Hiba történt a modul működésében
Hiba történt a modul működésében
Hiba történt a modul működésében

Összes oldalmegjelenítés

Saját bloglista

Népszerű bejegyzések

2010. április 10., szombat

Ötvenévesen



Tudom, hogy ötvenévesen is fogékony vagyok minden szépre, jóra, újra. A folytonos megújulás eddig is végigkísérte földi pályafutásomat. Most sem esek kétségbe, ha a járt útról bebizonyosodik, hogy zsákutca. Iránytűként életemben mindig a józan paraszti eszemet használtam. Tudom, hogy a világ legbonyolultabb, vagy annak tűnő dolgaiban is segít eligazodni.
Amit tisztán látok, hogy a világhoz való kötődésemben a legerősebb mágnes családom: feleségem és fiam. Nélkülük a világ értelmezhetetlen számomra. Legyőzhetetlen az a pszichikai csapda, amelybe belesodródtam. Szerencsés embernek érzem magam, mert a harcot önmagammal magam vívom, de ott érzem az arcomon a tekintetüket, életenergiájuk melegíti az időnként megdermedő lelkemet. Együtt érzek azokkal a sorstársaimmal, akiknek nem adatott meg ez az erő. Ők a legkiszolgáltatottabbak a depresszióval szemben. Ide sorolhatom azokat is, akiknek ugyan van családjuk, de ők és környezetük értetlenül szembesülnek ezzel a lelki betegséggel. Nem lehet eleget beszélni róla, hogy ne tűnjön nyavalygásnak, önsajnálatnak, befelé forduló kiállhatatlanságnak ez a nyomasztó érzés, ami egy depresszióban szenvedő ember lelkét kitölti. Vegyétek már észre, hogy a „Szedd már össze magad!” – biztatással semmit nem oldotok meg, legfeljebb még elkeseredettebbé, kilátástalanabbá teszitek őt! Ettől még ne nyugodjon meg a lelkiismeretetek! Ne forduljatok el tőle sértetten, hogy még veletek sem törődik, rátok sem hallgat! Önmagával harcol, amint én teszem. A szeretet csodákra képes. Ha van egy pszichiáter szakember segítő is, idővel visszakaphatjátok őt. Kicsit megtépázva, sebhelyekkel a testén – lelkén, több ősz hajszállal, de sokkal bölcsebben, mint azelőtt. Abban segítsétek őt, hogy újra higgyen valamiben! Találja meg ismét hitét akár Istenben, önmagában, az életben, a gyógyulásban.
Elszámolásomat megtettem, ez rám tartozott. A végelszámolás már nem az én dolgom lesz, azt túlélőim, az utókor fogja megtenni. Élek, míg élhetek értetek, harcolok, amíg bele nem halok.

1 megjegyzés:

Marcsi írta...

A depresszióval egy külső törvény futószalagjára kerülünk, ahol kipróbálnak, osztályoznak, beosztanak bennünket egy olyan helyzetbe, melyben végső soron nem is a saját akaratunk érvényesül, éppen ez ellen kell küzdenünk, szinte az egész életünk során. Meg kell ismernünk önmagunk tükrét, mert e tükör nélkül a legtöbb ember körvonaltalan, szétfolyó ködfoltnak érzi magát, és görcsösen lesi az önmagáról szóló értesüléseket mások véleményének tükrében. A kép amely ilyen mozaikokból tevődik össze, hát elég bizarr. Néha olyan, mintha nagyító tükörben nézné magát, mely meg is növelheti ideiglenesen az eredményeit, máskor meg kicsinyítő tükörbe bámul, melyben szürke ponttá zsugorodik, és ez a közönyös külvilág hideg pillantása. ez egészen addig tart, amíg meg nem leljük az egyetlen valóságot tükröző varázstükröt belül, önmagunkban.
Bocsi, de nem tudtam jobban kifejezni a gondolataimat, annyira jól írsz minderről.