Ájulásomból valamikor másnap délután rázott fel Angéla. Elkeseredetten próbált életet lehelni belém, én hiába próbáltam visszajutni a biztonságos fekete űrbe, már nem sikerült. Egy idő után segített kimennem a fürdőszobába, langyos vízzel igyekezett magamhoz téríteni. Tekintetem a tükörre tévedt. Ha igaz a mondás, hogy a szem a lélek tükre, egy ismeretlen, világtalan ember nézett onnan a semmibe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése