Összes oldalmegjelenítés
Saját bloglista
Népszerű bejegyzések
-
Metropolita - Irány az Ég! » Ima Szent Mihály arkangyalhoz
-
Ballagok hegyen, völgyön, úttalan utakon; ruhám cafatokba lóg; GĦO|QJ|N G~GRUiV]RP LWWDVDQ Kísérnek vad nyarak, telek; könnyezem, botlom, e...
-
Majmim, kik eleddig testvérim valátok fán csimpaszkodtomban hű társim valátok, meghatva állok ím búcsúzni alátok, mivel kezdetét vőn emberré...
-
Egy híradás arról számolt be, hogy egy idős rokkantnyugdíjas, szörnyű tűzhalált szenvedett, egy elhagyott, vidéki bakterházban. Közeleg a Ka...
-
Kedves Barátunk! Márciusban különleges csemegét tartogatunk spirituális beállítottságú vendégeink számára, hiszen Müller Péter és Balogh Bél...
-
Isten mindannyiunknak megbocsát – amint mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. Megbocsátani azonban sokszor nagyon nehéz. Íme néhány se...
-
Mi történik egy ember szívében, amikor megbocsát, s mi történik, amikor nem? Fejleszthető-e a megbocsátó képességünk? Javítja-e közösségeink...
-
1. A türelem, kedvesség, szeretet, jóakarat, öröm, boldogság, bölcsesség és megértés olyan minőségek, amelyek sohasem öregszenek meg. Ápold ...
-
Milyen érdekes a Sors. Napi levelezésem megnyitásakor találtam egy angyali mesét. Ez indította el gondolataimat. Anya, 77 évvel ezelőtt, eze...
-
Évekkel ezelőtt, abban az esztendőben, amikor karácsonyom Jézus születéséről szólt, az ünnep előtt László Atya arra vezetett, hogy az ünnep ...
2010. április 10., szombat
Értékek
Ne az exhibicionista, alulművelt sztárokat csodáld, vedd észre Laci bácsit, aki nap mint nap gondozza a kertjét, becézi öreg kutyáját és be nem áll a szája, csak mesél, mesél – ha van kinek.
Ne ijedj meg attól, ha gyengének érzed magad!
Jogod van időnként gyengének lenni! Nem kell mindenki kénye-kedvének megfelelni! Mernünk kell váltani, változtatni életünkön, ha az öröm, a boldogság már messze elkerül bennünket!
Tagnap számvetésemben 1993-ig jutottam. Ekkor Debrecenben laktunk, még első feleségemmel. Én rokkant nyugdíjas, ő munkanélküli volt. Nagyon nehezen éltünk, időnként nélkülöztünk. A nélkülözés egész életem során olyan pánikszerű, görcsös érzést váltott ki belőlem, amitől hajlamos voltam és vagyok a teljes összeomlásra. Gyermekkoromban megtapasztaltam mi az: egyik napról a másikra élni, télidőben anyám kabátját viselni, diáktársaim sajnálkozó arckifejezését magamon érezni.
Március elsején sikerült Tiszadobon nevelőtanári állást vállalnom a Gyermekvárosban. Húgom már évek óta itt dolgozott, többször meglátogattuk családját ebben a festői szépségű Tisza parti kis paradicsomban. Annak éreztem első pillanattól, kihívást jelentett számomra katonafiatalok nevelése után olyan gyermekek nevelését magamra vállalni, akiket a sorsuk ugyanúgy megtiport, mint engem. Munka mellett jelentkeztem tanárképző főiskolára, ahol nevelőtanárként diplomát szereztem.
Gyermekek között voltam, akiket oly régen hiányoltam az életemből. Nem volt saját gyermekem, feleségemtől már nem is szerettem volna, hogy legyen. Húgaimnak szépen gyarapodott a családja. Nagyhúgommnak 2 fiú, 2 leánygyermeke, kishúgomnak , - aki Tiszavasváriban, tőlünk 20 km-re lakik – egy fiú, egy leánygyermeke született. Úgy szerettem és szeretem őket, mintha a sajátjaim lennének.
Az állami gondoskodásban élő gyermekek világa egy sajátos világ. Sajátos és a valóságostól nagyon eltérő. Ezek a gyermekek nagyrészt csecsemő – vagy kisgyermekkortól szülők nélkül nevelkedtek. Egyik intézményből a másikba, egyik nevelő karjaiból a másikba vándoroltak. Szeretetre éhesek voltak, amit egy kitűnő pedagógus sem tudott igazán megadni. Én teljes szívemből – lelkemből azon voltam, hogy átadjam nekik azokat a tapasztalatokat, értékeket, amiket eddigi életem során magamban összegyűjtöttem. Hatalmas fizikai és lelki megpróbáltatás volt a számomra.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése