Összes oldalmegjelenítés

Saját bloglista

Népszerű bejegyzések

2010. április 10., szombat

Értékek


Ne az exhibicionista, alulművelt sztárokat csodáld, vedd észre Laci bácsit, aki nap mint nap gondozza a kertjét, becézi öreg kutyáját és be nem áll a szája, csak mesél, mesél – ha van kinek.
Ne ijedj meg attól, ha gyengének érzed magad!
Jogod van időnként gyengének lenni! Nem kell mindenki kénye-kedvének megfelelni! Mernünk kell váltani, változtatni életünkön, ha az öröm, a boldogság már messze elkerül bennünket!
Tagnap számvetésemben 1993-ig jutottam. Ekkor Debrecenben laktunk, még első feleségemmel. Én rokkant nyugdíjas, ő munkanélküli volt. Nagyon nehezen éltünk, időnként nélkülöztünk. A nélkülözés egész életem során olyan pánikszerű, görcsös érzést váltott ki belőlem, amitől hajlamos voltam és vagyok a teljes összeomlásra. Gyermekkoromban megtapasztaltam mi az: egyik napról a másikra élni, télidőben anyám kabátját viselni, diáktársaim sajnálkozó arckifejezését magamon érezni.
Március elsején sikerült Tiszadobon nevelőtanári állást vállalnom a Gyermekvárosban. Húgom már évek óta itt dolgozott, többször meglátogattuk családját ebben a festői szépségű Tisza parti kis paradicsomban. Annak éreztem első pillanattól, kihívást jelentett számomra katonafiatalok nevelése után olyan gyermekek nevelését magamra vállalni, akiket a sorsuk ugyanúgy megtiport, mint engem. Munka mellett jelentkeztem tanárképző főiskolára, ahol nevelőtanárként diplomát szereztem.
Gyermekek között voltam, akiket oly régen hiányoltam az életemből. Nem volt saját gyermekem, feleségemtől már nem is szerettem volna, hogy legyen. Húgaimnak szépen gyarapodott a családja. Nagyhúgommnak 2 fiú, 2 leánygyermeke, kishúgomnak , - aki Tiszavasváriban, tőlünk 20 km-re lakik – egy fiú, egy leánygyermeke született. Úgy szerettem és szeretem őket, mintha a sajátjaim lennének.
Az állami gondoskodásban élő gyermekek világa egy sajátos világ. Sajátos és a valóságostól nagyon eltérő. Ezek a gyermekek nagyrészt csecsemő – vagy kisgyermekkortól szülők nélkül nevelkedtek. Egyik intézményből a másikba, egyik nevelő karjaiból a másikba vándoroltak. Szeretetre éhesek voltak, amit egy kitűnő pedagógus sem tudott igazán megadni. Én teljes szívemből – lelkemből azon voltam, hogy átadjam nekik azokat a tapasztalatokat, értékeket, amiket eddigi életem során magamban összegyűjtöttem. Hatalmas fizikai és lelki megpróbáltatás volt a számomra.

Nincsenek megjegyzések: