Összes oldalmegjelenítés

Saját bloglista

Népszerű bejegyzések

2010. április 10., szombat

Előszó


Nincs csodálatraméltóbb dolog a Földön az életnél. Számunkra az emberi élet jelenti a lehetőséget, hogy szereplői lehessünk ennek a csodának. Az emberi elme, a lélek Kiemelt ugyan bennünket az állatvilágból, de csak apró szikrázó homokszemcsék maradtunk a természet körforgásában.
Állandó harcban állunk a világgal és önmagunkkal. Vajon legyőzhetjük-e a természetet anélkül, hogy el ne pusztítanánk? Legnagyobb ellenfelünk, önmagunk legyőzésébe nem pusztulunk-e magunk is bele? Születésünktől halálunkig tartó harc az életünk. A boldogság elérése motiválja, de minduntalan találkozunk félelmekkel, kudarcokkal, csapdákkal, ami boldogtalanná teheti az életünket. A mai kor különösen nagy kihívások elé állítja az egyes embert. Az egyszeri, megismételhetetlen személyiségekből álló közösségmás és más módon reagál a kihívásokra. A közösség értékrendjének és az egyén értékrendjének viszonya hat leginkább erre a küzdelemre.
Ha ezeknek a viszonyoknak a harmóniája megbomlik, óhatatlanul megbetegíti az ember
lelkét, szervezetét.
A depresszió ennek egyik megjelenési formája, amelynapjaink talán egyik legsúlyosabb népbetegsége. A szakirodalom bőségesen, szerteágazóan tagolja a
lelki betegség részleteit. Hétköznapi harcaim című kötetemben saját vívódásaimat,
depresszióval szembeni tudatos harcomat igyekeztem az irodalom eszközeivel mások számára láthatóvá tenni.
Nem könnyű, szórakoztató olvasmány.
Őszinte, tiszta, nyílt vallomásaim célja volt önmagam eddigi ötven esztendejének újraértelmezése, saját példámon keresztül az olvasók figyelmének, érzékenységének fölkeltése a depressziótól elgyötört ember és családja iránt.


T i s z a d o b, 2006. január 29.

Nincsenek megjegyzések: