszeit és hozzáláttak a fenyő díszítéséhez.
A gyermek, szája sarkán nyelvét kidugva aggasztotta fel a díszes üvegfigurákat, egyenletesen elosztva az ágakon.
Majd következett a szaloncukorkák, csokifigurák, habkarikák elhelyezése.
Felkerült a pattogatott kukorica spirál és a hópihék is.
A halászlé illatát anya követte:
Gyertek asztalhoz!
Az ünnepi teríték minden darabja a karácsonyt idézte.
Apa meggyújtotta az arany színű gyertyát.
Csillogó szemekkel, élvezettel kanalazták a tiszai halászlé minden cseppjét.
Anya leszedte a tányérokat, majd behozta a második fogásnak elkészített töltött csukát.
A pirosra sült csuka farka kackiásan kunkorodott, szájában a citrom, a ragadozó szomorúságát jelezte:
Citromba harapott.
Miután jóízűen elkültötték a vacsorát, visszavonult a család.
Lopakodva előszedték az előre, díszbe öltöztetett ajándékaikat, felcimkézve helyezték a karácsonyfa alá.
Lóri a szobájába vonult, apa, anya csendben sürgött- forgott a fa körül.
A csengő hangja éles csörömpölésként szólalt meg.
Józsibá’ tarkója mögül ismét a hang szólalt meg:
Nézz körül, ilyen karácsonyod soha többé nem lesz!
Kinyitotta a szemét.
Még sokáig dörgölte kivörösödött szemeit.
Hatalmasat nyögve feltápászkodott.
Eszébe jutottak a veszekedést követő gondolatai.
Mérgében, akkor úgy határozott, félre minden karácsonyi készülődéssel!
De a fájó tarkója mögött megszólalt az ismerős hang:
Nézz körül, mert ilyen karácsonyod nem lesz többé!
Fogta noteszét és lázasan írta teendőit.
Mit is kell még tennem?
Csakhamar megtelt a papíros.
Ha nincs elég eszed, legyen noteszed!
Gondolta jókedvűen.

2010. december 9., csütörtök

images.kovacs.multiply.multiplycontent.com/attachment/0/RxJ7yAoKCqYAAFxHUq81/Karinthy Gábor versei.pdf?nmid=61949468

images.kovacs.multiply.multiplycontent.com/attachment/0/RxJ7yAoKCqYAAFxHUq81/Karinthy Gábor versei.pdf?nmid=61949468

Karinthy Gábor: A kék rózsa


Ballagok hegyen, völgyön, úttalan
utakon; ruhám cafatokba lóg;
GĦO|QJ|N G~GRUiV]RP LWWDVDQ
Kísérnek vad nyarak, telek;
könnyezem, botlom, elesem.
És jönnek görcsösbottal ballagók
V NpUGLN WĘOHP WH PLW NHUHVV]"
Szemük rámvetik. S felelek:
én a kék rózsát keresem.
Mert nagyon sok van, ki keres.
Az egyik régi ezüstláncot,
másik szétmállott szavakat.
Harmadik elfújt gyertyalángot,
negyedik olvadt havakat.
gW|GLN WpOLGĘQ WDYDV]W
hatodik ezt, hetedik azt...
Keresnek mind... múlt árnyakat
VRNDQ D M|YĘW NHYHVHQ
8WDPEDQ ĘN QHP irtanak:
én a kék rózsát keresem.
A kék rózsát, a hamvasszirmút!
D V]Ħ] FVRGiW D PH]WHOHQW
Az éjfél kibomló haját,
KDORWWDN pOĘ VyKDMiW
mely boszorkák szemére leng...
IDJ\RWW W]pW D J\ĦO|OHWQHN
melynek méhe a szerelem...
Én a kék rózsát keresem!
a kék rózsát! a fényeset!
D OHQJĘW pV D PR]GXODWODQW
Keresem jaj, halálraváltan
télen és nyáron szüntelen
a szemeken s az arcokon...
Keresem... s ha majd megtaláltam,
gyöngéden számhoz emelem,
megcsókolom és eldobom...

2010. december 8., szerda

Bolyki Karácsonyi Koncert a rászorulókért | Ferencesek.hu

Bolyki Karácsonyi Koncert a rászorulókért | Ferencesek.hu

Christmas Food Court Flash Mob, Hallelujah Chorus - Must See!

Wellness hétvége az Aranykalitkában


Benedek István, Benedek Elek fia, a nagyszerű irodalmár, pszichiáter, regényében, az Aranyketrecben, egy elmegyógyintézet viszonyait írja le.
Nem kívántam utánajárni a tébolyda embertelenségeinek, az ápolók kegyetlenkedéseinek.
Életem azonban olyan irányt vett, hogy egy hátvégét el kellett töltenem a DEOEC Klinika pszichiátriai osztályán.
Magam kértem segítséget, hogy megelőzzek egy nagyobb bajt.
Már úgy gondoltam, megszabadultam a depresszió szorításából, amikor újra legyűrt.
Karácsony közeledtével, nem hagytam, hogy elhatalmasodjon rajtam.
Annak rendje, módja szerint bezártak.
Elvették a telefonom, még fel sem ocsúdtam.
Hiába rimánkodtam, hadd értesítsem hozzátartozóimat, akik mit sem tudtak rólam.
Rend a lelke mindennek!
Autóstáskám volt az összes kellékem.
Leltár szerint, attól is megfosztottak.
Orvos, csak annyit kérdezett, tud- e gyógyszer érzékenységről.
A gyógyszereket tolerálom, csak a jogfosztottságot, érzéketlenséget viselem nehezen.
Gondoltam, magamban, csak nyeltem.
Tisztálkodni sem tudtam, mert nem volt semmim.
Étkezéshez is meg kellett elégednem, egy többször használt műanyag kanállal.
Sok sok rimánkodás után, engedélyezték, hogy felhívjam telefonomról a családomat.
Éjszaka hoztak utánam fehérneműt, néhány szükséges holmit.
Kórtermünk kifogástalan volt.
Kényeztetés azonban szóba sem került.
Kaptam gyógyszert, legalább aludni tudtam.
Nem zavart az a betegtársam, akit a szomszéd dühöngőbe csuktak.
Szerencsétlen, folyton ütötte a falat kínjában.
Szobatársam, aki megkapta telefonját, éjt nappallá téve telefonált.
A drogos fiatalember úgy kerengett a szobában, mint egy ketrecbe zárt ragadozó.
Orvost egyet sem láttam, senki nem beszélt velem.
Csak hétfőn, a viziten kérdezte meg a főorvos, volt- e már a kezelőorvosom.
Nem, mondtam.
Majd keresnifog.
Vigasztalt.
Ólomlábakon, de letelt a hétvége.
Azután hazaküldtek.
Fellélegeztem.
Nem kívánom megismételni.
Legalább ennyit elértek.
Azóta úgy óvom lelkem, mint egy kék madarat az aranykalitkában.
Elképzelem, hogyan élhetett a Fájdalomherceg, Karinthy Gábor, az általam csodált költő, éveket, az Aranyketrecben.

2010. december 1., szerda

Leonard Cohen - Hallelujah

anya@heavenmail.com


Milyen érdekes a Sors.
Napi levelezésem megnyitásakor találtam egy angyali mesét.
Ez indította el gondolataimat.
Anya, 77 évvel ezelőtt, ezen a napon született.
Arra gondoltam, levelet írok Neki.
Életében sosem tehettem.
Drága Anya!
Boldog születésnapot kívánok!
Ugye, figyelemmel kíséred életemet, gyermekeid életét?
Láthatod, hogyan élek.
Egész életemben magam sirattam elvesztésedért.
Ma, belegondoltam, milyen halálfélelmet érezhettél gyermekeid életéért aggódva a hatvani kórház betegágyában.
Ne aggódj, erősek vagyunk.
Hálásan köszönjük Neked életünket.
Ajándékot, életedben talán egyszer adhattam.
Sokáig őrizgettem, a halálod évében készült, szív alakú fotót, amit anyák napjára készítettek az iskolában.
Azután zűrzavaros életemben megfosztottak tőle.
De az emléked nem vehették el.
Már nem sírok.
Tudom, most ott van Rád szükség.
Nem foghatom a kezed, de beszélhetek Veled.
Ugye, hallod?
Mosolyogj!
Már én is mosolygok.
Egyszer majd Hozzád sietek.
Még nincs itt az ideje.
Annyi teendőm van.
Megélni itt egy boldog életet.