Hiba történt a modul működésében
Hiba történt a modul működésében
Hiba történt a modul működésében

Összes oldalmegjelenítés

Saját bloglista

Népszerű bejegyzések

2008. március 26., szerda

Fel, Támadás! vagy Feltámadás?

Saját feltámadásommal kapcsolatban ez a dilemma foglalkoztatott leginkább a húsvéti ünnepnapokon.

Néhány napig nem írtam, a belső vívódások, keserűség, magány teljesen kitöltött, romba döntött.

A húsvét üzenete eljutott hozzám is, hogy van remény, de a mindennapok valósága nem hagyta, hogy az öröm bármilyen formában megközelítsen.

Talán csak azok a virágok kölcsönöztek valami örömöt, amikkel körülvettem magam az ünnepen.

Templomba nem mentem, a televízióban követtem nyomon a keresztény egyház ünnepét.

Szinte minden ismerősömnek küldtem üdvözletet az ünnepen, jól esett az a sok üdvözlet, amit magam is kaptam.

Talán csak Angéla üdvözletei voltak azok, amiknek nem tudtam örülni.

Névnapomra a következő SMS-t kaptam:

„ Névnapodra minden szépet és jót kívánok, Boldog újrakezdést.

Legyen minden úgy, ahogyan szeretnéd!

Tiszta szívvel, szeretettel kívánok boldog névnapot! „

Húsvéti üdvözlete így szólt:

„Feltámadt Krisztus!

Áldott ünnepeket!

Jézus szerető gondoskodása kísérjen utadon!

Életed minden pillanatában.

Üres szavak!

, amelyek felzaklattak.

Lelkiismeretének megnyugtatásán túl mást nem szolgált.

Az Ő együttműködésére lett volna szükség, hogy ne kelljen tovább élnem ebben a kiszolgáltatott, megalázó helyzetben, amely lelkileg, anyagilag sodort az összeomlás felé.

Megegyezés híján bíróságon folytatódik történetünk.

Fel kell vennem a kesztyűt, különben az utcán találhatom magam.

Már semmit nem várok el Tőle.

Külön költözésünk után megmondta, hogy csak az ő és Lóránt érdekei fontosak a számára, a többi nem érdekli.

Ezt a hozzáállást várhatom az egész eljárás során, erre készülhetek.

Engem egy dolog fog vezérelni:

Minél előbb megszabadulni minden köteléktől, amely jogi vagy anyagi vonatkozásban összeköt bennünket.

Mondja ki a bíróság házasságunk felbontását, a vagyonmegosztással pedig akár több hónapot is eltölthetünk.

Itt akarom hagyni ezt a siralmas lakást, el szeretnék költözni, magam mellé egy társat találni, akivel megoszthatom életemet.

Legfeljebb majd úgy tekintek vissza erre a mostanira, mint egy tizennégy évig tartó rosszul sikerült kalandra.

Több nem is volt.

2008. március 18., kedd

Húsvéti előkészületek

CSERESZNYEVIRÁGZÁS

kibomlott a lelkem,

mint egy cseresznyevirág

nézem meglepetten:

ilyen csodálatos a világ?

mosolyogva rácsodálkozom,

ahogy rám csodálkoznak,

amint a természet forradalmát hozom,

már vége a rossznak.

ünnepeljetek!

megérdemlem, hogy mindenki csodáljon

most élni van kedvem,

ki rám tekint, táncot járjon!

Engem nézzetek!

virágok vesznek körül,

bár a gazok éledeznek,

de a világ most csak nekem örül.

Hallgasd meg Luis Armstrong dalát a csodálatos világról, te is magad elé idézheted.

Eddig csak a tavasz, az újjászületés ünnepe volt a húsvét, de ha választhattam volna, a cseresznyevirágzást ünnepelem.

A húsvétra gyermekkorom óta kellemetlen élmények rakódtak.

Az emberek jövés- menése, jópofát vágni még a nemkívánatos ismerős vagy ismeretlen vendégnek is.

A lerészegedett ünneplők eltorzult arca, családi veszekedések, verekedések.

Nekem egy idő után ezt jelentette a húsvét.

Ám amikor kimegyek tavasszal a kertbe, vagy a természetbe, lelkem átalakult.

Így hát az ünneplést felváltotta egy kellemes családi kirándulás.

Ma, amikor újra megtaláltam keresztény gyökereimet, már lélekben ünneplőbe öltözve várom Jézus keresztútjának végét, feltámadását.

Feleségem és gyermekem, akit gyermekkorától fiamnak tekintettem, nincsenek mellettem, de Jézust magam mellett érzem, amikor majd húsvét ünnepén kisétálok a kastélyparkba, vagy a természetvédelmi területen fekvő csodálatos erdőbe Papi kutyámmal örülni a tavasznak, az életnek, ami egyébként olyan csodálatos.

Jézusra gondolok majd, aki fiatalkorában maga is szívesen vonult el a természetbe, hogy Istennel lehessen.

Én most így fogok ünnepelni.

Virágvasárnap szépséghibákkal

Az elmúlt vasárnap ünnepelte a kereszténység Jézus Jeruzsálembe érkezését.

Az Ő keresztútja a végéhez érkezett, az ítélkezés és a kereszthalál, a feltámadás eseményei zajlottak ezt követően, amit ma húsvétként ünnepelünk.

Én még nem értem keresztutam végére, úgy tűnik nem tudunk Angélával tisztességes egyezségre jutni, felettünk Isten és a magyar állam bírósága ítélkezik.

Tudom, mi előtt állunk, de a mostani lehetetlen helyzetet már tarthatatlannak érzem.

Tovább szeretnék lépni, egy másik életet kezdeni.

Vasárnap közöltem Angélával, mivel nem látok esélyt a megegyezésre, bíróságra készülök.

Gyakorlatilag megszakítottam velük a „diplomáciai” kapcsolatot.

Ők ezt megtették velem karácsony szenteste, amikor Angéla és Lóri Angéla szüleivel úgy ültek le otthonunkban az ünnepi asztalhoz, hogy valaki szóvá tette volna:

Valaki még hiányzik.

Majd amikor az éjféli misére mentünk, Angéla megkérdezte tőlem:

Megvacsoráztál?

Arankáékkal együtt vacsoráztam.- válaszoltam kedvtelenül.

Akkor, ott megszakadt valami bennem.

Ami azóta történt, ennek egyenes folytatása.

A napokban fiamnak búcsúzóul leírtam Álomba ringató című versemet.

Akkor vetettem papírra, amikor arra gondoltam, ha már nincs vér szerinti gyermekem, itt van Lóri fiam, az Ő gyermekeivel pótolhatom, ami életemből oly sokáig hiányzott.

A mai események reményeimet elűzték.

Mit várhatok én Tőle?

Sajnálom, hogy oly keveset tudtam Neki magamból átadni.

Mindenekelőtt azt, hogy a gyűlölet elembertelenít, boldogtalanná tesz, az önzés, az empátia hiánya emberi kapcsolatainkat teszi tönkre.

Ma és egy ideje nem kapok és nem is várok tőle semmit.

Csak azt kérem tőle és az édesanyjától, hogy ha már segíteni nem tudnak, nem akarnak, legalább ne rúgjanak belém.

Szép a jézusi tanítás:

Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel.

Eddig ehhez tartottam magam, de az én testem és lelkem már vérzik..

Váljunk el tisztességesen, mondjuk egymásnak:

Béke veled!

2008. március 17., hétfő

A vég kezdete

Nem kukultam meg, az ihlettel sem volt baj.

Olyan sorsfordító események történtek velem az elmúlt napokban,amelyek egész további életemet megváltoztatják.

Mindenekelőtt elkezdtem az Angélával 1985 májusában kötött házasságunk felbontásának jogi procedúráját.

Nem érhette váratlanul, hiszen én már külön költözésünk után jeleztem szándékomat.

Ő ekkor kijelentette, hogy ő nem indítja el a válás folyamatát.

Mi volt a szándéka ezzel?

Nem tudom, legfeljebb sejtéseim vannak.

Ami elromlott, azt ki kell javítani, vagy meg kell változtatni.

Én megjavítani nem tudtam, Ő nem akarta, így hát ez az egyetlen lehetőség maradt a számomra.

Én balga, azt gondoltam, tudunk majd értelmesen, mindkettőnk számára elfogadható módon egyezségre jutni, javaink megosztásában.

Először szóban megegyeztünk, majd amikor a részletekről tárgyaltunk, számomra elfogadhatatlan ötletekkel állt elő, illetve elzárkózott az elől a megoldás elől, hogy egy méltányos összeg megfizetésével én mindent hátrahagyok nekik, úgy sáfárkodjanak, ahogy tudnak.

- Még az utolsó bőrt is le akarod húzni rólam!- mondta és elkezdte sorolni a hiteleit, fizetni valóit.

- Majd számolgatni kezdte, hogy mennyi pénztől esett el, amikor én a kórházban voltam.

- Szomorúan eljöttem tőlük.

- Én, amikor megemlítettem neki, mennyi elmaradásom halmozódott fel a bérlakás költségeiből, felcsattant:

- - Másoknak ennél sokkal több van.

- - A te húgod az intézmény vezetője!

- -Miért nyugtalanít?

- Azt elfelejtette, hogy felettük tisztességes fedél van, az életvitelük gond nélkül megoldható, én pedig, egy „ lepukkant szolgálati lakásban lakom a kutyámmal.

- A válasza mindenre:

- -Te döntöttél így!

- Ahol élnek, az én otthonom is, de előnyét nem élvezhetem.

- És még” én akarom a hátáról nyalni a sót!

- Mint ahogy apósom mondaná.

- Éppen nőnapon zajlott közöttünk ez a szégyenletes színjáték.

- Virággal érkeztem a házhoz, felköszöntöttem, de nagyon szomorúan, csalódottan, feldúltan távoztam a háztól.

- Jöjjön, aminek jönnie kell, nem fogok egy szál gatyában, mindent hátrahagyva távozni az otthonomból!

- Nőnap lévén, minden körülöttem élő nőt felköszöntöttem, a rossz példát nem általánosítottam, nem lettem nőgyűlölő.

- Sőt.

- Még inkább ragaszkodom azokhoz, akik kitartanak mellettem, még inkább tisztelem Őket.

- Napokig nem aludtam éjszakánként.

- Nappalaim azzal teltek, hogy csinosítottam ideiglenes hajlékomat, ne érezzem magam olyan elesettnek.

- Nemrégiben Angéla e- mailben egy média üzenetet küldött: Adj Békét, Uram! címmel.

- Azt gondolom, a további napokra mindenképpen lelki békére , erőre van szükségem, a többi majd kialakul.

- Magamban fohászkodom Istenhez, hogy adja meg számomra és ha egy kis fizikai erőt, egészséget is kapok hozzá, rendbe tudom tenni az életemet.

- Emlékszem, a kórházi ágyon, amikor még beszélni nem tudtam, Angélának papírra róttam a következőket:

- Kár volt olyan sokáig szenteskedned, templomba járnod!

- Nem tudtam megmagyarázni az okát, hiába kérlelt akkor és azóta is többször.

- Már tudom, hogy Istenem vezette a kezem, mert Ő már látta a folytatást.

- Most, hogy a keresztény vallással, a Bibliával ismerkedem, olvastam a farizeusokról, már meg tudnám magyarázni neki.

- Talán, majd Jézus, amikor a keresztútja véget ér, föltámad, az ő elméjében is világosságot gyújt.

Ünnep után

Ünnepi hétvége után vagyunk.

Egyik legszebb nemzeti ünnepünk, március 15.- e kapcsán jutott eszembe ez a versem, mely az én hazaszeretetemről szól.

Ezen az ünnepen nem szokás egymást köszönteni, ilyenkor az egykori márciusi ifjakra, nemzeti hőseinkre, a dicsőséges forradalom eseményeire emlékezünk.

Én, az idén kivételesen e- mailben elküldtem nemrégiben megtalált, ma Izraelben élő kolléganőmnek ,köszöntésképpen a verset, mellékelve hozzá, a tiszadobi Andrássy- kastély fotóját, amely ma az én szűken vett hazámat jelenti. érzéseimet a vers fejezi ki, amelyet az 56.- os forradalom 50.-ik évfordulójára írtam.

A mai magyar valóság aggodalommal tölt el.

Vajon hogyan éreznek, gondolkodnak azok, akik nemzeti ünnepünkön törtek- zúztak a fővárosban?

Mit jelent számukra a hazaszeretet?

Én sosem felejtem el azt az érzést, amikor először életemben testemben- lelkemben átéltem, milyen dolog a hazaszeretet.

Nem szónokolni róla, megfoghatatlan közhelyekkel leírni, hanem átérezni.

A légvédelmi rakétás alakulat, ahol szolgáltam, 2-3 évenként az Asztrahányhoz közeli sivatag lőterére járt éleslövészetre.

Egy hónapot töltöttünk távol a hazától, családtól, átvonatozva a kommunizmust építő Szovjetúniót.

Láthattuk a szocializmus elméletének és gyakorlatának ellentmondását.

Tudtuk, hogy mi nem ide szeretnénk eljutni.

Az oda- és visszautazás egy egy hete vonaton töltött hánykolódással járt.

Az utolsó napokban már elegünk volt a hadseregből, egymásból, a Szovjetúnióból.

Haza vágytunk.

A határhoz érve, vezetékes rádióhálózatunkon felcsendültek Erkel Bánk Bánjának dallamai:

„ Hazám, Hazám, te mindenem…”

Összeszorult a torkom, jóleső borzongás futott át rajtam.

Megtelt a szívem boldogsággal és a tudattal, hogy mit jelent magyarnak lenni.

Magyarországon élni, a legjobb dolog a világon.

Ezt érzem minden határátlépéskor, Erkel csodálatos zenéje is ezt üzeni nekem.

Csak ne lenne az a széthúzás, acsarkodás, ami megmérgezi életünket, lelkünket!

Nem lennénk a világ egyik legpesszimistább nemzete, tudnánk örülni apró sikereinknek is, meg tudnánk birkózni nagy feladatokkal is, amelyek ma előttünk állnak, hogy Európában ne a hátul kullogó nemzetek közé sorosoroljanak bennünket.

2008. március 14., péntek

Szeretem Magyarországot

Szeretem Magyarországot

Ötvenhatosok terén
Egyedülállónak érzem magam
Az Ötvenhatosok terén,
Mert bár ordítoztam a revolúcióban,
Mégis helyemen maradtam az evolúcióban.

Jóvátehetetlen bűnöket nem vétettem,
Hősiesnek sem mondhatom magam,
Igazam keresve, a világot tűvé tettem,
De a világ számomra máig rejtve van,
Annyi év után a kutatás ejtve van.

Hősök és bűnösök között élek, haraggal
Senkire nem nézek, se le, se fel,
Nem játszom tovább a lélekharanggal,
Nem vagyok politikus, ki felesel,
De nyomorúságunkért senki se felel.

Ötvenhatos magyar vagyok, már ötvenes.
SZERETEM MAGYARORSZÁGOT.
A mondat tőlem nem hangzatos, negédes,
Magyarok között keresem a mennyországot
VELETEK, AKIK VELEM EGYÜTT AKARTOK EGY ORSZÁGOT.

Búcsúzni készülök

Fiamnak búcsúzóul
Áncsán József
Álomba ringató

- ha majd délről hazatér
- az a kedves gólyapár,
- egyikük kis csomagot hoz csőrén,
- rád apró, gőgicsélő pólya vár:


akkor vedd elő kisfiam
e kedves altató versikét,
mit unokámnak írtam,
megédesíteni éjjelét.



mondd el helyettem
ágya fölé hajtva arcodat
mosolyogva, csendesen,
kívánj neki boldog álmokat!



te pilleszárnyon hulló
pihe- puha hópihe,
tyúkanyó alól pislogó csücsöri csőrű kiscsibe!



te erdei avarból kandikáló
csilingelő fehér tőzike,
anyjához reszketve dörgölőző
pamacsfarkú, bogárszemű őzike!



angyalok vigyázzák édes álmodat!
ezt kívánja neked nagyapó!
ki huncutul kacsint rád,
csókom az ő csókja is, kis manó.

2008. március 13., csütörtök

A vég kezdete

Nem kukultam meg, az ihlettel sem volt baj.

Olyan sorsfordító események történtek velem az elmúlt napokban,amelyek egész további életemet megváltoztatják.

Mindenekelőtt elkezdtem az Angélával 1985 májusában kötött házasságunk felbontásának jogi procedúráját.

Nem érhette váratlanul, hiszen én már külön költözésünk után jeleztem szándékomat.

Ő ekkor kijelentette, hogy ő nem indítja el a válás folyamatát.

Mi volt a szándéka ezzel?

Nem tudom, legfeljebb sejtéseim vannak.

Ami elromlott, azt ki kell javítani, vagy meg kell változtatni.

Én megjavítani nem tudtam, Ő nem akarta, így hát ez az egyetlen lehetőség maradt a számomra.

A vég kezdete

Nem kukultam meg, az ihlettel sem volt baj.

Olyan sorsfordító események történtek velem az elmúlt napokban,amelyek egész további életemet megváltoztatják.

Mindenekelőtt elkezdtem az Angélával 1985 májusában kötött házasságunk felbontásának jogi procedúráját.

Nem érhette váratlanul, hiszen én már külön költözésünk után jeleztem szándékomat.

Ő ekkor kijelentette, hogy ő nem indítja el a válás folyamatát.

Mi volt a szándéka ezzel?

Nem tudom, legfeljebb sejtéseim vannak.

Ami elromlott, azt ki kell javítani, vagy meg kell változtatni.

Én megjavítani nem tudtam, Ő nem akarta, így hát ez az egyetlen lehetőség maradt a számomra.

2008. március 1., szombat

Felszámolás

Egész éjjel nem aludtam.

Azon törtem a fejem, hogyan lehet Angélával közös anyagi ügyeinket emberségesen, lehetőleg a legkevesebb fájdalommal rendezni.

A múlt év közepe óta gyakorlatilag külön háztartásban élünk, de a házasságunkban összekuporgatott javainkat tisztességesen megosztani nem könnyű feladat.

Mindkettőnk közös érdeke az, hogy a legrövidebb idő alatt, közös megegyezéssel rendezhessük, úgy, hogy életünket önállóan, zökkenőmentesen folytathassuk.

Már előre látom, nem könnyű feladatnak nézünk elébe.