Alig vártam, hogy kiválthassam a gyógyszereimet, hazajöttem és újra nekivágtam az utolsó utazásnak. Magamnak már úgy gondoltam mindennel elszámoltam, a végső összesítés eredménye mínusz végtelenre jött ki. Magába fogadott az a ragacsos fekete űr, amelyben már jártam. Súlytalanul, egyensúlytalanul hányódtam a végtelenben, keresve az örök megvilágosodást, megváltást. Ahol az idők végezetéig gondok nélkül, boldogan létezhetek.
Most sem találtam meg az odavezető utat, újra a fájdalom költözött vissza belém.
Már jártányi erőm nem volt, nem tudtam enni, testrészeim nem engedelmeskedtek akaratomnak. Páni félelem fogott el. Istenem, ne add, hogy magatehetetlenné váljak! Adj még erőt, hogy újra átgondolhassam ezt az ötven évet!
Bár önmagammal szemben már annyiszor visszaéltem, újra lehetőséget kaptam az életre. Életre ítéltettem! Angéla félretéve minden fájdalmát, keserűségét, mindazt, amit ellene vétettem, újra mellém állt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése