Érthetetlen feszültség van bennem. Talán a kísérlet, amit a tervezett huszonhat napon át végzek, túlságosan felzaklat. Olyan, mintha mesterségesen gerjesztett földrengéssel próbálnám ellenőrizni, az ötven év alatt épített épület kibírja-e a terhelést. Folytatom, mert érdekel az eredmény. Vagy összeomlik a ház, vagy épen kibírja a próbát és tovább építhetem. Kockázatos vállalkozás, de értelmet adhat a túlélésre.
Családunk életében különös jelentőséget kapott a mai nap. Tekinthetném ünnepnek, ha a pezsgő elfogyasztása után nem maradt volna bennünk egy kis keserű szájíz. Angéla és Lóránt a polgármester és az anyakönyvvezető előtt ünnepélyesen letette az állampolgári esküt. Anya, apa és fia mától mindhárman magyar állampolgárok. Ha nem jelennének meg előttem az idáig vezető út viszontagságai, önfeledten tudnék örülni. A nagyobb örömet az szerezte, hogy Lóri fiam kérte vezetéknevének megváltoztatását. A nevem így tovább öröklődhet, remélem egyszer unokáim is büszkén fogják viselni.
Az elmúlt év végét felidézve továbbra is fiamra gondolok. December 7-én volt a 18. Születésnapja, igyekeztem összeszedni magam, hogy emlékezetessé tehessem számára azt a napot. Angélával már egy hete terveztük, szerveztük közös ünnepünket. December első szombatjára asztalt foglaltunk egy hangulatos sóstói vendéglőben és Angéla kapott erre a napra három darab tiszteletjegyet a színház premier előadására. Mindhárman izgalommal vártuk az estét.
Az ünnepi vacsora elköltése után, lángoló Gundel palacsinta fényénél kezdtem – kicsit még remegő hangon – pohárköszöntőmet. Visszaidéztem volna az én 18. születésnapomat, de nem maradt meg emlékezetemben. Úgy szeretném, ha fiam egész életében emlékezne arra az estére! Hosszú idő után szavakkal is értésére adtam, hogy szeretem és nagyra becsülöm őt. Amikor kicsi volt, többször is kimondtam, de ahogy cseperedett, csak éreztettem vele. Pedig olykor nagyon fontos kimondani is, hogy valakit szeretünk. Megérinteni, megsimogatni, mosolyogni és csókot cuppantani az arcára, még ha történetesen az illető már felnőtt férfi. Ezen az estén sikerült és ez többet ért mint az ajándék, az elfogyasztott ünnepi vacsora. Szorosabbra fűzte azt a köteléket, ami egy családot jóban-rosszban összetart.
A Móricz Zsigmond Színház ezen az estén mutatta be először Shakespeare: Ahogy nektek tetszik! című darabját. Nagyon szeretem ezt a társulatot, szívvel-lélekkel játszanak minden előadáson. A néhány nappal később megjelent kritika a színészi teljesítményt kivéve elmarasztaló volt. Számomra viszont az előadás minden pillanata emlékezetes marad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése