Hiba történt a modul működésében
Hiba történt a modul működésében
Hiba történt a modul működésében

Összes oldalmegjelenítés

Saját bloglista

Népszerű bejegyzések

2011. február 27., vasárnap

Magasság és mélység


A hirtelen bekeményített februári fagy otthonomba kényszerített.
Jobb híján a mozicsatorna filmjeit néztem.
Az első film, a Knowing/ Egyenlet/ volt, a másik címére nem emlékszem.
A második film, egy depresszótól gyötört nő története volt.
Az egyenlet című fantázia film, egy lehetséges világvége története volt.
Elmélkedni, / morfondírozni/ kezdtem.
Felidéztem magamnak pokoljárásaim történetét.
Amikor depressziótól gyötörve, üres tekintet pillantott rám vissza a tükörből.
Amikor önkezemmel fordultam magam ellen.
Leszíjazva eszméltem valamelyik kórház sürgősségi osztályán.
Vagy az Addiktológián néztem a mellettem fekvő, már majdnem zöldség szintjére leépült betegtársamat.
Eleve elrendeltetett volt mindez?
Kérdezem ma.
Ahogyan éltem, abból kiszámíthatóan következett.
Mint ahogyan az is, hogy életemhez ragaszkodva, ma elképzelhetetlen, hogy vasárnap, ne a templomban köszönteném a vasárnapot, az Úr napját.
Hátrahagyott, múltbeli életem, csupa aggodalmaskodás volt.
Aggódtam a jelen, a múlt miatt.
Ma, az Isteni gondviselés vasárnapján, már másként gondolkodom.
Merem magam Rá bízni.
Hiába egzisztenciám kétségei, egészségem megroggyant állapota.
Tudom, ha szüksége van rám, segít a nehéz napokban.
Életem nehéz pillanatai, pokoljárásaim sem hiábavaló történések.
Énem fejlődésének nélkülözhetetlen részei.
Blogom is úgy fogom fel, mint egy időkapszulát, mellyel a jövő embereinek üzenhetek.

2011. február 26., szombat

A tőzike üzenete


Bokáig gázolok a debreceni hóban.
A hirtelen lehullott, félméteres hó arra kényszerít, hogy szobám melegéből kandikáljak, elmélkedjem.
Felcsillant a napsugár.
Emlékeimből előtörnek tiszadobi éveim.
Március elején gyakran sétáltam az ártéri erdő ösvényein.Amikor már a hó alól kidugták fehér fejecskéiket a tőzikék, mosolyogtam, mert tudtam, itt a tavasz.
Bár tudtam, hogy védett növényünk, én azért néhány tövet kertembe telepítettem.
Igaz, innen csak gondolhatok rájuk, látványuk másnak jelzi a tavasz közeledtét.
Nekem maradt a debreceni, koszos latyak, ami elfedi a múlt piszkait.
De tudom, hogy már tőzikéim bontogatják kelyhüket.
Új tavaszról, új életről hoznak híreket.

2011. február 23., szerda

Tudatos életem


Ha valaki rendszeresen beleolvas írásaimba, észre vehette, hogy életem változtatására készülök.
Katának, választott társamnak mondottam, hogy nekem, nekünk már nincs időnk, lehetőségünk egy rossz kapcsolatra.
Kétszer, mindketten hibáztunk, számtalan sebből vérzünk.
Az elmúlt időszakban Müller Péter, Bagdy Emőke, vagy Popper Péter írásai alapján gyűjtöttem magamnak tapasztalatokat, segítséget elhatározásom megalapozásához.
Lehet, racionálisan mérlegelni, egy párkapcsolatban?
Próbálkozom.
Egész életemben kudarc kerülő típus voltam.
Végre, szeretnék siker keresővé válni!

2011. február 22., kedd

Bagdy Emőke a házasság kríziseiről


Zsigeri, érzelmi emlékezetünk ősidejéről, a közelség melegéről, párkapcsolati kötelékeinkről és mozgásterünkről beszél a lelki önkarbantartás jeles hazai szakembere, dr. Bagdy Emőke ebben az interjúban...

Vajon össze tudnak-e csiszolódni a párok, vagy addig sebzik egymást szavakból formált indulat-tőreikkel, amíg elérik az eleven lelki húst, ahol már fáj az érintés is. Mit tehetünk a kapcsolatainkból kilúgozódott érzelmi értékek visszaszerzéséért? Szeretetről, elhidegülésről, felelősségvállalásról, bánatgondozásról, gyermeki énünk erősítéséről olvashatunk egyebek között e gondolatgazdag írásban.

Maradjon mozgástér

– Talán az egyik legnagyobb feladat az ember életében, hogy egy párkapcsolatban megtalálja a helyét.

Dr. Bagdy Emőke
klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, szupervízor. A Károli Gáspár Református Egyetem Pszichológiai Tanszékének vezetője, egyetemi tanár. Tiszafüreden született, 1941-ben. Munkássága a klinikai és mentálhigiéniai pszichológia területén összpontosul. A relaxációs módszerek és az egészségmegőrzés, lelki önkarbantartás (pszichofitness) jeles hazai képviselője. Pszichoterápiás módszerek terén a meditációs, imaginációs valamint álom és képi folyamatokkal dolgozó (dream) terápiák kiképző terapeutája. Praxisban is dolgozik.
Kutatási területei: párkapcsolati dinamika (viszonyelemzés), a hivatásszemélyiség gondozása, fejlesztése és stresszkezelő módszerek hatékonysága.

Főbb művei: Családi szocializáció és személyiségzavarok (1977), Relaxációs módszerek (1978), Az MMPI próba: elmélet és alkalmazás (1986), Személyiségfejlesztő módszerek az iskolában (1988), A hivatásszemélyiség fejlesztése (1996), Pszichofitness (1997)

– Fontos, hogy úgy találjuk meg a helyünket, hogy mindaz, amit várunk és remélünk, mindkettőnk számára megvalósuljon. Csak így tudunk hűségesen bennmaradni a kapcsolatban. Schopenhauer szemléletes példájával: egy hideg, téli napon a sünök fáztak, s addig-addig fészkelődtek, míg annyira közel kerültek egymáshoz, hogy a tüskéikkel már nem szúrták a másikat, viszont meleget adtak egymásnak. Ha túl közel megyünk, akkor egyéniségünknek érdességei megkarcolják, bántják a másikat. Igaz, a nagyon szoros kötelékben jó meleget is lehet kapni. De muszáj egy kicsit távolságot is teremteni, hogy a másik individuális mozgástere megmaradjon.

– A túl szoros összekapaszkodás veszélyes lehet?

– Igen, mert beleszorulhatunk. Mindazonáltal létünknek van egy olyan csodálatos időszaka, amikor a lélek kinyílik. Ez a szerelem. Ha szerelmesek vagyunk, szüntelenül sóvárgunk a másikra, „éhesek” vagyunk rá. Egybe akarunk olvadni a másikkal, benne szeretnénk lenni. A bent lét vágya visszacseng zsigeri emlékezetünk ősidejére, amikor egyben voltunk anyánkkal. Ezt csak sejt szinten érezzük, tudatos emlékképünk nincs róla. Mégis felejthetetlen boldogságot jelentett számunkra, amire a szerelemben is vágyunk. Ezt keresve válunk áldozattá, vagyis kiszolgáltatottá. A szerelemben legtöbbször a találkozás első pillanatában fölébred bennünk egy szimpátiaérzés. Ma már tudjuk, hogy ez az érzet a szubkortikális, vagyis a tudatos vezérlés alatti szinten történik, ami szoros összefüggésben van a másik személy képével. Vagyis elsősorban vizuálisan mély hatást gyakorol az érzelmi emlékezetünkre. Úgy szól a lélek: ez neked jó.

– Tehát a szemünkkel úgy tapogatjuk le a másikat, hogy szinte az első pillanatban „mindent” tudunk róla?

– Egy pillanat alatt megtörténik az egyeztetés. Bent, az emlékezeti képtárban elraktározott „jó emberek”, „jó arcok”, „rossz emberek”, „rossz arcok” sémákba beillesztjük az éppen látott alakot. De nem csak az arcot, az egész embert. A szerkezetét.

– Tehát nagyon fontos az első benyomás.

– Nagyon. Az első pillanatban sejtjük már, hogy valamiért jó nekem ez az ember, rokonszenves, vonzódom hozzá. Ezt a szemünkkel – öntudatlanul – közöljük is a másikkal. Ma már tudományos vizsgálatok is alátámasztották, hogy komoly üzenetek olvashatók le pusztán a szem mozgásai révén. Ha például lefelé nézünk, akkor az érzésvilágot képviselő agyi struktúrák kezdenek mocorogni. Ilyenkor olyan aktivitási feszültség alakul ki, amelyben az érzések könnyebben gerjednek. Ha balra tekintünk, akkor a múltba nézünk. Ha jobbra, akkor a jövőre gondolunk. Ezt mind látjuk a másikon, de nem tudatosan. Miközben beszélünk, a szavak alatt komoly szimbólumrendszer lép működésbe, amely jelentősen befolyásolja a hatást.



Kapcsolatdinamika

– Ha megismerkedtünk, létrejöhet a kapcsolat. De csak akkor kezdődik a java: a veszekedések, kibékülések. Minden kapcsolat dinamikus?

– Minden. Jó, ha ismerjük a kapcsolatok dinamikáját, de ugyanilyen jó, ha ismerjük magunkat. Mert akkor tudjuk, mit miért csinálunk, mi miből ered. Azt gondoljuk, oka van a viselkedésünknek. De nem oka van, hanem története. Sok-sok ok összekapaszkodva olyan hálózatos rendszert alkot, amely csodálatos, sajátos, és individuális. Számos nehéz kapcsolat-történet szól arról, hogy két ember megörülve hasonlóságának nagy szerelemben egymásra talál. Ez az imádó, egymást kritika nélkül elfogadó fázis létrehozza azt a fajta burát, amiből nem tudunk jól kilátni. Mihelyt a bura lazulni kezd, és távolodunk, a másik hasonlósága elkezd irritálni. Szerepmegosztások alakulnak ki. A párkapcsolatban szükség van távolságra, de csak olyanra, amelyben még érezni a közelség melegét. Szükségünk van a másikra, bár az individualitásunkat is gondoznunk kell.
A szimbiotikus fázisban úgy jó a másik, ahogy van. Ez egy primitív idealizáció. Azért primitív, mert nagyon korai életünkben az anyánkat nézzük így, a legszebbnek látjuk a világon… Később, amikor már észrevesszük a másik hibáit, illeszkedni kezdünk. Azt mondjuk a másiknak, ez így nem jó, kérlek, változz meg. Sajnos, ez az alapdefekt. Az alaptétel az volna: „Miben kellene nekem változnom ahhoz, hogy te is változtass a viselkedéseden?”

– Senki nem tanít meg rá…

– Senki. Pedig, milyen csodálatos volna, ha azzal a gondolattal kezdenénk illeszkedni egymáshoz: hogy én mit tehetnék annak érdekében, hogy te is megváltozzál? Néha apróságokon csatázunk… Fogkefén, nyitott ablakon, cipőkön. A kutatások kimutatták, hogy az azonos szocializációs keretek közül kikerülő emberek tudnak a legtökéletesebben illeszkedni. Ha két olyan ember kerül össze, akik közül az egyiket úgy szoktatott az édesanyja, hogy levegye a cipőjét, amikor belép, a másikat meg úgy szoktatták, hogy le ne vedd a cipődet, a lakás van mi értünk, bejössz, majd föltörlöm… Akkor a cipő-kérdés a pár életében konfliktus lesz. Vajon, össze tudnak-e csiszolódni? Vagy mint a smirglipapír, addig fogják egymást sebezni, amíg elérik az eleven lelki húst, ahol már annyira fáj az érintés is, hogy nagyon nagy távolságot kell teremteni.

– Mi a teendő?



Összecsiszolódás

– A párkapcsolat legfontosabb szabálya: keresd, miben tudsz te magad változni, hogy a másiktól elvárhasd a változtatást. „Én megteszem ezt, és te?” „Én a fogkefémet így fogom betenni a tartóba, te meg leveted a cipődet.” „Kérlek, kérj tőlem valami mást. Én nem szeretem levenni a cipőmet…” Ez egy finom egyezkedés, amelynek a lényege, hogy rögtön föl kell ajánlani valamit. Egyszer nem jön be? Nem baj, bejön másodszor. Türelem! Ha a másik fél látja, hogy igyekszem, meg fogja ő is tenni, ha csak nem lelki beteg. Ha így nem működik, akkor érdemes szakembert bevonni.

– És ha egyikőnk sem lelki beteg, és mégsem megy, mit csináljunk?

– Ülj le a pároddal és kérj tíz percet. Mondd azt: „Folyton bántjuk egymást. De én nem akarom, mert szeretlek. És szeretném, ha tisztáznánk, mi a baj. Adj nekem néhány percet, de kérlek, ne szólj bele. Utána arra kérlek, mondd el nekem, mit értettél meg. Hogy értelmezted? Mert lehet, hogy nem tudom jól elmondani… Utána te következel. Én sem szólok bele. Esküszöm, nem szólok bele.” És akkor kiderül, hol csúszunk el. Az első lelki mézeshetek utáni első évben még lelkileg olyannyira azonos hullámhosszon vagyunk, hogy egymás bánatait is képesek vagyunk átvenni. De ekkor már kinyílik a burok fala, és csiszolódunk. Ez persze abban az esetben érvényes, ha a pár éppen most költözött össze. Sok férfi panaszolta már, hogy amikor együtt járt a kedvesével, mindenből a szépet kapta. Ám amikor elkezdtek együtt aludni, csipás feleséget talált, akit még a fürdőszobába is nehezen tudott kikergetni.

– Közhelynek tűnik, bár nagyon is igaz az, hogy egy kapcsolatért állandóan dolgoznunk kell.

– Csak akkor marad fönn. Egy indulattal kimondott mondat lelki tőr lehet a másik szívében. Hiába nem gondoltuk komolyan, hosszú távon mégis sebződést indíthat el, eltávolodást. Például a menstruációs napok alatt indulattal kimondott szavak is nagyon tudnak fájni. Ilyenkor azt kellene mondanunk, én a menstruációs időszak alatt kicsit dilis vagyok, ha szeretsz, kérlek, viseld el. Próbálj már engem átölelni, mert ha átölelsz, leszerelsz. Ez a kulcs énhozzám.

– Ehelyett elrohan a párunk.



Pirulát ne!

– Minden kapcsolat viszontagságos, minden kapcsolat az anya-gyerek mintájára épül.

– Mindegyik?

– Mindegyik. Őrizd, ápold a barátságaid, örülj, ha vannak, mert nem automatikusak. A pácienseimtől meg szoktam kérdezni: milyen viszonyban van saját magával? Jó barátságban vannak? Mert ha barátja saját magának, akkor odafigyel, segít, a panaszokat, a fájdalomjelzéseket komolyan veszi. Odafordul a testéhez, és azt mondja, nagyon jól bánsz velem kedves barátom, de most én kérdezek. Mire volna szükséged? Hol fájsz? A mi kultúránk azonban mit mond? Ide a kémiai kényszerzubbonyt! Azonnal vegyél be egy pirulát, ha fáj valamid! Magunknak sem tudunk barátai lenni, hát hogyan lehetnénk másoknak? A mai veszedelmes kultúránkban a legfontosabb, a kapcsolat érzelmi értéke lúgozódik ki. Az, hogy fontosak legyünk egymás számára. Pedig az ember alapszükséglete a szükségeltségi szükséglet.

– Ami mit jelent?

– Hogy te, egyes egyedül te, nagyon fontos vagy valaki számára. Te és nem más. Rád van valakinek szüksége. Rád. Nem vagy felcserélhető! Te vagy a fontos. Mint említettem, ott kezdődik a probléma, hogy rosszul bánunk magunkkal, nem törődünk testünk üzeneteivel sem. Lelkiállapotainkra antidepresszánsokkal húzunk kényszerzubbonyt. Bánatainkat nem gondozzuk, nem szeretjük. Munkagéppé válunk, amelyik ha nem működik, eldobandó, a fogyasztói kultúránk legalábbis ezt üzeni. Vegyél másikat! Van másik! Ezt a szemléletet a párkapcsolatainkra is kiterjesztjük. Ki kínlódik a párkapcsolatával?! Nem fogok én ezzel a nővel kínlódni! Van másik! Ez a kultúra vagy kegyetlenül bánik az érzelmekkel, vagy sehogy. A bal agyfélteke tud gondolkodni, de nem tud szeretni. A jobb agyfélteke kevésbé tud gondolkodni, mert érzelmi alapon teszi, de tud szeretni. A szeretet adja a felelősségvállalás képességét. Akit szeretek, azért felelősséget vállalok. De önmagunknál kell mindent kezdeni. Ha nem tudom magamat szeretni, hogy tudjam jól szeretni a másikat? Ha magamért nem tudok felelősséget vállalni, hogy tudjak a másikért?

– Mi a kötődés?

– Összekapcsoltság. Akárhol mozgok a világban, láthatatlan köldökzsinórral a páromhoz vagyok kötve úgy, hogy a vágyak nem sodornak ki. Ezt a köldökzsinórt a más érzelmekbe való kiszaladgálás sebzi, kikezdi, és végül elszakítja. Az elhidegülés alattomos folyamat. Ennek a szerencsétlen kultúrának az is az üzenete, hogy nincs idő a kivárásra, a jobbításra. Ezért nagyon nehéz ellenkultúrával védeni a kapcsolatainkat. Pedig ha a kapcsolatainkat védjük, az életünket, a felelősséget védjük önmagunk és a másik iránt. Azt is szoktam kérdezni a pácienseimtől: mikor vagy boldog? Idézz föl egy pillanatot! Senki sem említi a munkáját, mindenki a kapcsolatára gondol a párjával, a szerelmével, a gyerekével. Tényleg? – kérdezek ilyenkor vissza. Ez fontos? Ha ez a fontos, akkor mondd, hány percet adsz az életedből nekik? Beetetett lények vagyunk, hiszen a legfontosabb dolgok vannak kiszorítva az életünkből.



Kozmikus tudat

– Csökken a házasságkötések száma is…

– Rohamosan. Itt egy gyerek, ott egy gyerek, az én gyerekem veri a te gyerekedet. Hol itt a felelősségvállalás? Hol is lehetne, hiszen a személyiségedet becipeled a következő kapcsolatba. Még mindig nem vagy tisztában magaddal. Megtanultad az abc-t, megtanultál számolni, de hol van a kapcsolati abc-d?

– Lehet önmagunkat jobban szeretni?

– Lehet. Mindnyájunknak volt édesanyja, aki szeretett minket. Lehet, hogy nem a legjobban, de igyekezett legalább. Még akkor is, ha ügyetlenül tette, mert őt sem szerették ügyesen. Generációkon keresztül cipeljük a rossz mintát, mégis él bennünk egy morzsányi szeretet-emlék, amelyet fel tudunk támasztani magunkban. A stressz-kezelésben, például, a legfontosabb, hogy megtudjuk, hogyan viszonyulunk saját magunkhoz. Hogy szeretjük-e magunkban azt a régi kisgyereket, aki ott lakik belül, aki sokszor szenvedett, aki kétségbe van esve, aki tanácstalan, aki sír, aki boldogtalan. A kérdés: hogyan tudnád őt szeretni? Tudnál-e rá úgy gondolni, mint anya a saját gyerekére? Nem szeretnéd a gyerekedet, aki sírna az öledben? Biztosan szeretnéd. Akkor a benned lakó gyereket, aki a te érzelmi tudatod, vagyis fél, szorong, érez, ragaszkodik, de valójában bölcs – próbáld meg szeretni. Ő a kozmikus tudatod, amely a spirituális dimenzióhoz is szorosan kapcsolódik. Ez a tudat nyithat a hitre, a szeretetre, a reménységre, ez köteleződhet el, vállalhat felelősséget.

– Hogyan lehet a gyermeki énünket erősíteni?

– Egyszerűen gondoznunk kell. Úgy, hogy odamegyünk hozzá, figyeljük az érzéseinket. Nyomást érzünk a szívben, vagy a mellkasban? Vagy sírhatnékunk van, vagy valahol szúr? Menj oda az érzéshez, és öleld át, mint egy gyereket. Vigasztald meg. De nem akármilyen módon, hanem a jobb agyfélteke hatalmával, amely képes a testet és a tudatot összekapcsolni.

Nézz magadba!

– Hogyan?

– A képzelettel. Egy módosított, befelé figyelő tudatállapotban. Mai, extravertált kultúránk azt súgja, nézz a másikra! De ne nézz a másikra, nézz magadba! Harminc másodperc elég a befelé figyeléshez, hogy csendben, lelki szememmel, beköltözve önmagamba elérjem azt az állapotot, amikor az érzelmi tudat a testben úgy működik, mint anya a gyermekével. Minden megtörténhet, amit az érzelmi tudat a testnek közvetít. Ilyenkor tudjuk kezelni a fájdalmainkat, tudjuk gondozni a bánatainkat.

– Talán a többször említett kultúránk az oka, talán mindig is voltak magányos emberek. Ma is nagy probléma az elmagányosodás.

– Egymás mellett élünk, de sokszor valódi lelki kapcsolatok nélkül. Az internet-kapcsolatok természetesen nem elégítenek ki bennünket, hiszen az ölelés, a társsal való szoros együttlét nélkülözhetetlen tápja az érzelmi éltünknek. Ha ez nincs, boldogtalanok leszünk, előbb-utóbb depressziósok.

– Paradoxonnak tűnik, de sok nő elnyomja magában a nőt.

– Föl kell szabadítanunk! Hiszen lakik bennünk egy szabad nő, aki a másikat keresi, aki a tekintetével is azt tudja üzenni, keresem a páromat. Szeretném megtalálni azt a férfit, aki hozzám tartozik. Ezeket a fizikailag foghatatlan üzeneteket C. G. Jung a szinkronicitás jelenségével magyarázta. De ma a pszichológia is kutatja ezeket a láthatatlan közlési csatornákat, amelynek magva a gondolat. A gondolatomat ugyanis megérzi a másik, akárcsak az érzést, amit magamban fölerősítettem. A gondolat mellett természetesen nélkülözhetetlen a belső bizonyosság is. Az, hogy megtalálom a párom. A reménységet csak a jobb agyfélteke tudja feltámasztani. A racionalitás azt mondja: eddig se volt senkid, miért lenne most valakid? Egyedül fogsz maradni, nem lesz neked soha társad. De az érzelmi tudatunk segít abban, hogy a gondolatunkat beköltöztessük a lényünk legmélyére. És akkor akaratlanul sugározzuk: nyitott vagyok arra, hogy megszólíts engem, hogy megtalálj!
Forrás: szivtars.hu

2011. február 21., hétfő

Ady Endre: Szeretn�m, ha szeretn�nek

Hogyan maradjunk lélekben örökké fiatalok


1. A türelem, kedvesség, szeretet, jóakarat, öröm, boldogság, bölcsesség és megértés olyan minőségek, amelyek sohasem öregszenek meg. Ápold és fejleszd őket, maradj fiatal testben és lélekben!

2. A kor nem azonos a szálló évek múlásával, a kor a bölcsesség hajnala az ember elméjében.

3. Örömmel köszöntsd éveid számának gyarapodását. Növekvő életkorod azt jelent, hogy egyre magasabbra hágsz az élet végtelen ösvényén.

4. Isten az Élet – a te életed. Az élet mindig megújítja önmagát, örökké tart és elpusztíthatatlan – az élet mindannyiunk realitása. Örökké élsz, mivel életed Isten élete.

5. Az elmédet nem láthatod, mégis tudod, hogy van elméd. Szellemedet sem látod, de tudod, hogy a küzdőszellem, az alkotó művész szelleme valóság. Ugyanilyen valóság a szívedben és elmédben létező jóság, igazság, szépség szelleme is. Nem láthatod az életet, de tudod, hogy élsz.

6. Az öregkor valójában nem más, mint a legemelkedettebb szempontok szerinti elmélkedés Isten igazságairól. Az öregkor teljesebb örömöket kínál, mint a fiatalság.

7. Annyi idős vagy, amennyinek érzed magad. Olyan erős vagy, amilyennek hiszed magad. Olyan hasznos vagy, amilyennek tartod magad. Annyira vagy fiatal, amennyire gondolataid fiatalok.

8. Őszülő hajad – érték. A hosszú évek során felhalmozott tehetségedet, képességeidet, bölcsességedet kínálod.

9. Akkor öregszel meg, ha megszűnnek álmaid, ha elveszíted érdeklődésedet az élet iránt. Töltsd meg elmédet Isten igazságaival, és sugározd az Ő szeretetének napfényét- ez a fiatalság.

10. A fiatalság titka a szeretet, öröm, belső béke és nevetés.

11. Az öregkor gyümölcse a szeretet, béke türelem, gyengédség, jóság, hit, szelídség és mértékletesség.

12. A határt nem ismerő Végtelen Élet fia, az Örökkévalóság gyermeke vagy. Csodálatos vagy!





Reméljük, azoknak a fiatal olvasóinknak is tanulságosak voltak ezek a sorok, akik még kezdők az élet iskolájában és csak épp ízlelgetik a majdan eljövendő kort…..

2011. február 16., szerda

Szórakozol velem?


Nagy Lajos:

HOGYAN ÉLHETÜNK SZÁZ ÉVIG?
Dr. Savage londoni orvos úr foglalkozik legújabban ezzel a problémával. Szerinte nincs szükség holmi operációra s majommirigy átültetésére, hanem egyszerűen ésszerű, egészséges életmódra. Nem kell más, mint sokat sportolni, egészségesen táplálkozni s nem túl erősen dolgozni.
A dolog egyszerű, mint az egyszeregy s világos, mint a vakablak. Csudálatos, hogy az emberek túlnyomó része nem követi a jó tanácsot. Megkérdeztem egy hajléktalan padon-alvót.
- Hát maga nem akar száz évig élni?
- Isten ments! - felelte.
- Vagy úgy! Akkor értem, hogy ilyen ésszerűtlenül él. Hogy nem akar puha ágyban aludni, hanem itt a padon gyötri a testét.
És megkérdeztem egy kövező napszámost, aki a járda szélén kuporodva paprikás szárazkolbászt és savanyú uborkát ebédelt:
- Ezt nevezi maga egészséges táplálkozásnak? Hát maga nem akar száz évig élni?
- Még tízig sem.
- Akkor értem, hogy így ebédel. Ahelyett, hogy krémlevest, borjúfilét, tejszínhabos tortát, jégbe hűtött sárgadinnyét enne. Na persze. De aztán ne csudálkozzon ám, ha százéves kora előtt hal meg.
Megkérdeztem egy vasgyári munkást is:
- Hát maga nem olvasta, hogy dr. Savage szerint nem ajánlatos a túl erős munka? És szokott-e naponta evezni vagy teniszezni?
A munkás azt hitte, hogy bosszantani akarom, s bizony olyan gorombasággal felelt, hogy odábbálltam. Be is láttam, hogy az "embereket" hiába faggatom, nem leszek okosabb. Elmentem magához dr. Savage orvos úrhoz megtudni, hogy hát hogyan is érti ő ezt a dolgot. A tudós nyugodtan kijelentette, hogy szó szerint úgy, ahogy már közölte, s tanácsáért vállalja a felelősséget.
- De hát hogyan követhetik az emberek ezt a tanácsot? Hiszen nem áll módjukban!
Dr. Savage gúnyosan végignézett s azután felelet nélkül elbocsátott. De kikísért a laboratóriumi szolgája. Ő adta meg a felvilágosítást:
- Kedves uram, ön alapvető tévedésben van. Tanulja meg, hogy amikor mi, tudósok, azt mondjuk, hogy az "ember" így tegyen vagy úgy tegyen, akkor ember alatt mindig a polgárt értjük.
Elmentem ezek után egy gazdag emberhez, J. D. Rockefellerhez, az amerikai petróleumkirályhoz. Éppen reggelizett, hideg halat, kakaót és szőlőt. Azután golfozni kezdett. Megkérdeztem:
- Akar ön száz évig élni?
- Mi az hogy akarok-e? Százötvenig akarok.
- És tudja, hogy mi szükséges ehhez? Hogy ésszerűen kell élnie, sportolnia, egészségesen táplálkoznia, s nem túl erősen dolgoznia.
- Naná, nem tudom. Éppen azt csinálom!
1927

2011. február 15., kedd

Mindenem a családom


Ezzel a névvel indult klub, az egyik közösségi portálon.
Csatlakoztam.
Megkértek, legyek az egyik moderátora.
Köszönettel elfogadtam.
A sors különös fintora, hogy két sikertelen házasságon vagyok túl.
Gyermekem sosem született.
Keresztgyermekeim vannak, olyanok, akiket Isten színe előtt, templomban fogadtam kereszt gyermekemmé, és olyan is van, akit Erdélyi gyermekek közül fogadtam kereszt gyermekemmé.
De a család mindig sokat jelentett nekem.
Népes családdal áldott meg az Úr.
Édesapámék tizenegyen voltak testvérek.
Mi, unokatestvérek, több mint negyvenen vagyunk.
Továbbvisszük a megtapasztalt családi összetartás erejét.
Magam is ennek köszönhetem létezésem, betegségemet követően.
Sikertelen párkapcsolataim nem tettek nőgyűlölővé.
Nem kerestem, de találtam magamnak társat.
Saját gyermekről már nem álmodom.
Megelégszem azoknak a gyermekeknek a viszonzott szeretetével, akiknek életem során adni tudtam, emberséget, szeretetet.
A gyermekekhez fűződő viszonyom érzékeltetésére Reményik Sándor versét veszem elő:
Reményik Sándor: József, az ács, az Istennel beszél
Magasságos,
Te tudod: nehéz ez az apaság,
Amit az én szegény vállamra tettél.
Apja volnék, - és mégsem az vagyok.
Ez a gyermek… ha szemébe tekintek,
Benne ragyognak nap, hold, csillagok.
Anyja szemei s a Te szemeid,
Istenem, a Te szemeid azok.
Gyönyörűséges és szörnyű szemek,
Oly ismerősek, s oly idegenek…
Ez az ács-műhely… ezek a forgácsok…
Mit tehettem érte?… Mit tehetek?
Én tanítottam fogni a szerszámot,
Mégis rá fogják majd a kalapácsot.
Úgy félek: mi lesz?
Most is ki tudja, merre kóborog,
Tekintetétől tüzet fog a műhely,
Tüzet a világ, s egyszer ellobog.
Ó, jó volt véle Egyiptomba futni
S azután is óvni a lépteit,
Fel a templomig, Jeruzsálemig,
Míg egyszer elmaradt…
Ó, jó volt, míg parányi rózsaujja
Borzolta szürkülő szakállamat,
Ezüst nyomot hagyott már akkor is,
Komoly nyomot parányi rózsaujja.
S most olyan más az útja…
Vezetném és Ő vezet engemet.
Csak azt tudom, a Te utadon jár,
Magasságos,
De ki tudja a Te ösvényedet?
Te vagy az atyja, - én senki vagyok,
Az Evangéliumban hallgatok,
S hallgat rólam az Evangélium.

2011. február 8., kedd

Kós Károly üzenete


Kós Károly: Régi Kalotaszeg (részlet)

„Üzenetet írok mindazoknak, akik közülünk valók voltak és elindultak új világba, új emberek közé, mindazoknak, akik új utakat akarnak törni, és rombolni akarnak mindent, ami régi. Üzenek nektek, ti új emberek, én a régi ember. Valamikor nemrégen még többen jártuk ezeket a hegyeket. Sokan és fiatalok mind és magyarok mind, de megapadtunk. Többen más utakra fordultak, könnyebb utakra. Sima völgyi utakra tértek, mert nehéz hegyet járni. De én itt maradtam a hegyek között. Járom a tövises ösvényt és hosszú esztendőkön által körülfújt fagyos szél és perzselt a nap és nemsokára talán az utolsó leszek az utolsók között.
De lesznek akik utánam jönnek, az én maradékaim. Amikor én már elpihentem, erős ifjú lábakkal nyomomba lépnek ők. És nem szállnak le a hegyről, hogy láncos rabjai legyenek hírnek, dicsőségnek és idegen kultúrának. Mert erősek lesznek. Hatalmasok és magyarok. Az én lábam nyomát pedig eltemeti a hó, de síromon sosem lesz korhadt a fejfa, de a felém boruló domb virágos lesz mindig, tudom. És emlegetni fognak engem is, apáimat is az én véreim. Az én munkámat folytatják ők az én életem örökkévaló lesz bennük.”

















„Üzenetet írok mindazoknak, akik közülünk valók voltak és elindultak új világba, új emberek közé, mindazoknak, akik új utakat akarnak törni, és rombolni akarnak mindent, ami régi. Üzenek nektek, ti új emberek, én a régi ember. Valamikor nemrégen még többen jártuk ezeket a hegyeket. Sokan és fiatalok mind és magyarok mind, de megapadtunk. Többen más utakra fordultak, könnyebb utakra. Sima völgyi utakra tértek, mert nehéz hegyet járni. De én itt maradtam a hegyek között. Járom a tövises ösvényt és hosszú esztendőkön által körülfújt fagyos szél és perzselt a nap és nemsokára talán az utolsó leszek az utolsók között.
De lesznek akik utánam jönnek, az én maradékaim. Amikor én már elpihentem, erős ifjú lábakkal nyomomba lépnek ők. És nem szállnak le a hegyről, hogy láncos rabjai legyenek hírnek, dicsőségnek és idegen kultúrának. Mert erősek lesznek. Hatalmasok és magyarok. Az én lábam nyomát pedig eltemeti a hó, de síromon sosem lesz korhadt a fejfa, de a felém boruló domb virágos lesz mindig, tudom. És emlegetni fognak engem is, apáimat is az én véreim. Az én munkámat folytatják ők az én életem örökkévaló lesz bennük.”

Batta Ágnes: Szemünk fénye a gyermek


Elsősorban a háttértényezőket, a körülményeket okolhatjuk azért, hogy a fiatalok, sőt a gyerekek körében is terjed az agresszió. Több kockázati tényező együttes jelenléte növeli a gyerek kriminalizálódásának esélyét – állapították meg egy konferencián a Csapókertben. A gyermekkori bűnözés és agresszió témájában tartott rendezvényen kiderült, hogy az agresszió adott esetben hasznunkra is válhat.

Évekkel ezelőtt, amikor először olvastam Csáth Géza A kis Emma című novelláját elszörnyülködtem. Nem gondoltam, hogy történhet olyasmi, ami igazolhatja az író igazát. Nemrégiben két középiskolás fiú Kaposváron előre eltervezte, hogy megöli barátját, mert az megváltozott irányukba. A testi bántalmazás mellett a lopás és a szidalmazás is agressziónak minősül a pszichológus szerint. – A gyerekek nem születnek bűnözőnek, mint azt korábban próbálták a genetikával magyarázni, hanem a háttértényezők következtében válhatnak azzá. A bűnözés melegágya lehet a szegénység, a munkanélküliség, az újgazdag lét, a diszharmóniás családi légkör, az alkoholizmus vagy a szexuális bántalmazás. Nem elhanyagolható a televízióból áradó erőszak szerepe sem, ami ma már nem csak a filmekben, hanem a mesékben is gyakori. Ha egyszerre több tényező is jelen van ezekből a kockázati faktorokból, nagy az esélye annak, hogy a gyerek kriminalizálódik, ugyanis a – bármilyen módon – bántalmazott gyermek nagy valószínűséggel maga is bántalmazó lesz – magyarázta Csíky-Mészáros Mária igazságügyi pszichológus szakértő.

Abban, hogy valakiből agresszor lesz-e nagy szerepet játszik a szocializáció, mivel viselkedésünk folyamatosan alakul egy tanulási folyamat eredményeként. A fejlődés egyes szakaszaiban meg kell kapnunk bizonyos ingereket, melyek csak társas közegben közvetítődnek. A ránk ható közegek közül a legalapvetőbb a család; a szülő-gyerek kapcsolat mintaként szolgál a későbbi társas kapcsolatokban. – A családi mintát serdülőkorban felváltja a kortárs csoport, így a nevelés terén ilyenkor már nincs mit tenni. A gyerek minden esetben a többiek visszajelzéséből kap választ, hogy milyen a viselkedése – ez által gyakorol önismeretet. Az ember általában hasonlóvá válik, mint az a közeg, ahol felnő, de vannak egyéni jellegzetességek is. A bűnöző gyerekeknél biztos, hogy történt valami a családban, ami előidézte a kriminalizálódást. Ez lehet fizikai bántalmazás, de lelki kínzás is, mely az esetek többségében sokkal nagyobb károkat okoz, mint például a verés. Ez mindegyik közül a legbrutálisabb bántalmazás – hangsúlyozta az igazságügyi szakértő. A gyerekkori agresszió kialakulásában a serdülőkor a legveszélyesebb, amikor a tinédzser kicsúszik a szülő kezéből, és a kortárs csoportokat követi. A közeg kiválasztása lehet az első lépés az agresszióhoz, mivel a fiatalok leggyakrabban mindent megtesznek azért, hogy elfogadják őket a hőn áhított csoport tagjai. – Mivel az ember társas lény, szüksége van egy csoportra, amelyhez tartozhat. Ennek értékrendje egyes esetekben, teljes mértékben kihat az egyén viselkedésére, ezért olyan gyakoriak a csoportosan elkövetett brutális cselekmények a gyerekek körében – fejtette ki a szakértő.

– Az agresszió azonban hasznos is lehet. Minden embernek szüksége van bizonyos mértékű agresszióra, hogy érvényesíthesse érdekeit. Ezt nevezzük asszertivitásnak. Ahhoz tehát, hogy önállóvá váljon gyermekünk, szüksége van bizonyos mértékű agresszióra – kezdte előadását Pethő Csilla klinikai szakpszichológus. – Az a gondolkodásmód helytelen, hogy az agressziót teljes mértékben ki kell irtani a gyerekekből, mivel nem csak negatív hatásai vannak. A kizárás helyett inkább bevonni kellene a nevelésbe, előnyös vonásait hangsúlyozva, hogy a gyerekek elválaszthassák az erőszaktól. Ez elősegíthetné az agresszió megszelídítését, azon túl, hogy előkészítené az önállóvá válást, a bátorság és kezdeményezőkészség tanításával.

– A köztudatban az agresszióval egy kalap alá vesszük az agresszív fantáziát is (rossznak bélyegezve), amelyről le akarjuk szoktatni a gyereket. Ettől azonban nem érdemes megfosztani a lurkókat, mivel a fantázia és a cselekvés náluk sem azonos. Az agresszív fantázia hiánya néha nagyobb bajra utal, mint megléte, ha azt a gyerek elfojtja. Arra kell figyelni, hogy a képzeletet ne keverjék össze a valósággal. Az agresszív filmek alkotnak még egy olyan kérdést, amiben a felnőttek tanácstalanná válnak. Nem értik miért olyan vonzóak a durva jelenetek a gyerekek számára. A megoldás egyszerű: az ilyen jelenetek látványával általában feszültségtől szabadulnak meg a gyerekek, de egyes esetekben fokozhatják is az agressziót. Mélyebb szinten önállóvá válást, érdekérvényesítést váltanak ki a fiatalokból, és lehetővé teszik a túlélés képességének elsajátítását – fejtette ki a szakpszichológus.

Az agresszió a frusztrált állapotból adódó erős feszültség következtében is létrejöhet, ha a gyerek például nem kap meg valamit, amit szeretne. Az agresszió kiélése pedig, ahelyett hogy csökkentené, még növelheti is az agressziót. A legjobb módszer a feszültség mozgásos levezetése, ami egyeseknél futásban, másoknál takarításban nyilvánul meg, de a gyerekeknél a leghatásosabbak a kötött szabályok szerint játszott testi ügyességet fejlesztő játékok, mint például a foci – mondta Pethő Csilla.

Az agresszió kontrollálását az együttérzés képességének a megléte is nagyban befolyásolja, ezért olyan fontos a család szerepe, mert ezt a családi légkörben sajátíthatja el gyerek. A sorozatgyilkosok például nem éreznek semmiféle empátiát, de ennek az érzésnek a hiánya sem biztos jele, hogy valakiből agresszor lesz. Minél több a veszélyeztető tényező annál nagyobb rá az esély, hogy egy újabb kaposvári esetről halljunk, ezért a legkisebb jelekre is figyelni kell. Inkább legyen száz ok nélküli riasztás a szülők vagy tanárok felé, mint egy tragédia.
Forrás: Deol

2011. február 7., hétfő

Mit gondolsz önmagadról?


Ma arra keressük a választ, mit gondolunk önmagunkról?


Tényleg. Te mit gondolsz önmagadról? Mit gondolsz másokról? Feltetted már magadnak ezt a kérdést?




1. Lelked olyan felvevőgép, amely a megszokott gondolataidat játssza vissza. Csak jót gondolj másokról és magadról.

2. Szívedben, lelkedben zajlik a teremtés, amit tehát másokról gondolsz és érzel, azt saját élményeid világában hozod létre. Ez az aranyszabály. Úgy gondolkodj felebarátodról, ahogyan szeretnéd, ha ők terólad gondolkodnának.

3. Jótetteid, segítőkész kedvességed, a belőled szerteáradó szeretet és jóakarat megsokszorozva, ezerféleképpen áramlik rád vissza.

4. Te vagy a teremtett világod egyetlen gondolkodója. Te felelsz azért, ahogy másokról gondolkodsz. Minden gondolatod megteremtődik.

5. Válj érzelmileg éretté, engedd, hogy mások különbözzenek tőled. Minden joguk megvan hozzá, hogy ne értsenek egyet veled, minthogy téged is megillet a jog, hogy más véleményen légy. Ellenkezhetsz anélkül, hogy ellenszenvet váltanál ki.

6. Azt kívánd felebarátodnak, amit te magadnak is kívánnál. Ez a kiegyensúlyozott emberi kapcsolatok kulcsa.

7. Senki sem idegesíthet vagy bosszanthat téged, ha te meg nem engeded neki. Gondolatod teremtő erejű: megáldhatod a másik embert. Mond azt neki: „Isten békéje töltse el a lelkedet!”

8. A szeretet a másokkal boldogulás nyitja. A szeretet: megértés, jóakarat és a másokban megnyilvánuló Isteni eszme méltánylása.

9. Örvendezz mások sikerének, előléptetésének, jó szerencséjének. Ha ezt teszed magadhoz vonzod a szerencsét.

10. Embertársaidnak kizárólag szeretettel tartozol. A szeretet pedig nem más, mint ugyanazt kívánjuk másoknak, amit önmagunknak is kívánunk: egészséget, boldogságot és az élet összes áldását.





Reméljük e sorok olvasása és elmélkedése közben tudod már a feltett kérdésekre a választ és örömmel tölt el ez az érzet. Mert semmi sem háborgathat téged, csak a saját gondolataid.

Mások szuggesztiójának, kijelentéseinek, fenyegetéseinek semmiféle hatalmuk nincs.

Benned van a hatalom, s ha gondolataidat mindarra összpontosítod, ami jó, akkor Isten hatalma a gondolataiddal lesz.









Szeretettel

Marika, Tímea

www.szeretetkozpont.hu

2011. február 6., vasárnap

Hat jó tanács a megbocsátáshoz


Isten mindannyiunknak megbocsát – amint mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. Megbocsátani azonban sokszor nagyon nehéz. Íme néhány segítő szempont:
„Nem élem túl ezt a fájdalmat; hogyan tehette ezt velem?” – zokog a tanácsadáson egy asszony, aki most tudta meg, hogy a férjének hónapokon át viszonya volt valakivel.

Egy férfi abban kér segítséget, hogy meg tudjon szabadulni a felesége iránti nyomasztó haragtól és bosszúvágytól, amiért az asszony egy éve elhagyta. „Építkeztünk. Én ostoba, azt hittem, mindketten boldogok vagyunk – miközben ő egészen másra vágyott. Gyűlölöm; azt kívánom, bárcsak meghalna valami betegségben. Nem volna szabad ilyesmire gondolnom, mégis folyton ez jár az eszemben.”

Egy másik férfi saját magának nem tud megbocsátani. Kábítószerfüggővé vált, elvesztette feleségét, otthonát, gyermekeit, állását. „Hogyan süllyedhettem ilyen mélyre? Tönkretettem az életemet” – ismételgeti kétségbeesetten.

Mindhárman hasonló küzdelmet vívnak. Ha győznek – s ez mindhármuk számára lehetséges –, megerősödve kerülnek ki belőle; ha nem, még inkább megkeseredve. Feladatuk az – s ezzel élete során mindenkinek szembesülnie kell –, hogy megismerjék a megbocsátás erejét. Íme néhány igazság, amely segíthet, hogy a keserűséget hátrahagyva megtaláljuk a megbocsátás, az elfogadás békéjét:

Az élet nem habostorta

Ez persze közhely, mégis gyakran megfeledkezünk róla, hogy senki sincs védve a nehézségektől, mi magunk sem. A Szentírásban lépten-nyomon különféle viszontagságokról olvasunk, meg arról, milyen fontos, hogy felkészüljünk a megpróbáltatásokra és bizonyos értelemben elfogadjuk őket. A zsoltáros nehézségei közepette segítségért fohászkodott: „Ha hozzád kiáltok, meghallgatsz, Istenem, te, aki igazságot szolgáltatsz nekem. Megsegítettél szorongattatásomban, könyörülj rajtam és hallgasd meg imám!” (4. zsoltár 1–2).

Fogadjuk el a megpróbáltatást és próbáljuk meglátni benne a lehetőséget!

Szent Jakab apostol azt mondja: „tartsátok nagy örömnek, ha különféle megpróbáltatások érnek benneteket” (Jak 1,2), mert, mint mondja, a küzdelem megerősít. Ne küszködjünk hát a küzdelem ellen, hanem simuljunk bele, öleljük át és tanuljunk belőle!

Általában mindkét fél hibás

A legtöbb nehéz helyzetben nem egy tettes és egy áldozat szerepel; nem igaz, hogy az egyiknek mindenben igaza van, a másiknak semmiben. Az effajta gondolkodás sokszor komolyan gátolja az előrelépést a megbocsátás folyamatában. Vizsgáljuk meg saját felelősségünket, gondoljuk át, mi az, amivel magunk járultunk hozzá a nehéz helyzet kialakulásához – és próbáljuk megérteni annak a helyzetét, aki bántott!

A megbocsátás első lépése az elhatározás, hogy megbocsátunk

Ne várjunk, míg kedvünk lesz megbocsátani, hanem határozzuk el, hogy meg akarunk bocsátani. Engedjük, hogy Isten működjön a szívünkben, és végigvezessen a megbocsátás folyamatán. Higgyünk az Írásban, amely megerősíti: „aki megkezdte bennetek a jót, ...be is fejezi” (Fil 1,6).

Akkor is meg kell bocsátanunk, ha maradandóan sérültünk

A megbocsátás nem tetszés kérdése. Ami történt, talán sohasem tudjuk teljesen elfelejteni, de a másik ember tartozását el kell engednünk. A Szentírás azt mondja: „Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza van a másik ellen. Ahogy az Úr megbocsátott nektek, ti is bocsássatok meg egymásnak” (Kol 3,13).

Ne feledjük: a megbocsátás folyamat

Az elszenvedett sérelmeket nem lehet azonnal elengedni. Az út, amelyet végig kell járnunk, jól elkülöníthető szakaszokra bontható: tagadással kezdődik, amelyet bánat követ, egészen a depresszióig és a veszteség átéléséig, végül megszületik az elfogadás. Legyünk türelmesek és megértőek saját magunkkal, míg végigjárjuk a megbocsátáshoz vezető utat!

Forrás: cbn.com

Magyar Kurír

2011. február 2., szerda

Lásd pozitívabban a világot!


Lásd pozitívabban a világot, mindenkinek vannak problémái. A vidám, boldog embernek is van problémája, nem attól vidám és boldog azaz ember, hogy rá van rakva egy behajtani tilos táblába a baj, a negatív hatások, hanem ő inkább a pozitív dolgokra koncentrál. Arra fordíts a figyelmedet, amit elakarsz érni, amit akarsz. Minden rajtad múlik, ha te a jót keresed valakiben, valamiben, akkor megtalálod, ha a rosszat, azt is. Te döntöd el, hogy pozitív vagy negatív, ez ilyen egyszerű, te döntöd el, hogy érzed magad. Nem állat vagy ezért tudsz választani, hogy egy ingerre milyen választ adsz, ha megütnek, tudsz választani, ha negatívak hozzád szintén tudsz választani, ehhez nagy tudatosság kell. Csak is rajtad múlik, hogy érzed magad, és az is, hogy gondolkozol. Egy eseményre nem reagál mindenki egyformán, tehát nem az események a fontosak, hanem te. Magad formálása a legfontosabb, ha valamit elakarsz érni, és nem a szerencsét, a kedvező eseményeket kell várni.

Gyakorlat:
Amikor valami rossz történik veled, akkor írj le 4 jó dolgot, hogy ebben mi a jó. Tragédia esetén, gyászolj, érezd át a helyzetet, egy idő után írj le 4 pozitív dolgot, lehet, hogy megismertél egy kedves embert, lehet, hogy rátaláltál valamire, amire anélkül nem tudtál volna. Minden ha visszanézünk az életünkbe okkal történt, és a negatív történések is pozitívvá váltak, volt értelme. Lehet, hogy most még nem tudod a miértjét a dolognak, de azt tudd, hogy volt értelme annak a rossz dolognak.

Best of my life


A tomboló tél nem ereszt fogságából.
Odakinn ködös, zord hideg, barlangjából a medve nem mozdul.
Lassan elővesz a téli depresszió.
Napfényt már rég nem láttam.
Igyekszem minél több gyümölcsöt enni.
Nincs kedvem kimozdulni kuckómból.
Elővettem hát, az elmúlt évben készített fotóimat.
Kerestem, hogy melyek voltak az év legboldogabb pillanatai.
Felmelegedett a szívem.
Legkedvesebb fotóimon vagy hit élményem egy egy mozzanata, vagy Katával töltött élményeim szerepeltek.
Szerencsére megférnek együtt a szívemben.
Nem kell fontossági rendbe tennem.
Mindkettő fontos számomra.
Jövőm is az Övék.