Az utolsó óraütések

A karácsonyi beigliket megemésztettük, már a maradékok is megszáradtak, kidobtuk .
Visszatekintve az ünnepre,vegyes emlékek maradtak meg bennem.
Túlzottan nagy várakozással nem voltam, egyszerűen túl akartam élni.
Nos ez sikerült.A karácsonyi csoda elmaradtugyan,
de szívesen gondolok vissza egy-egy pillanatára.
Egyetlen dolgot kértem a Jézuskától, amit részben teljesített.
nevezetesen, hogy minél több időt tölthessek az ünnep alatt feleségemmel és a fiammal.
Feleségemmel együtt mentünk az ünnepi szentmisére, boldog voltam.
Hosszú idő óta talán először.

Felemelő volt, hogy Levente Atya lehetővé tette számomra Karácsony esti fohász című versem előadását a mise részeként.
Nagyon izgultam, mert nem vagyok igazán jó versmondó.
De gondolataim belülről jöttek, nem kellett tudatosan az előadásmóddal foglalkoznom,
csak magam kellett beleadnom.
Isten Házában, Isten és a falu színe előtt szólhattam, de igazában egy embernek, feleségemnek szólt.
Megbocsátását szerettem volna kérni e szokatlan módon mindazokért a fájdalmakért, amit az elmúlt évben okoztam Neki és fiunknak.
Boldog voltam, amikor eggyütt ülhettünk le az ünnepi asztalhoz és végtelenül magányos, amikor magamra maradtam ,m int most a 2007.-ik esztendő utolsó óráiban.
Csak arra vágyom, hogy újra vele lehessek,soha semmi ne állja utunkat.
Igazán nem sok, amit kérek, amire vágyom, ami boldoggá tenne.

karácsony esti fohász

ma este csendet szeretnék

magam körül,

itt legbelül

minden sötétséget elriaszt a fény,

lelkem szeretteimnek örül.

a világ most atomjaira szétesett,

kik egyedül maradtak,

ártatlanok vagy vétkesek,

szenvedői leírhatatlan bűntudatnak.

ma este megbocsájtok mindenkinek,

ha nem kérted, akkor is

hozzám hasonló embernek nézlek

hiába mosolyod hamis.

de ha arcod szeretettől ragyog,

arcomról visszatükröződik,

mert most boldog vagyok

néhány törékeny percig.

Bár ura lehetnék időnek!

most állítanám meg a világot,

de holnaptól más idők jőnek,

mindent más színben látok.

miért nem tudok ünnepként leélni egy emberöltőt?

száműzni szenvedést,kínt,

szeretni boldog szeretőt

ma este hagyjatok békén kicsit,

féltőn szeressetek!

bocsássátok meg vétkeim,

hogy mindannyiótokat szerethesselek!

fehér karácsony

Én még fehér karácsonyról álmodom
adventi éjszakán, vagy ha a szemem behunyom.
de a váralozás napjaiban ragacsos sárban tocsogok,
másoknak semmitmondó frázisokról locsogok.



gyermekkori fenyőillat tör elő a múltból,
mikor aranygömböt varázsoltunk csokipapírból,
színes lapokból fűztünk karikát,ragasztottunk csillagot,
tündöklő karácsonyfa láttán szemünkben könnycsepp, csillag ragyogott.



miért hagytuk,hogy üzletté lettek hétköznapok,ünnepek?
a legszentebb ünnep is, amikor Jézus született,
amikorszeretetről milliók énekelnek,
a leggonoöszabb emberek is bűnbánó könnyeket nyelnek.



engem is csak a szűkség térített eszméletre,
amikor advent idején félelemmel kotortam zsebembe.
mit adhatnék ajándékul szeretteimnek?
mit szólnak majd ők akkor,ha csengettyűk csilingelnek?



adoknektek lelkemből egy szikrázó csillagot!
ezernyi napjaimból néhánx boldog napot ,
néhányat még azokból, miket veletek tölthetek.
napokat,heteket,éveket?
ha már nem költhetek.

Advent utolsó napjaiban, bennem nem a várakozás hangulatauralkodik, hanem sokkal inkább a félelem.
félelem attól a pillanattól, amikor a világ elcsendesedik,csengettyűk szólnak, gyertyák gyúlnak,
a családok ünnepi vacsorához készülődnek.
Valamikor engem is jóleső izgalom töltött el ezekben a percekben.
Ma, amikor szinte nindenemet elveszítettem,családot, otthont,egészséget,valójában már nem várok semmit.Túlélni a mai napot.sokszor már ez sem motivál.
Saját nyomorúságomat megélve,ma sokat gondolok azokra, akik hozzám hasonlóan ezekben a napokban magukra hagyottanvárakoznak.
Valakire vagy valamire- talán csodára.
Hátha Jézus újra eljön közénk,
megszabadít nyomorúságunktól, felemel a porból,ahová valamikor, valamiért arcra zuhantunk,
de egyedül képtelenek vagyunk kikászálódni onnan.
kézzelfogható segítség pedig olyan kevés van.