Mi történik egy ember szívében, amikor megbocsát, s mi történik, amikor nem? Fejleszthető-e a megbocsátó képességünk? Javítja-e közösségeink, nemzetünk egészségét a megbocsátás? – tette fel kérdéseit az előadó, a tihanyi bencés apátság Tetőtéri esték című rendezvénysorozatának
A megbocsátás azt jelenti, hogy valaki bűnt, sérelmet nem ró föl többé. Aki megbocsát, legyőzi, elengedi a megbántottságból fakadó jogos haragját, bosszúvágyát, s szabad döntésből szeretettel fordul megbántója felé akkor is, ha semmi oka nincs rá; a rosszat jóval viszonozza. Az igazi megbocsátás sohasem egy pillant műve. Aki a megbocsátás helyett a megtorlás mellett dönt, önmagát is pusztítja: a sérelem újra és újra visszatér hozzá, s előbb lélekben, majd testben is megbetegíti. A megbocsátás a modern pszichológia és a teológia szerint nem morális gyöngeség, hanem erő, amely segít megküzdeni a stresszel. Komplex feladat, amit mindenki először a családban és szűkebb környezetében sajátíthat el – mutatott rá a szakember.
Felvetődött az esten a kérdés, hogy miért bocsássunk meg annak, aki nem kért bocsánatot. Az előadó rámutatott: a megbocsátásnak nem feltétele a bocsánatkérés. Viszont a megbocsátás megnyilvánulásai bocsánatkérésre ösztönözhetik a sértő felet. Vallási megközelítésben: Isten iránti szeretetből kell megbocsátanunk egymásnak, sőt ellenségeinknek is. Aki vétkezett más ellen, vétkezett Isten ellen is. Ezért a másik ember bocsánatán túl szükségünk van Isten bocsánatára is. Az igazi megbocsátás tehát természetfölötti jellegű.
A szünet utáni nyilvános párbeszédben megfogalmazódott: a megbocsátás képességével Isten egy hatalmas szeretetfegyvert adott az ember birtokába. Ha a megbocsátás élne sok család életében és a társadalomban, boldogabb, békésebb, emberibb lehetne a világ.
Toldi Éva/Magyar Kurír
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése