Ballagok hegyen, völgyön, úttalan
utakon; ruhám cafatokba lóg;
GĦO|QJ|N G~GRUiV]RP LWWDVDQ
Kísérnek vad nyarak, telek;
könnyezem, botlom, elesem.
És jönnek görcsösbottal ballagók
V NpUGLN WĘOHP WH PLW NHUHVV]"
Szemük rámvetik. S felelek:
én a kék rózsát keresem.
Mert nagyon sok van, ki keres.
Az egyik régi ezüstláncot,
másik szétmállott szavakat.
Harmadik elfújt gyertyalángot,
negyedik olvadt havakat.
gW|GLN WpOLGĘQ WDYDV]W
hatodik ezt, hetedik azt...
Keresnek mind... múlt árnyakat
VRNDQ D M|YĘW NHYHVHQ
8WDPEDQ ĘN QHP irtanak:
én a kék rózsát keresem.
A kék rózsát, a hamvasszirmút!
D V]Ħ] FVRGiW D PH]WHOHQW
Az éjfél kibomló haját,
KDORWWDN pOĘ VyKDMiW
mely boszorkák szemére leng...
IDJ\RWW W]pW D J\ĦO|OHWQHN
melynek méhe a szerelem...
Én a kék rózsát keresem!
a kék rózsát! a fényeset!
D OHQJĘW pV D PR]GXODWODQW
Keresem jaj, halálraváltan
télen és nyáron szüntelen
a szemeken s az arcokon...
Keresem... s ha majd megtaláltam,
gyöngéden számhoz emelem,
megcsókolom és eldobom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése