Az emberiséget érintő fontos kérdések

Kedves hölgyeim uraim!

”Ember és népünk sorsát komolyan érintő”, aktuális történetek alkalmával szeretnék önöknek a következőket figyelmükre hozni / önökkel megosztani, …” Homokban írva”:


”Az ember és népünk sorsát komolyan érintő”, aktuális történetek alkalmával szeretnék veletek, ha még nem tudjátok, a következőket figyelmetekre hozni és megosztani. "Itt álláb a szavakból és a szavak közt kiolvasható":

____________________________________________________________________

…”Mert a pokolban vezető út csupa jó szándékkal van kikövezve, és a semmiből teremtet pénz / „támogatás”, finanszírozza a furgont, amivel az embereket viszik a kárhozatba”:

Feltétel nélküli szeretet

Mindannyian tudjuk, érezzük, hogy fejlődésünk nélkülözhetetlen állomása az ÖNMEGFIGYELÉS, az ÖNMEGISMERÉS és szívünkben, lelkünkben hordozzuk a leghatalmasabb erőt, amit csak birtokolhatunk, a SZERETETET.


A benned rejlő szereteted erejével, ha engeded, hogy egy kisgyermek saját maga csináljon dolgokat, hogy egyedül legyen, hogy önállóan járjon, öltözködjön, írjon, olvasson, rajzoljon és kifejezze magát, fejlődni fog és önállóvá válik. Félre kell állnod és hagynod kell, hogy hibákat kövessen el, hosszú időt kell szánnod, hogy mindent, amit tanul, tökéletesen elsajátítson. Nagyon türelmesnek kell lenned és várnod.


Vedd észre, hogy az élet olyan, mint egy vonat, és Te állomásról, állomásra utazol, minden nap fejlődsz, tanulsz. Az élet vonata elroboghat melletted és te semmit nem látsz a szépségből, ami körülvesz, és lassan bandukolhat is, hogy észleld és figyeld magadban a szépet, a jót, a csodát, az apró változásokat, az emberi kapcsolatokat, a szerelmeket, a tájak szépségét, egy virág gyönyörűségét és mindazt a csodát, ami körülvesz a földi világban.


Ahhoz, hogy minden pillanatban képesek legyünk érezni magunkban a Szeretet elsöprő erejét, azonban meg kell szabadítanunk magunkat a gyűlölettől a megbocsátás és a szeretet ereje által. Tudnunk kell, hogy a szenvedés, ha elkerülhetetlen, a mi felemelkedésünkért van. És ha, a bennünket ért problémákat feladatnak tudjuk tekinteni, akkor az mindenképpen előbbre visz.

Mesterem szavaival élve minden folyó ugyanabba a tengerbe ömlik és mi a tengernek egy cseppjei vagyunk.




E bevezető gondolatok után szeretnénk megosztani veletek Paulo Coelho egyik könyvének egy nagyon pici részletét a feltétel nélküli szeretetről.

„Szeretlek, Szeretlek, mert minden szeretet a világon olyan, mint egy-egy folyó, amely ugyanabba a tóba tart, és ott találkoznak egymással, hogy átalakuljanak egyetlen nagy szeretetté, amely esőként áldást hoz a földre.

Szeretlek, mint a folyó, amely lehetővé teszi, hogy a nyomában növényzet és erdők nőjenek.

Szeretlek, mint a folyó, amely inni ad a szomjazóknak, és elviszi az embereket oda, ahova el karnak jutni.

Szeretlek, mint a folyó, amely érti, hogy a vízesésben másképpen kell folynia, a völgyben pedig meg kell pihennie. Szeretlek, mert mindannyian ugyanott születtünk, ugyanabban a forrásban, amely mindig több vízzel táplál minket. Ezért ha gyengék vagyunk, nincs más dolgunk, mint várni egy kicsit. Újra eljön a tavasz, a tél hava elolvad, és újult energiával tölt fel minket.

Szeretlek, mint a folyó, amely magányosan és gyengén indul útnak a hegyen, aztán elkezd növekedni, csatlakozik más folyókhoz, és végül már nincs az az akadály, amit ne tudna leküzdeni, hogy eljusson oda, ahova akar. Így hát elfogadom a szereteted, és átadom neked az enyémet. Nem a férfi szerelmét egy nő iránt, nem az apa szeretetét a lánya iránt, nem az Isten szeretetét a teremtményei iránt.

Hanem egy olyan szeretetet, amelynek nincs neve, nincs magyarázata, ahogy a folyó sem tudja megmagyarázni, miért pont arra tart, amerre tart, csak folyik előre. Egy olyan szeretet, amely nem kér nem ad semmit cserében, csak van. Én soha nem leszek a tiéd, te soha nem leszel az enyém, de így is elmondhatom, hogy szeretlek, szeretlek, szeretlek………”


Forrás: Szeretetközpont

A kék barlang

A kék barlang


A kék barlang
Élt egyszer egy egyszerű, szegény ember. Esténként, a kemény munka után fáradtan és rosszkedvűen tért haza.
Árgus szemekkel figyelte az elrobogó kocsibakban és a bárok asztalainál ülő embereket.
- Azoknak persze jól megy - morogta magában, és közben lelkében úgy össze volt nyomódva, mint a szőlőfürt a présben… Nekik minden rózsás és élvezetes. Bárcsak õk hordanák az én keresztemet!
Az Isten mindig nagy türelemmel hallgatta a szegény ember panaszát. Az egyik este az Isten várt rá a ház előtt.
- Ah, Te vagy az Uram? - mondta a férfi, amikor meglátta.
Ne is foglalkozz a gondolattal, hogy más belátásra bírsz! Ha valaki, akkor Te nagyon jól ismered keresztemet, hiszen Te tetted a vállamra.
Az ember ma este sokkal jobban zúgolódott, mint máskor. Az Úr jóságosan rámosolygott.
- Gyere velem, lehetőséget adok neked egy választásra.
A férfi egyszerre egy hatalmas kék barlangban találta magát.
Az építészeti stílus fenséges volt. Tele volt keresztekkel: aprók, közepesek, gyöngyökkel kirakottak, simák és ferdék.
- Ezek az emberek keresztjei - mondta az Úr. Válassz egyet magadnak. Az ember unottan vágta a sarokba a saját keresztjét. Örömében megdörzsölte a kezét és válogatni kezdett.
Megpróbált egy kisebb keresztet, de nagyon hosszú és esetlen volt. Egy püspöki keresztet is a nyakába akasztott, de a felelősség annyira lehúzta a vállát, hogy hamar visszatette. Látott egy kis méretű, simára gyalultat, és azt vette vállára, az meg úgy szúrt, mintha tövisből lett volna. Egy ezüstösen csillogó keresztet is felvett, de olyan nagy szomorúság és egyedüllét jött rá, hogy az sem kellett neki. Egy ideig még válogatott, de egyik sem tetszett meg neki.
Végre az egyik sarokban talált egy testhezálló kis keresztet, nem volt súlyos, és nem is akadályozta a járásban. Úgy érezte, hogy azt neki készítették. Győzedelmes mosollyal vette vállára a keresztet.
- Ezt választom! - kiáltotta. Ezzel elhagyta a barlangot.
Az Úr jóságos tekintettel nézett rá. A férfi ekkor vette észre, hogy a saját keresztjét vette vissza a vállára. Többé nem tette le, hanem hordozta egy életen át.

Forrás: JUBI

erdély ma - Áldozócsütörtök, Urunk mennybemenetelének ünnepe

erdély ma - Áldozócsütörtök, Urunk mennybemenetelének ünnepe

Megáldották a Torinói Lepel hiteles másolatát Debrecenben | Magyar Kurír

Megáldották a Torinói Lepel hiteles másolatát Debrecenben | Magyar Kurír

Jeep CKing: Ne add fel!

Mikor a fájdalom és a kín felordít,
és az ég minden vihart ellened fordít,
mikor az útszéli faág arcodba csap,
és pokoli démonok tépik a hajad...
Mikor a reménytelenség leghűbb társad,
s nem jön a megváltás, hiába is vártad,
mikor a puszta lét is már csak büntetés,
mert hasztalan volt a hit, és a tüntetés...
Mikor azt hiszed, utadat végigjártad,
s remegő kezekkel vésed a fejfádat,
mert az erődet már fogyatkozni érzed,
és az elmúlás rozsdája marja vérted...
Mikor azt hinnéd, eljött az utolsó nap,
s fájó búcsúztatódra készül már a pap,
mikor már nincs erőd küzdeni az árral,
és úgy döntenél, elmész ezzel a nyárral...

Akkor gondolj azokra, kik hazavárnak,
és lágy mosolyodban egy világot látnak...
Gondolj azokra, kik igazán szeretnek,
akik veled együtt sírnak, és nevetnek...
Gondolj azokra, akiknek szívében élsz,
és gyengéden fogják a kezedet, ha félsz...
Gondolj azokra, kik érzik, mit te érzel,
s gyógyfűvel takarják sebeid, ha vérzel...
Gondolj azokra, kiknek a szavad áldás,
akiknek melletted lenni egy megváltás...

Mikor azt éreznéd, leomlott az erőd,
akkor meríts belőlük magadnak erőt!
Amikor a reményed meghalni látszik,
és lelked a kialudt tűz mellett fázik,
szeretet-hasábot tesznek a parázsra,
nem is kell túl sokat várnod e varázsra.
Ha félsz az éjszaka baljós hangjaitól,
zenét csalnak elő lelkük lantjaiból,
hogy elűzzék a félelmetes árnyakat,
melyek kiölnék belőled a vágyakat.
És mikor hited porrá zúzná az élet,
festenek tenéked egy gyönyörű képet!
Miattuk, általuk érdemes tán hinni,
reményed, álmaid velük tovább vinni!
Ha másért nem, miattuk érdemes élni,
és Istentől imádban új csodát kérni!

Ne add hát fel, míg van, kinek hiányoznál,
míg van egy fül, mi hallja, ha kiáltoznál!

Így légy igazán boldog!

Hálával tekints az életedre!
Naponta néhány percet szánj arra, hogy végiggondold, az elmúlt időszakban mi minden csalt mosolyt az arcodra! Igen, ez egy kicsit az önsegítő könyvek hangvételét idézi, de hidd el, működik: ha rendszeresen arra törekszünk, hogy választ találjunk a kérdésre „milyen dolgokért vagyunk hálásak?” az ráébreszt arra, hogy az élet apró momentumait néha mennyire figyelmen kívül hagyjuk, pedig ezek is fontos szerepet játszanak az őszinte boldogságban.
Száműzd az összehasonlítást!
A boldog emberek örömüket lelik mások sikereiben, és a saját életükhöz nem ezeket állítják mérceként. Egyszerűen nem fogsz tudni örülni annak, ami neked megadatott, ha folyton másokhoz, mások eredményeihez méred magad. Az egészben az ironikus, ahhoz hogy kevésbé versengővé, „összehasonlítgatóvá” válj, úgyszólván le kell morzsolódnod a versenyről: azaz rá kell állnod arra, hogy az életet ne egy kőkemény versengésnek fogd fel. Ez persze nem azt jelenti, hogy add fel az álmaidat, csupán annyit, hogy a kitűzött céljaidat a saját magad által diktált tempóban érd el.
Találd meg a munkád értelmét!
Kórházi takarítók körében végeztek egy felmerést, mely szerint azok, akik úgy jellemezték a munkájukat, hogy azzal jobbá tehetik mások életét, sokkal elégedettebbek voltak azoknál, akik úgy gondolták tevékenységük kevésbé értékes. A szakértők úgy vélik, hogy azok, akik úgy hiszik, azt csinálják, amit valóban szeretnek, jóval boldogabbnak érzik magukat rövid-, és hosszútávon egyaránt.

Még ha nem is lelkesedsz mindig a jelenlegi munkádért, elmélkedj el azon, hogy ebbéli cselekedeteid mennyiben járulnak hozzá a közjóhoz. Vagy ha ez nagyon nehezedre esik, akkor élvezd ki maximálisan azokat a munkán kívüli dolgokat, hobbikat, amelyek kellemes élményekkel töltenek fel, és ezekre gondolj akkor, amikor nagyon megviselnek a dolgos hétköznapok.

Keresd a boldog emberek társaságát!
A Kaliforniai Egyetemen napvilágot látott egy tanulmány, amely feltárta azt a tényt, hogy bizony, a boldogság ragadós. Az öröm, a jókedv emberről emberre terjed, mint egy láncreakció. Minden boldog barátod átlagban 9 százalékkal növeli annak az esélyét, hogy te is őszintén boldog legyél. A boldogság fertőző, tehát helyezkedj úgy, hogy te is megkaphasd ezt a kórt!

A lélek S O S jelzései

A táplálkozás mindig központi kérdése volt az emberiségnek. Ennyit azonban, mint manapság, talán soha nem beszéltek róla. Az étkezés nem csak mint mindennapi szükséglet kerül szóba, hanem a mit, mennyit és hogyan, meg a mikor kérdése is központi fontosságú lett. És nem véletlenül. Hiszen az étkezési szokások, a táplálék helyes megválasztása, minősége és mennyisége nem csupán a létfenntartás része, fontos feltétele, hanem egy sor betegség kockázatának is okozója, életünk megrövidítője is lehet.


Anorexia és bulimia

Evészavarokról már Hippokratész korában is tudtak, az anorexia és a bulimia nem volt ismeretlen a korai századokban sem. Az evészavarok, testképzavarok mai, modern korunkban újra terjednek. Leginkább a fiatal középiskolások körében, de az általános iskolások és óvodások közt is megjelentek. Az étkezés tudományának képviselői, az egészséges táplálkozás elkötelezettjei, a dietetikusok nem vészharangot kongatnak, amikor e nagyon is jelen lévő gondra felhívják a figyelmet.

Igaz, a zavarok mögött legtöbbször a lélek segélykiáltása húzódik meg, vagyis egyfajta riasztást jelent a környezet számára: figyeljetek rám, törődjetek velem, foglalkozzatok a problémáimmal

Tehát egyrészt a lélekgyógyászok kompetenciája. Másrészt viszont az étkezés tudományának szakembereire is tartozik.

Ahogy Antal Emese, a Magyar Dietetikusok Országos Szövetségének elnöke aláhúzza, azért tartják fontosnak a felvilágosítást ez ügyben, mert a szülők és a pedagógusok általában csak későn veszik észre, hogy nagy a baj. Pedig prevencióra lenne lehetőség, az iskolai egészségnevelés segítségével, az otthoni táplálkozási szokások megfelelő kialakításával, a gyerekek étkezésének ellenőrzésével.

A súlyos étkezési rendellenességek három fő csoportba sorolhatók: a normális testtömeg fenntartásának elutasítása (anorexia nervosa), a habzsoló étkezés, majd az azt követő kitisztító eljárás (bulimia nervosa) és a habzsoló étkezés kitisztítás nélkül, amely túlevéshez, elhízáshoz vezet.

Hosszadalmas, türelmet igénylő terápia

A történelem folyamán az elhízásról, a szép alakról, az ideális formáról sokszor sokféle kép alakult ki, többnyire alkalmazkodva az éppen érvényben lévő gazdasági helyzethez, illetve a mindenkori divathoz.

Az evészavarok mögött a pszichológusok, pszichiáterek véleménye szerint önértékelési problémák húzódnak meg. Az önbizalomhiány, a mindennapok kudarcélményei, teljesítményproblémák, párkapcsolati gondok mind megnyilvánulhatnak kóros koplalásban, az étel elutasításában vagy kóros túlevésben, mértéktelen habzsolásban is. E belső okokhoz járulnak még a különféle külső ingerek, újságok címlapfotói, TV-ben látott modellek, amelyek és akik kiválthatják a gyerekek, fiatalok kóros önkép-önértékelési zavarát.

Az evésproblémák a jó szemű szülő, pedagógus számára árulkodó jeleket közvetítenek. Az anorexiásnál ilyen lehet a hirtelen testtömegcsökkenés, a fáradtság, a fázás, a depresszió, a közös étkezések kerülése; bulimia esetén falásrohamok jelentkeznek, amelyeket önhánytatás követ, főként rejtekhelyeken; figyelmeztető jel, ha valaki indokolatlanul habzsol, és testtömege feltűnően gyarapszik. Ha a tünetek kezeletlenek maradnak, súlyos testi, szervi problémákat, olykor visszafordíthatatlan tragédiákat is okozhatnak.

Tehát a "majd elmúlik", a "majd kinövi", a "pillanatnyi hangulat csupán" szülői önnyugtató megállapítások nem helyénvalóak. Mindenképpen az okokat kell megkeresni, amelyek nem egyszer a mélyben, a lélek legbensőbb zugában találhatók.

A szülő természetesen először igyekszik jobb belátásra bírni anorexiás, bulimiás vagy túlevő gyermekét, de ha nem jut eredményre, ajánlatos orvoshoz fordulnia; gyakran kórházi kezelés a következmény, és általában hosszadalmas, türelmet igénylő a terápia. Az egészségügyi intézményekben már közvetlenül is bekapcsolódik a dietetikus a gyógyító munkába, amelyhez a legtöbb esetben pszichiáter, pszichológus segítségére is szükség van.

Bár mind a bulimia, mind az elhízás, a habzsoló étkezési rendellenesség is rendkívül veszélyes - amikor a bulimia nem jár önhánytatással -, talán az anorexia, a kóros lesoványodás veszélyei a legszembetűnőbbek és legkritikusabbak.

A testképzavaros, szorongásos fiatalok étkezési rendellenességei mindenképpen kezelendők. Az egészségügyi szakemberekkel egy csapatban dolgozó dietetikus szerepe mind a megelőzésben, mind pedig a terápiában rendkívül fontos. Az étrend megfelelő összeállítása, az étrend-kiegészítők, vitaminok megfelelő adagolása, a lesoványodott, leromlott szervezet feljavítása nagy szakértelmet, odafigyelést kíván éppúgy, mint az elhízott diétájának beállítása, aki esetleg már magas vérnyomásban vagy 2-es típusú cukorbetegségben is szenved.

A korszerű dietoterápia mind az étkezési zavarok kezelésében, mind a normális egészségi állapot visszaállításában nélkülözhetetlen.

Megjelent: 2010. március 10.
Forrás: MTI
http://www.egeszsegkalauz.hu/psziches-betegsegek/taplalkozasi-zavarok/a-lelek-sos-jelzesei-modernkori-eveszavarok-103444.html

Albert Schweitzer: Az élet tiszteletének etikája

Az élet tisztelete a boldogságomat sem adja meg maradéktalanul. Olyan pillanatokban, amikor elfogulatlanul örülni szeretnék, gondolatokat ébreszt bennem a látott és észrevett nyomorúság fölött. Nem engedi meg, hogy e zavaró gondolatokat elhessegessük magunktól. Ahogyan a hullám nem önmagáért van, hanem hogy az óceán hullámzásában állandóan részt vegyen, életem sem lehet soha önmagáért, mindig csak annak átélésében, ami körülöttem van.
Az igazi etika különös tanítást sugall nekem. Azt mondja: boldog vagy, ezért arra hívattál, hogy sokat adj tovább. Amivel egészségben, adottságokban, teljesítőképességben, sikerben, szép gyermekkorban, harmonikus otthoni körülményekben többet kaptál, mint mások, azt nem fogadhatod úgy, mint magától értetődőt. Annak árát le kell rónod. Az életnek életért való odaadásában rendkívülit kell teljesítened.
Veszélyessé lesz az igazi etika hangja azoknak a boldogoknak, akik mernek rá hallgatni. Ezekkel szemben nem tompítja le a benne lobogó ésszerűtlent. Azzal rohanja le őket, hogy zökkenjenek ki a megszokott kerékvágásból, s legyenek az odaadás kalandoraivá, akikből túl kevés van a világon...
Az élet tiszteletének etikája azonban nem hagyja jóvá, hogy az ember arra legyen ítélve vagy ahhoz hozzásegítve, hogy a többi emberért való odaadás felelőssége alól mentes legyen. Megkívánja tőlünk, hogy valahogyan és valamiben emberek legyünk a többi ember számára. Azoknak, akik a munkahelyen ezt nem tudják megvalósítani, s egyébként sincs semmijük, amit odaadhatnának, azt ajánlja, áldozzanak fel valamit az idejükből és a nyugalmukból, ha oly szűkösen vannak is ezek kimérve.
Teremtsetek magatoknak mellékfoglalkozást - mondja nekik -, láthatatlan, talán titkos mellékfoglalkozást. Nyissátok ki a szemeteket és keressétek meg, hol van szüksége valakinek vagy valamely emberekért történő vállalkozásnak egy kis időre, egy kevés kedvességre, parányi részvétre, egy kis beszélgetésre vagy valami munkára. Talán egy magányos, megkeseredett beteg vagy ügyefogyott ember az, akinek jelenthetsz valamit. Talán egy aggastyán vagy egy gyermek. Talán egy nemes vállalkozás, melynek önkéntesekre van szüksége, akik fel tudnak áldozni egy szabad estét, vagy ügyes-bajos dolgokat el tudnak intézni. Ki tudná felsorolni azokat az alkalmazási lehetőségeket, amelyek az embernek nevezett értékes "forgótőkéből" adva lehetnek. Ebben van hiány mindenütt. Ezért keresd, nem kínálkozik-e emberséged számára befektetési lehetőség. Ne ijedj meg, ha várnod vagy kísérletezned kelli Csalódások esetén is maradjon meg az elszántságod! De ne kerülje el a figyelmedet valami mellékfoglalkozás, amivel ember lehetsz a többi ember számára! Biztosan rendeltetett neked ilyen, ha igazán akarod...
Így beszél az igazi etika mindazokhoz, akiknek akár csak egy kevés idejük vagy emberségük van, amit felajánlhatnának. Boldogok lesznek, ha rá hallgatnak, és mentesek maradnak attól, hogy az odaadás elmulasztása miatt erkölcsileg elsatnyult emberekké váljanak.
forrás: gondolkodom.hu

E. Isenhour: Add tovább!

Ha van valamid, ami jó,
Ami barátaiddal megosztható,
Legyen bár csak egy apróság:
Hozhatja Isten áldását.
Add tovább!
Lehet, hogy csak egy dal, mely vidám,
De segít megharcolni egy-egy csatát.
Lehet, hogy egy könyv, mely érdekes,
Egy kép vagy pillantás, mely kellemes.
Add tovább!
Ne feledd a másik fájdalmát!
Te kell, hogy segítsd az úton tovább.
Egy kedves szó vagy egy mosoly
Áldás lehet a másikon.
Add tovább!
Ha tudsz egy kedves történetet,
Vagy hallottál az utcán jó híreket,
Vagy jó könyvet rejt a szobád,
Mely segít elűzni a másik bánatát,
Add tovább!
Ne légy önző a szívedben,
De viselkedj a legnemesebben.
Tedd a közösbe kenyered,
Hogy társaid is egyenek.
Add tovább!
Ha Isten meghallgatta imád,
S az égből áldást küldött le rád,
Ne tartsd meg csak magadnak,
Míg mások sírnak, jajgatnak.
Add tovább!

Un tripudio di Osanna al Santo Sepolcro

Idővel megtanulod

Jorge Louis Borges - Idő múltán
Idővel az ember megérti, mi a különbség a között, hogy tartasz egy kezet vagy leláncolsz egy lelket...
és megtanulod, hogy a szerelem nem azt jelenti, hogy lefekszel valakivel;
és hogy ha nincs valaki melletted, nem azt jelenti, hogy egyedül vagy;
és megtanulod, hogy egy csók még nem szerződés, és az ajándék nem ígéret;
és elfogadod a zuhanást emelt fővel és nyitott szemmel;
és megtanulod az utakat a mára és a most-ra építeni, mert a holnap nem garantálja a terveidet, mert a holnapnak mindig van egy csomó olyan változata, ami megállíthat téged félúton;
és idővel megtanulod, hogy a nagyon sok is, az életet adó meleg is égethet és elszenesíthet.

Fogjál hát neki ültetni a saját kertedet, és díszítgetni a saját lelkedet ahelyett, hogy mástól várod, hogy virágot hozzon...
- és tanuld meg, hogy tényleg el tudod viselni, hogy tényleg van erőd, és tényleg értékes vagy.

És az ember csak tanul és tanul...
És idővel megtanulod, hogy ha csak azért maradsz valakivel, mert gazdag jövőt ígér, előbb utóbb visszatérsz a múltba.
Idővel megtanulod, hogy csak az tud boldogságot adni, aki elfogad hibáiddal, és nem akar megváltoztatni, de ha csak azért maradsz valakivel, hogy ne légy egyedül, idővel majd nem akarod látni.
Idővel megtanulod, hogy az igazi barát kevés, és harcolnod kell érte, mert másként körülvesznek a nem igazak.
Idővel megtanulod, hogy a haragból kimondott szavak egy életen át bánthatják azt, akit megsérteni akartál.
Idővel megtanulod, hogy mindenki mondhatja "sajnálom", de megbocsájtani csak a nagy lelkek tudnak.
Idővel megtanulod, hogy ha megsértettél egy barátot, valószínű, soha nem lesz úgy, mint régen.
Idővel megtanulod, hogy lehetsz boldog az új barátokkal is, de eljön az idő, amikor hiányozni kezd az a régi.
Idővel megtanulod, hogy semmi sem ismételhető.
Idővel megtanulod, hogy ha megalázol és lenézel egy teremtményt, előbb-utóbb visszakapod sokszorosan.
Idővel megtanulod, hogy ha sietteted, kikényszeríted a dolgokat, nem válnak a remélté,
és megtanulod, hogy a Ma a jó, pont ez a perc, nem a holnap;
és megtanulod, hogy ha jól is érzed magad azokkal, akik körülvesznek, mindig hiányozni fognak azok, akik már nincsenek.
Idővel megtanulod, hogy ha megbocsájtással próbálkozol, vagy bocsánatkéréssel, vagy kimondani, hogy szeretsz és vágyódsz, hogy szükséged van rá, hogy barát szeretnél lenni, egy sír fölött haszontalan.
Megtanulod ezt mind, de csak idővel…….


Nem szerethet mindenki.
Lehetsz te a világ legfantasztikusabb szilvája, érett..., zamatos..., kívánatosan édes, és kínálhatod magad mindenkinek, de ne feledd: lesznek emberek, akik, nem szeretik a szilvát.
Meg kell értened: hogy te vagy a világ legfantasztikusabb szilvája,
és valaki, akit kedvelsz, nem szereti a szilvát, megvan rá a lehetőséged, hogy banán legyél. De tudd, ha azt választod, hogy banán leszel,
csak középszerű banán leszel. De mindig lehetsz a legjobb szilva.
Vedd észre, hogyha azt választod, hogy középszerű banán leszel, lesznek emberek, akik nem szeretik a banánt. Töltheted életed további részét azzal, hogy igyekszel jobb banán lenni, ami lehetetlen hisz te szilva vagy, de megpróbálkozhatsz megint a legjobb szilva lenni...

Húsz tanács az élethez

Egy
Adj többet, mint amennyit elvárnak tőled, és ezt örömmel tedd!

Kettő
Akármihez fogsz, szenvedéllyel csináld végig!

Három
Harapd el szavaid, ha kritizálni akarsz, de a dicséreteket a tetőről is kiáltsd!

Négy
Mikor azt mondod: Szeretlek, érezd komolyan!

Öt
Mikor bocsánatot kérsz, nézz az illető szemébe!

Hat
Bízz az emberekben, de láss keresztül a hímezett hazugságokon!

Hét
Te egyedüli lélek vagy, aki valamiben a legjobb a világon. Ezért bízz magadban és találd meg azt a valamit, ami lekötelezve az emberiség javát szolgálja!

Nyolc
Sose nevesd ki senki álmait! Akinek nincs álma, annak nincs is sok mindene. Ha te az emberekben magadat is megismered, az a te lelki biztonságodat fejleszti.

Kilenc
Szeress mélyen és szenvedélyesen! Akkor is, ha fájdalmas lehet a szakítás, ez az egyetlen módja annak, hogy teljessé tedd az életed.

Tíz
Nézeteltérésben küzdj becsületesen - gúnyolódás nélkül!

Tizenegy
Ne ítélj el senkit a rokonain keresztül, vagy az első benyomásból!

Tizenkettő
Tanulj mások hibájából!

Tizenhárom
Ha valaki kérdez tőled valamit, amire nem akarsz válaszolni, mosolyogva kérdezz vissza:
miért akarod ezt tudni?

Tizenégy
Jusson eszedbe, hogy a nagy szerelem és a nagy siker nagy rizikóval jár!

Tizenöt
Az igazságot és a kegyelmedet soha ne hagyd el! Akaszd e kettőt nyakadba, hogy mindig és mindenhol a szíved közelében legyen!

Tizenhat
Ha vesztettél, ne veszítsd el a tanulságot!

Tizenhét
Jusson eszedbe a TTF. Tisztelet magad iránt, Tisztelet mások iránt, és Felelősség a saját tetteidért.

Tizennyolc
Ne hagyd, hogy egy kis nézeteltérés tönkretegyen egy nagy barátságot!

Tizenkilenc
Amint rájöttél, hogy hibáztál, igyekezz azt kijavítani!

Húsz
Mosolyogj, miközben felveszed a telefont! A hívó érezni fogja a hangodból, hogy jó szándékkal gondolsz rá.

A sziget

A minap dolgaim rendezgetése közben, a következő üzenet akadt a kezembe, így azt gondoltam, most ezt kell megosztanom veled.


A sziget


Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek: a Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más, így a Szeretet is. Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed. Ezért valamennyien előkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet. Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni. Mielőtt a sziget elsüllyedt, a Szeretet segítségért imádkozott. A Gazdagság egy luxushajón úszott el a Szeretet mellett, Ő megkérdezte:

- Gazdagság, el tudnál vinni magaddal?

- Nem, nem tudlak! A hajómon sok aranyat, ezüstöt viszek, itt nincs már hely számodra!

Így hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget, aki egy csodaszép hajóval közeledett:

- Büszkeség, kérlek! El tudnál engem is vinni?

- Nem Szeretet, nem tudlak elvinni! – válaszolt a Büszkeség, itt minden tökéletes, és Te esetleg árthatnál a hajómnak!

Hát a Szeretet megkérdezte a Bánatot is, aki éppen előtte hajózott el:

- Bánat, kérlek, vigyél el magaddal!

- Ó, Szeretet! - mondta a Bánat. Én olyan szomorú vagyok, de egyedül kell maradnom a hajómon!

A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett, de olyan elégedett és boldog volt, hogy meg se hallotta a Szeretet kérését. Hirtelen megszólalt egy hang:

- Gyere Szeretet, én elviszlek téged! Aki megszólalt, egy öregember volt.

Szeretet olyan hálás volt és olyan boldog, hogy elfelejtette megkérdezni az öreg nevét. Amikor földet értek, az öreg elment. A Szeretet úgy érezte, sokkal tartozik neki, ezért megkérdezte a Tudást:

- Tudás, meg tudod mondani, ki segített nekem?

- Az idő volt, mondta a Tudás.

- Az idő?- kérdezte a Szeretet. Miért segített rajtam az idő?

A Tudás válaszolt:

- Mert csak az idő érti meg, hogy milyen fontos az életben a szeretet!?





A mai rohanó világunkban úgy gondolom, hogy pontosan így rohanunk el a Szeretet mellett, ahogy ebben az aranyos kis bölcsességben hangzott el.

De mindig van számunkra egy lehetőség, hogy saját magunkat megváltoztatva, ma, most ettől a pillanattól kezdve másként éljünk, másként gondolkodjunk.

Forrás: szeretetközpont

Hírlevél - Magyar Zarándokút Egyesület

Hírlevél - Magyar Zarándokút Egyesület

Romhányi József: A majom búcsúbeszéde társaihoz, emberré válásaalkalmából

Majmim, kik eleddig testvérim valátok
fán csimpaszkodtomban hű társim valátok,
meghatva állok ím búcsúzni alátok,
mivel kezdetét vőn emberré válásom,
sok hasraesés közt két lábra állásom.
Az kies barlangban lészen már szállásom.
De bármerre viszen rangos emberségem,
testvér-emlékitek soha meg nem sértem.
Esküre emelem kezem...
Na mit csodálkoztok ezen?
Persze! Ezt mellsőnek nevezik, akik
még oktalan makik!
Kívánom, teremjen bőséget sok fátok,
tömje pofátok
gubó, gubacs, inda.
Nekem jó lesz majd a velős palacsinta!
Ugye, most csorog a nyálatok,
alsóbbrendű növényevő állatok?
Meg ne szenvedjétek a tél kemény fagyát...
néhány viseltes gatyát
eljuttatok majd hozzátok,
de nehogy a fejetekre húzzátok,
idétlen barmok!
Különben is mit akartok,
fejlődéstanilag visszamaradt emlősök?!
Korcsok vagytok, nem ősök!
Meggyalázzátok a késő utódokat!
Kaktusz bökje meg az ülőgumótokat!
Mars innen! Végeztem! Slussz!
Nézze meg a Pithecanthropus erectus!

Áprilisi előzetes

Comments - Graphics - eCards - Photobucket

A boldogság öt meglepő titka

Mindannyian kerülünk olyan helyzetbe előbb vagy utóbb, amikor észrevesszük, hogy valami már nem működik. Ez független az életkortól és a kellemetlen szituációktól: független attól, ha munkahelyet akarunk váltani, ha szakítunk a partnerünkkel, ha hirtelen anyagi nehézségbe kerülünk, vagy ha magányosan érezzük magunkat.
Ezek a körülmények csak arra a problémánkra világítanak rá, aminek sajnos mély gyökerei vannak. Mépedig bennünk.
“Ez nem is én vagyok.”
Gyakran nem ismerünk rá magunkra. Nem ilyennek képzeltük el magunkat és az életet. Ez az az életszakasz, amikor ráébredünk a valós problémákra, és nemcsak önsajnálkozunk, hanem teszünk egy lépést előre, hogy a lelkibajainkra megoldást leljünk. Saját magunknak küldünk ezzel egy üzenetet, amit nem szabad semmibevennünk! Nézzünk végre szembe a félelmünkkel!
A nagy felfedezés
Nézzünk mélyen magunkba, és vegyük észre, hogy a belső világunk a legnagyobb kincsünk, amire vigyáznunk kell!
1.Tiszta fejjel gondoljunk a célra!
Ha valamit nagyon akarunk, azt el is érhetjük. Ez a mottó talán ismerősen hangzik, de igaz, hogy a céljaink elérését bizonyos fokig befolyásolni tudjuk. Tényleg lehetünk azonban világbajnokok akár 100 méteres sprintelésben is? Szabaduljunk meg attól a hiedelemtől, hogy mi önmagában nem vagyunk elég erősek, és szükségünk van segítségre, bármi legyen is az. Nem igaz, hogy a sikert csak tisztességtelen eszközökkel lehet elérni. Az ilyen gondolkodásmód gyakran vezet depresszióhoz, és úgy érezzük, hogy valami nincs rendben velünk. Ez a forrása az önbizalomhiánynak.
Mi valójában a “szakterületünk”? Mindannyian mások vagyunk, és különböző dolgokhoz értünk, csak meg kell találnunk ezeket. Ha így teszünk, akkor az életünk valódi kalanddá válik, ez pedig a boldogság igazi forrása.
2.Légy az aki vagy
Ha másnak mutatjuk magunkat, mint amilyenek valójában vagyunk, akkor soha nem leszünk boldogok. Ha túl gyakran más ember benyomását keltjük, akkor egy idő után már nem bírunk a tükörbe nézni. Különben is nagyon sokan észreveszik a színlelést, és látják, hogy az illető egy gyenge személyiség.
3.Ne keverjük össze az elégedettséget a boldogsággal!
Az elégedettség érzete csak addig tart, amíg például nem éhezünk meg. Ez a szervezetünkre vonatkozik, a boldogság azonban valahol a bennsőnkben lakozik, és – az elégedettséggel ellentétben – ez egy tartós érzés. Életünk minden pillanatában választhatunk boldogság és boldogtalanság között.
4.Nem lehet minden embernek megfelelni
Szeretünk másoktól függetlenek lenni, de ugyanakkor fontos nekünk, hogy szeressenek. Ez egy kötéltánc. Ha mindig mindenkinek meg akarunk felelni, az azzal járhat, hogy nem vesszük figyelembe saját magunkat. Soha nem szabad ezt a végletekig fokozni: a felnőttéválás egyik része, hogy megtanuljuk ezt a helyzetet egészséges módon kezelni. Mindannyian folyton hánykolódunk mások elvárásai és a saját elképzeléseink között.

5.Hallgassunk magunkra!
Ha a szeretet keressük, nem fogjuk megtalálni, az ugyanis magától jön, egy amolyan “melléktermékként”.
Tegyük azt, amit mélyen belül érzünk, és tanuljunk meg a pillanatnak élni! Ha kellő bölcsességgel, bátorsággal és tudással kezelünk minden egyes pillanatot, akkor a jövő sokkal értékesebb lesz.
Szerző: Fit-on-net.hu

A magam módján

A hosszú hétvégeszobámba szegezett.
Elővettem egy 2008- ban készült képet.
Ennek segítségével elmélkedem a saját húsvétomról.
Reggel, amint az üzletbe siettem, hívogatott a tavasz.
Mintha azt súgná a fülembe:
Gyere, szagolj belém!
Zsigereimben már pattanásig feszült a tavasz, mint a Nagyerdő évszázados tölgyeinek ágain, a rügyekben.
A Békás tó víztükrén hajómakettek borzoltak hullámokat.
A tündérrózsa levelei úgy lebegtek a felszín alatt, mintha piciny vízitündérek sárkányt eregetnének a mélyben.
Régi emlékképek tűnnek elém.
A napokban II. János Pál nyomait kerestem a debreceni emberek emlékeiben.
Felszínre hozta saját lengyelországi emlékeimet.
A nyolcvanas évek közepén, katona ifjúsági delegációval utaztam keresztül- kasul Lengyelországon.
Jártam Krakkóban, Gdanskban.
A lengyel emberek, mindenütt csodálattal, nemzeti büszkeséggel beszéltek, a lengyel származású pápáról.
Bárakkor még istentelen ember voltam, személye akkor, és azt követően is nagy hatással volt rám.
Most honfitársaimmal örömmel készülök húsvéti boldoggá avatására.
A napokban ünnepeltük Petőfi Napját, szabadságharcunkat.
Eszembe jut, a lengyelországi Torunban tett látogatásom.
Bem Józsefszülővárosában, a helyi tüzértiszti főiskola vendégei voltunk.
A városban virágot helyeztünk el szobránál, ahol korhű egyenruhában álltak díszőrséget a főiskola hallgatói.
Ma, névnapján szeretettel gondolok Rá, az édesapákra.
Holnap úgy ünnepelek, hogy meglátogatom Szilágyi Józsikát, fogadott keresztfiamat, a gálospetri gyermekeket.
A kép, amit választottam, tiszadobi remeteségem idejében készült, szobámban.
Nem estem önsajnálatba, Isten segítségével barátokra, gyermekekre, életem új értelmére leltem.
Tévedéseim voltak, de volt erőm megvallani, kijavítani.
A magam módján így készülök a Húsvétra.
Keresztemet elfogadom, türelemmel, kitartással viselem.

A változások jelentése életünkben

Kedves Barátunk!

Márciusban különleges csemegét tartogatunk spirituális beállítottságú vendégeink számára, hiszen Müller Péter és Balogh Béla elsõ alkalommal szerepel együtt a Nyitott Akadémia Pódiumon, egy olyan téma kapcsán, amely mindkettejüket erõsen foglalkoztatja.

A KÜLSÕ ÉS BELSÕ VÁLTOZÁSOK JELENTÉSE ÉLETÜNKBEN


Azt mondják, a nagy, globális változások korát éljük. Minden átalakulóban van, és új formát keres - és ennek leképezõdéseként egyéni életünkben is mintha egyre gyorsabban váltanák egymást az események.

Ez érthetõ módon megrémít bennünket, hiszen az új, az ismeretlen általában bizonytalannak és ijesztõnek is tûnik - kiváltképp, ha nem értjük, mi miért történik velünk és bennünk.

Pedig - ahogyan Osho egyik mûvének címe is üzeni - az egész a változásról szól! A változások éppenséggel elkerülhetetlenek életünkben, ráadásul sokszor bizonyos idõ elteltével az is kiderül, hogy ami korábban rossznak, rémületesnek, pusztítónak tûnt, álruhába öltözött áldás volt, ami által többek lettünk, mint elõtte voltunk.


Ez azonban csak abban az esetben történhet így, ha a bölcs zen mondás szerint képesek vagyunk fogadni azt, ami jön, s elengedni azt, ami megy. Ha görcsösen kapaszkodunk abba, ami/aki menni akar, akkor elkerülhetetlen, hogy fájdalmas, mély sebeket szerezzünk.

Ez persze általánosságban igen egyszerûnek és egyértelmûnek tûnik, annál nehezebb és bonyolultabb, amikor saját életünkben találkozunk vele. Ahol félelmet, szenvedést, kiszolgáltatottságot érzünk, ott emberpróbáló feladat "okosnak" lenni. Ha egyáltalán nem értjük a velünk történtek okát és jelentését, akkor szinte lehetetlen is.

De hogyan értelmezzük azt, ami az esetek egy részében homályosnak, zavarosnak, megfejthetetlennek, sõt, akár értelmetlennek és kifejezetten kegyetlennek tûnik? Erre a kérdésre keresi a választ a március 23-i Nyitott Akadémia Pódium két kiváló elõadója.

Márciusi öregek

Márciust írunk.
Felcsillant a nap.
Máskor nagyot dobban a szívem.
Márciusi ifjakra, ifjúságomragondolok.
Ma, az öregekre, akik velem együtt fóbiáktól szenvednek.
Fóbiánk van minden csomagtól:
Korábban Bokros csomagtól szenvedtünk, ma, az Orbán csomag okoz fejfájást.
A mikulás csomagnak sem tudunk örülni.
Legutóbb, talán Nyilas Misi örült, amikor pakkot kapott.
Testem, lelkem elhasználódott, mint honfitársaim javának.
Eddig rokkant nyugdíjam tartott életben.
Először csak feleségemnek és fiamnak nem kellettem, most a kormány nyilvánít államilag üldözendő állapotú nemkívánatos személynek.
Talán majd úgy telnek öreg napjaim, mint a képen látható férfiaknak.
Nem leszek egyedül, de ez sem nyújt vigaszt!

Magasság és mélység

A hirtelen bekeményített februári fagy otthonomba kényszerített.
Jobb híján a mozicsatorna filmjeit néztem.
Az első film, a Knowing/ Egyenlet/ volt, a másik címére nem emlékszem.
A második film, egy depresszótól gyötört nő története volt.
Az egyenlet című fantázia film, egy lehetséges világvége története volt.
Elmélkedni, / morfondírozni/ kezdtem.
Felidéztem magamnak pokoljárásaim történetét.
Amikor depressziótól gyötörve, üres tekintet pillantott rám vissza a tükörből.
Amikor önkezemmel fordultam magam ellen.
Leszíjazva eszméltem valamelyik kórház sürgősségi osztályán.
Vagy az Addiktológián néztem a mellettem fekvő, már majdnem zöldség szintjére leépült betegtársamat.
Eleve elrendeltetett volt mindez?
Kérdezem ma.
Ahogyan éltem, abból kiszámíthatóan következett.
Mint ahogyan az is, hogy életemhez ragaszkodva, ma elképzelhetetlen, hogy vasárnap, ne a templomban köszönteném a vasárnapot, az Úr napját.
Hátrahagyott, múltbeli életem, csupa aggodalmaskodás volt.
Aggódtam a jelen, a múlt miatt.
Ma, az Isteni gondviselés vasárnapján, már másként gondolkodom.
Merem magam Rá bízni.
Hiába egzisztenciám kétségei, egészségem megroggyant állapota.
Tudom, ha szüksége van rám, segít a nehéz napokban.
Életem nehéz pillanatai, pokoljárásaim sem hiábavaló történések.
Énem fejlődésének nélkülözhetetlen részei.
Blogom is úgy fogom fel, mint egy időkapszulát, mellyel a jövő embereinek üzenhetek.

A tőzike üzenete

Bokáig gázolok a debreceni hóban.
A hirtelen lehullott, félméteres hó arra kényszerít, hogy szobám melegéből kandikáljak, elmélkedjem.
Felcsillant a napsugár.
Emlékeimből előtörnek tiszadobi éveim.
Március elején gyakran sétáltam az ártéri erdő ösvényein.Amikor már a hó alól kidugták fehér fejecskéiket a tőzikék, mosolyogtam, mert tudtam, itt a tavasz.
Bár tudtam, hogy védett növényünk, én azért néhány tövet kertembe telepítettem.
Igaz, innen csak gondolhatok rájuk, látványuk másnak jelzi a tavasz közeledtét.
Nekem maradt a debreceni, koszos latyak, ami elfedi a múlt piszkait.
De tudom, hogy már tőzikéim bontogatják kelyhüket.
Új tavaszról, új életről hoznak híreket.

Tudatos életem

Ha valaki rendszeresen beleolvas írásaimba, észre vehette, hogy életem változtatására készülök.
Katának, választott társamnak mondottam, hogy nekem, nekünk már nincs időnk, lehetőségünk egy rossz kapcsolatra.
Kétszer, mindketten hibáztunk, számtalan sebből vérzünk.
Az elmúlt időszakban Müller Péter, Bagdy Emőke, vagy Popper Péter írásai alapján gyűjtöttem magamnak tapasztalatokat, segítséget elhatározásom megalapozásához.
Lehet, racionálisan mérlegelni, egy párkapcsolatban?
Próbálkozom.
Egész életemben kudarc kerülő típus voltam.
Végre, szeretnék siker keresővé válni!

Bagdy Emőke a házasság kríziseiről

Zsigeri, érzelmi emlékezetünk ősidejéről, a közelség melegéről, párkapcsolati kötelékeinkről és mozgásterünkről beszél a lelki önkarbantartás jeles hazai szakembere, dr. Bagdy Emőke ebben az interjúban...

Vajon össze tudnak-e csiszolódni a párok, vagy addig sebzik egymást szavakból formált indulat-tőreikkel, amíg elérik az eleven lelki húst, ahol már fáj az érintés is. Mit tehetünk a kapcsolatainkból kilúgozódott érzelmi értékek visszaszerzéséért? Szeretetről, elhidegülésről, felelősségvállalásról, bánatgondozásról, gyermeki énünk erősítéséről olvashatunk egyebek között e gondolatgazdag írásban.

Maradjon mozgástér

– Talán az egyik legnagyobb feladat az ember életében, hogy egy párkapcsolatban megtalálja a helyét.

Dr. Bagdy Emőke
klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, szupervízor. A Károli Gáspár Református Egyetem Pszichológiai Tanszékének vezetője, egyetemi tanár. Tiszafüreden született, 1941-ben. Munkássága a klinikai és mentálhigiéniai pszichológia területén összpontosul. A relaxációs módszerek és az egészségmegőrzés, lelki önkarbantartás (pszichofitness) jeles hazai képviselője. Pszichoterápiás módszerek terén a meditációs, imaginációs valamint álom és képi folyamatokkal dolgozó (dream) terápiák kiképző terapeutája. Praxisban is dolgozik.
Kutatási területei: párkapcsolati dinamika (viszonyelemzés), a hivatásszemélyiség gondozása, fejlesztése és stresszkezelő módszerek hatékonysága.

Főbb művei: Családi szocializáció és személyiségzavarok (1977), Relaxációs módszerek (1978), Az MMPI próba: elmélet és alkalmazás (1986), Személyiségfejlesztő módszerek az iskolában (1988), A hivatásszemélyiség fejlesztése (1996), Pszichofitness (1997)

– Fontos, hogy úgy találjuk meg a helyünket, hogy mindaz, amit várunk és remélünk, mindkettőnk számára megvalósuljon. Csak így tudunk hűségesen bennmaradni a kapcsolatban. Schopenhauer szemléletes példájával: egy hideg, téli napon a sünök fáztak, s addig-addig fészkelődtek, míg annyira közel kerültek egymáshoz, hogy a tüskéikkel már nem szúrták a másikat, viszont meleget adtak egymásnak. Ha túl közel megyünk, akkor egyéniségünknek érdességei megkarcolják, bántják a másikat. Igaz, a nagyon szoros kötelékben jó meleget is lehet kapni. De muszáj egy kicsit távolságot is teremteni, hogy a másik individuális mozgástere megmaradjon.

– A túl szoros összekapaszkodás veszélyes lehet?

– Igen, mert beleszorulhatunk. Mindazonáltal létünknek van egy olyan csodálatos időszaka, amikor a lélek kinyílik. Ez a szerelem. Ha szerelmesek vagyunk, szüntelenül sóvárgunk a másikra, „éhesek” vagyunk rá. Egybe akarunk olvadni a másikkal, benne szeretnénk lenni. A bent lét vágya visszacseng zsigeri emlékezetünk ősidejére, amikor egyben voltunk anyánkkal. Ezt csak sejt szinten érezzük, tudatos emlékképünk nincs róla. Mégis felejthetetlen boldogságot jelentett számunkra, amire a szerelemben is vágyunk. Ezt keresve válunk áldozattá, vagyis kiszolgáltatottá. A szerelemben legtöbbször a találkozás első pillanatában fölébred bennünk egy szimpátiaérzés. Ma már tudjuk, hogy ez az érzet a szubkortikális, vagyis a tudatos vezérlés alatti szinten történik, ami szoros összefüggésben van a másik személy képével. Vagyis elsősorban vizuálisan mély hatást gyakorol az érzelmi emlékezetünkre. Úgy szól a lélek: ez neked jó.

– Tehát a szemünkkel úgy tapogatjuk le a másikat, hogy szinte az első pillanatban „mindent” tudunk róla?

– Egy pillanat alatt megtörténik az egyeztetés. Bent, az emlékezeti képtárban elraktározott „jó emberek”, „jó arcok”, „rossz emberek”, „rossz arcok” sémákba beillesztjük az éppen látott alakot. De nem csak az arcot, az egész embert. A szerkezetét.

– Tehát nagyon fontos az első benyomás.

– Nagyon. Az első pillanatban sejtjük már, hogy valamiért jó nekem ez az ember, rokonszenves, vonzódom hozzá. Ezt a szemünkkel – öntudatlanul – közöljük is a másikkal. Ma már tudományos vizsgálatok is alátámasztották, hogy komoly üzenetek olvashatók le pusztán a szem mozgásai révén. Ha például lefelé nézünk, akkor az érzésvilágot képviselő agyi struktúrák kezdenek mocorogni. Ilyenkor olyan aktivitási feszültség alakul ki, amelyben az érzések könnyebben gerjednek. Ha balra tekintünk, akkor a múltba nézünk. Ha jobbra, akkor a jövőre gondolunk. Ezt mind látjuk a másikon, de nem tudatosan. Miközben beszélünk, a szavak alatt komoly szimbólumrendszer lép működésbe, amely jelentősen befolyásolja a hatást.



Kapcsolatdinamika

– Ha megismerkedtünk, létrejöhet a kapcsolat. De csak akkor kezdődik a java: a veszekedések, kibékülések. Minden kapcsolat dinamikus?

– Minden. Jó, ha ismerjük a kapcsolatok dinamikáját, de ugyanilyen jó, ha ismerjük magunkat. Mert akkor tudjuk, mit miért csinálunk, mi miből ered. Azt gondoljuk, oka van a viselkedésünknek. De nem oka van, hanem története. Sok-sok ok összekapaszkodva olyan hálózatos rendszert alkot, amely csodálatos, sajátos, és individuális. Számos nehéz kapcsolat-történet szól arról, hogy két ember megörülve hasonlóságának nagy szerelemben egymásra talál. Ez az imádó, egymást kritika nélkül elfogadó fázis létrehozza azt a fajta burát, amiből nem tudunk jól kilátni. Mihelyt a bura lazulni kezd, és távolodunk, a másik hasonlósága elkezd irritálni. Szerepmegosztások alakulnak ki. A párkapcsolatban szükség van távolságra, de csak olyanra, amelyben még érezni a közelség melegét. Szükségünk van a másikra, bár az individualitásunkat is gondoznunk kell.
A szimbiotikus fázisban úgy jó a másik, ahogy van. Ez egy primitív idealizáció. Azért primitív, mert nagyon korai életünkben az anyánkat nézzük így, a legszebbnek látjuk a világon… Később, amikor már észrevesszük a másik hibáit, illeszkedni kezdünk. Azt mondjuk a másiknak, ez így nem jó, kérlek, változz meg. Sajnos, ez az alapdefekt. Az alaptétel az volna: „Miben kellene nekem változnom ahhoz, hogy te is változtass a viselkedéseden?”

– Senki nem tanít meg rá…

– Senki. Pedig, milyen csodálatos volna, ha azzal a gondolattal kezdenénk illeszkedni egymáshoz: hogy én mit tehetnék annak érdekében, hogy te is megváltozzál? Néha apróságokon csatázunk… Fogkefén, nyitott ablakon, cipőkön. A kutatások kimutatták, hogy az azonos szocializációs keretek közül kikerülő emberek tudnak a legtökéletesebben illeszkedni. Ha két olyan ember kerül össze, akik közül az egyiket úgy szoktatott az édesanyja, hogy levegye a cipőjét, amikor belép, a másikat meg úgy szoktatták, hogy le ne vedd a cipődet, a lakás van mi értünk, bejössz, majd föltörlöm… Akkor a cipő-kérdés a pár életében konfliktus lesz. Vajon, össze tudnak-e csiszolódni? Vagy mint a smirglipapír, addig fogják egymást sebezni, amíg elérik az eleven lelki húst, ahol már annyira fáj az érintés is, hogy nagyon nagy távolságot kell teremteni.

– Mi a teendő?



Összecsiszolódás

– A párkapcsolat legfontosabb szabálya: keresd, miben tudsz te magad változni, hogy a másiktól elvárhasd a változtatást. „Én megteszem ezt, és te?” „Én a fogkefémet így fogom betenni a tartóba, te meg leveted a cipődet.” „Kérlek, kérj tőlem valami mást. Én nem szeretem levenni a cipőmet…” Ez egy finom egyezkedés, amelynek a lényege, hogy rögtön föl kell ajánlani valamit. Egyszer nem jön be? Nem baj, bejön másodszor. Türelem! Ha a másik fél látja, hogy igyekszem, meg fogja ő is tenni, ha csak nem lelki beteg. Ha így nem működik, akkor érdemes szakembert bevonni.

– És ha egyikőnk sem lelki beteg, és mégsem megy, mit csináljunk?

– Ülj le a pároddal és kérj tíz percet. Mondd azt: „Folyton bántjuk egymást. De én nem akarom, mert szeretlek. És szeretném, ha tisztáznánk, mi a baj. Adj nekem néhány percet, de kérlek, ne szólj bele. Utána arra kérlek, mondd el nekem, mit értettél meg. Hogy értelmezted? Mert lehet, hogy nem tudom jól elmondani… Utána te következel. Én sem szólok bele. Esküszöm, nem szólok bele.” És akkor kiderül, hol csúszunk el. Az első lelki mézeshetek utáni első évben még lelkileg olyannyira azonos hullámhosszon vagyunk, hogy egymás bánatait is képesek vagyunk átvenni. De ekkor már kinyílik a burok fala, és csiszolódunk. Ez persze abban az esetben érvényes, ha a pár éppen most költözött össze. Sok férfi panaszolta már, hogy amikor együtt járt a kedvesével, mindenből a szépet kapta. Ám amikor elkezdtek együtt aludni, csipás feleséget talált, akit még a fürdőszobába is nehezen tudott kikergetni.

– Közhelynek tűnik, bár nagyon is igaz az, hogy egy kapcsolatért állandóan dolgoznunk kell.

– Csak akkor marad fönn. Egy indulattal kimondott mondat lelki tőr lehet a másik szívében. Hiába nem gondoltuk komolyan, hosszú távon mégis sebződést indíthat el, eltávolodást. Például a menstruációs napok alatt indulattal kimondott szavak is nagyon tudnak fájni. Ilyenkor azt kellene mondanunk, én a menstruációs időszak alatt kicsit dilis vagyok, ha szeretsz, kérlek, viseld el. Próbálj már engem átölelni, mert ha átölelsz, leszerelsz. Ez a kulcs énhozzám.

– Ehelyett elrohan a párunk.



Pirulát ne!

– Minden kapcsolat viszontagságos, minden kapcsolat az anya-gyerek mintájára épül.

– Mindegyik?

– Mindegyik. Őrizd, ápold a barátságaid, örülj, ha vannak, mert nem automatikusak. A pácienseimtől meg szoktam kérdezni: milyen viszonyban van saját magával? Jó barátságban vannak? Mert ha barátja saját magának, akkor odafigyel, segít, a panaszokat, a fájdalomjelzéseket komolyan veszi. Odafordul a testéhez, és azt mondja, nagyon jól bánsz velem kedves barátom, de most én kérdezek. Mire volna szükséged? Hol fájsz? A mi kultúránk azonban mit mond? Ide a kémiai kényszerzubbonyt! Azonnal vegyél be egy pirulát, ha fáj valamid! Magunknak sem tudunk barátai lenni, hát hogyan lehetnénk másoknak? A mai veszedelmes kultúránkban a legfontosabb, a kapcsolat érzelmi értéke lúgozódik ki. Az, hogy fontosak legyünk egymás számára. Pedig az ember alapszükséglete a szükségeltségi szükséglet.

– Ami mit jelent?

– Hogy te, egyes egyedül te, nagyon fontos vagy valaki számára. Te és nem más. Rád van valakinek szüksége. Rád. Nem vagy felcserélhető! Te vagy a fontos. Mint említettem, ott kezdődik a probléma, hogy rosszul bánunk magunkkal, nem törődünk testünk üzeneteivel sem. Lelkiállapotainkra antidepresszánsokkal húzunk kényszerzubbonyt. Bánatainkat nem gondozzuk, nem szeretjük. Munkagéppé válunk, amelyik ha nem működik, eldobandó, a fogyasztói kultúránk legalábbis ezt üzeni. Vegyél másikat! Van másik! Ezt a szemléletet a párkapcsolatainkra is kiterjesztjük. Ki kínlódik a párkapcsolatával?! Nem fogok én ezzel a nővel kínlódni! Van másik! Ez a kultúra vagy kegyetlenül bánik az érzelmekkel, vagy sehogy. A bal agyfélteke tud gondolkodni, de nem tud szeretni. A jobb agyfélteke kevésbé tud gondolkodni, mert érzelmi alapon teszi, de tud szeretni. A szeretet adja a felelősségvállalás képességét. Akit szeretek, azért felelősséget vállalok. De önmagunknál kell mindent kezdeni. Ha nem tudom magamat szeretni, hogy tudjam jól szeretni a másikat? Ha magamért nem tudok felelősséget vállalni, hogy tudjak a másikért?

– Mi a kötődés?

– Összekapcsoltság. Akárhol mozgok a világban, láthatatlan köldökzsinórral a páromhoz vagyok kötve úgy, hogy a vágyak nem sodornak ki. Ezt a köldökzsinórt a más érzelmekbe való kiszaladgálás sebzi, kikezdi, és végül elszakítja. Az elhidegülés alattomos folyamat. Ennek a szerencsétlen kultúrának az is az üzenete, hogy nincs idő a kivárásra, a jobbításra. Ezért nagyon nehéz ellenkultúrával védeni a kapcsolatainkat. Pedig ha a kapcsolatainkat védjük, az életünket, a felelősséget védjük önmagunk és a másik iránt. Azt is szoktam kérdezni a pácienseimtől: mikor vagy boldog? Idézz föl egy pillanatot! Senki sem említi a munkáját, mindenki a kapcsolatára gondol a párjával, a szerelmével, a gyerekével. Tényleg? – kérdezek ilyenkor vissza. Ez fontos? Ha ez a fontos, akkor mondd, hány percet adsz az életedből nekik? Beetetett lények vagyunk, hiszen a legfontosabb dolgok vannak kiszorítva az életünkből.



Kozmikus tudat

– Csökken a házasságkötések száma is…

– Rohamosan. Itt egy gyerek, ott egy gyerek, az én gyerekem veri a te gyerekedet. Hol itt a felelősségvállalás? Hol is lehetne, hiszen a személyiségedet becipeled a következő kapcsolatba. Még mindig nem vagy tisztában magaddal. Megtanultad az abc-t, megtanultál számolni, de hol van a kapcsolati abc-d?

– Lehet önmagunkat jobban szeretni?

– Lehet. Mindnyájunknak volt édesanyja, aki szeretett minket. Lehet, hogy nem a legjobban, de igyekezett legalább. Még akkor is, ha ügyetlenül tette, mert őt sem szerették ügyesen. Generációkon keresztül cipeljük a rossz mintát, mégis él bennünk egy morzsányi szeretet-emlék, amelyet fel tudunk támasztani magunkban. A stressz-kezelésben, például, a legfontosabb, hogy megtudjuk, hogyan viszonyulunk saját magunkhoz. Hogy szeretjük-e magunkban azt a régi kisgyereket, aki ott lakik belül, aki sokszor szenvedett, aki kétségbe van esve, aki tanácstalan, aki sír, aki boldogtalan. A kérdés: hogyan tudnád őt szeretni? Tudnál-e rá úgy gondolni, mint anya a saját gyerekére? Nem szeretnéd a gyerekedet, aki sírna az öledben? Biztosan szeretnéd. Akkor a benned lakó gyereket, aki a te érzelmi tudatod, vagyis fél, szorong, érez, ragaszkodik, de valójában bölcs – próbáld meg szeretni. Ő a kozmikus tudatod, amely a spirituális dimenzióhoz is szorosan kapcsolódik. Ez a tudat nyithat a hitre, a szeretetre, a reménységre, ez köteleződhet el, vállalhat felelősséget.

– Hogyan lehet a gyermeki énünket erősíteni?

– Egyszerűen gondoznunk kell. Úgy, hogy odamegyünk hozzá, figyeljük az érzéseinket. Nyomást érzünk a szívben, vagy a mellkasban? Vagy sírhatnékunk van, vagy valahol szúr? Menj oda az érzéshez, és öleld át, mint egy gyereket. Vigasztald meg. De nem akármilyen módon, hanem a jobb agyfélteke hatalmával, amely képes a testet és a tudatot összekapcsolni.

Nézz magadba!

– Hogyan?

– A képzelettel. Egy módosított, befelé figyelő tudatállapotban. Mai, extravertált kultúránk azt súgja, nézz a másikra! De ne nézz a másikra, nézz magadba! Harminc másodperc elég a befelé figyeléshez, hogy csendben, lelki szememmel, beköltözve önmagamba elérjem azt az állapotot, amikor az érzelmi tudat a testben úgy működik, mint anya a gyermekével. Minden megtörténhet, amit az érzelmi tudat a testnek közvetít. Ilyenkor tudjuk kezelni a fájdalmainkat, tudjuk gondozni a bánatainkat.

– Talán a többször említett kultúránk az oka, talán mindig is voltak magányos emberek. Ma is nagy probléma az elmagányosodás.

– Egymás mellett élünk, de sokszor valódi lelki kapcsolatok nélkül. Az internet-kapcsolatok természetesen nem elégítenek ki bennünket, hiszen az ölelés, a társsal való szoros együttlét nélkülözhetetlen tápja az érzelmi éltünknek. Ha ez nincs, boldogtalanok leszünk, előbb-utóbb depressziósok.

– Paradoxonnak tűnik, de sok nő elnyomja magában a nőt.

– Föl kell szabadítanunk! Hiszen lakik bennünk egy szabad nő, aki a másikat keresi, aki a tekintetével is azt tudja üzenni, keresem a páromat. Szeretném megtalálni azt a férfit, aki hozzám tartozik. Ezeket a fizikailag foghatatlan üzeneteket C. G. Jung a szinkronicitás jelenségével magyarázta. De ma a pszichológia is kutatja ezeket a láthatatlan közlési csatornákat, amelynek magva a gondolat. A gondolatomat ugyanis megérzi a másik, akárcsak az érzést, amit magamban fölerősítettem. A gondolat mellett természetesen nélkülözhetetlen a belső bizonyosság is. Az, hogy megtalálom a párom. A reménységet csak a jobb agyfélteke tudja feltámasztani. A racionalitás azt mondja: eddig se volt senkid, miért lenne most valakid? Egyedül fogsz maradni, nem lesz neked soha társad. De az érzelmi tudatunk segít abban, hogy a gondolatunkat beköltöztessük a lényünk legmélyére. És akkor akaratlanul sugározzuk: nyitott vagyok arra, hogy megszólíts engem, hogy megtalálj!
Forrás: szivtars.hu

Ady Endre: Szeretn�m, ha szeretn�nek

Hogyan maradjunk lélekben örökké fiatalok

1. A türelem, kedvesség, szeretet, jóakarat, öröm, boldogság, bölcsesség és megértés olyan minőségek, amelyek sohasem öregszenek meg. Ápold és fejleszd őket, maradj fiatal testben és lélekben!

2. A kor nem azonos a szálló évek múlásával, a kor a bölcsesség hajnala az ember elméjében.

3. Örömmel köszöntsd éveid számának gyarapodását. Növekvő életkorod azt jelent, hogy egyre magasabbra hágsz az élet végtelen ösvényén.

4. Isten az Élet – a te életed. Az élet mindig megújítja önmagát, örökké tart és elpusztíthatatlan – az élet mindannyiunk realitása. Örökké élsz, mivel életed Isten élete.

5. Az elmédet nem láthatod, mégis tudod, hogy van elméd. Szellemedet sem látod, de tudod, hogy a küzdőszellem, az alkotó művész szelleme valóság. Ugyanilyen valóság a szívedben és elmédben létező jóság, igazság, szépség szelleme is. Nem láthatod az életet, de tudod, hogy élsz.

6. Az öregkor valójában nem más, mint a legemelkedettebb szempontok szerinti elmélkedés Isten igazságairól. Az öregkor teljesebb örömöket kínál, mint a fiatalság.

7. Annyi idős vagy, amennyinek érzed magad. Olyan erős vagy, amilyennek hiszed magad. Olyan hasznos vagy, amilyennek tartod magad. Annyira vagy fiatal, amennyire gondolataid fiatalok.

8. Őszülő hajad – érték. A hosszú évek során felhalmozott tehetségedet, képességeidet, bölcsességedet kínálod.

9. Akkor öregszel meg, ha megszűnnek álmaid, ha elveszíted érdeklődésedet az élet iránt. Töltsd meg elmédet Isten igazságaival, és sugározd az Ő szeretetének napfényét- ez a fiatalság.

10. A fiatalság titka a szeretet, öröm, belső béke és nevetés.

11. Az öregkor gyümölcse a szeretet, béke türelem, gyengédség, jóság, hit, szelídség és mértékletesség.

12. A határt nem ismerő Végtelen Élet fia, az Örökkévalóság gyermeke vagy. Csodálatos vagy!





Reméljük, azoknak a fiatal olvasóinknak is tanulságosak voltak ezek a sorok, akik még kezdők az élet iskolájában és csak épp ízlelgetik a majdan eljövendő kort…..

Szórakozol velem?

Nagy Lajos:

HOGYAN ÉLHETÜNK SZÁZ ÉVIG?
Dr. Savage londoni orvos úr foglalkozik legújabban ezzel a problémával. Szerinte nincs szükség holmi operációra s majommirigy átültetésére, hanem egyszerűen ésszerű, egészséges életmódra. Nem kell más, mint sokat sportolni, egészségesen táplálkozni s nem túl erősen dolgozni.
A dolog egyszerű, mint az egyszeregy s világos, mint a vakablak. Csudálatos, hogy az emberek túlnyomó része nem követi a jó tanácsot. Megkérdeztem egy hajléktalan padon-alvót.
- Hát maga nem akar száz évig élni?
- Isten ments! - felelte.
- Vagy úgy! Akkor értem, hogy ilyen ésszerűtlenül él. Hogy nem akar puha ágyban aludni, hanem itt a padon gyötri a testét.
És megkérdeztem egy kövező napszámost, aki a járda szélén kuporodva paprikás szárazkolbászt és savanyú uborkát ebédelt:
- Ezt nevezi maga egészséges táplálkozásnak? Hát maga nem akar száz évig élni?
- Még tízig sem.
- Akkor értem, hogy így ebédel. Ahelyett, hogy krémlevest, borjúfilét, tejszínhabos tortát, jégbe hűtött sárgadinnyét enne. Na persze. De aztán ne csudálkozzon ám, ha százéves kora előtt hal meg.
Megkérdeztem egy vasgyári munkást is:
- Hát maga nem olvasta, hogy dr. Savage szerint nem ajánlatos a túl erős munka? És szokott-e naponta evezni vagy teniszezni?
A munkás azt hitte, hogy bosszantani akarom, s bizony olyan gorombasággal felelt, hogy odábbálltam. Be is láttam, hogy az "embereket" hiába faggatom, nem leszek okosabb. Elmentem magához dr. Savage orvos úrhoz megtudni, hogy hát hogyan is érti ő ezt a dolgot. A tudós nyugodtan kijelentette, hogy szó szerint úgy, ahogy már közölte, s tanácsáért vállalja a felelősséget.
- De hát hogyan követhetik az emberek ezt a tanácsot? Hiszen nem áll módjukban!
Dr. Savage gúnyosan végignézett s azután felelet nélkül elbocsátott. De kikísért a laboratóriumi szolgája. Ő adta meg a felvilágosítást:
- Kedves uram, ön alapvető tévedésben van. Tanulja meg, hogy amikor mi, tudósok, azt mondjuk, hogy az "ember" így tegyen vagy úgy tegyen, akkor ember alatt mindig a polgárt értjük.
Elmentem ezek után egy gazdag emberhez, J. D. Rockefellerhez, az amerikai petróleumkirályhoz. Éppen reggelizett, hideg halat, kakaót és szőlőt. Azután golfozni kezdett. Megkérdeztem:
- Akar ön száz évig élni?
- Mi az hogy akarok-e? Százötvenig akarok.
- És tudja, hogy mi szükséges ehhez? Hogy ésszerűen kell élnie, sportolnia, egészségesen táplálkoznia, s nem túl erősen dolgoznia.
- Naná, nem tudom. Éppen azt csinálom!
1927

Mindenem a családom

Ezzel a névvel indult klub, az egyik közösségi portálon.
Csatlakoztam.
Megkértek, legyek az egyik moderátora.
Köszönettel elfogadtam.
A sors különös fintora, hogy két sikertelen házasságon vagyok túl.
Gyermekem sosem született.
Keresztgyermekeim vannak, olyanok, akiket Isten színe előtt, templomban fogadtam kereszt gyermekemmé, és olyan is van, akit Erdélyi gyermekek közül fogadtam kereszt gyermekemmé.
De a család mindig sokat jelentett nekem.
Népes családdal áldott meg az Úr.
Édesapámék tizenegyen voltak testvérek.
Mi, unokatestvérek, több mint negyvenen vagyunk.
Továbbvisszük a megtapasztalt családi összetartás erejét.
Magam is ennek köszönhetem létezésem, betegségemet követően.
Sikertelen párkapcsolataim nem tettek nőgyűlölővé.
Nem kerestem, de találtam magamnak társat.
Saját gyermekről már nem álmodom.
Megelégszem azoknak a gyermekeknek a viszonzott szeretetével, akiknek életem során adni tudtam, emberséget, szeretetet.
A gyermekekhez fűződő viszonyom érzékeltetésére Reményik Sándor versét veszem elő:
Reményik Sándor: József, az ács, az Istennel beszél
Magasságos,
Te tudod: nehéz ez az apaság,
Amit az én szegény vállamra tettél.
Apja volnék, - és mégsem az vagyok.
Ez a gyermek… ha szemébe tekintek,
Benne ragyognak nap, hold, csillagok.
Anyja szemei s a Te szemeid,
Istenem, a Te szemeid azok.
Gyönyörűséges és szörnyű szemek,
Oly ismerősek, s oly idegenek…
Ez az ács-műhely… ezek a forgácsok…
Mit tehettem érte?… Mit tehetek?
Én tanítottam fogni a szerszámot,
Mégis rá fogják majd a kalapácsot.
Úgy félek: mi lesz?
Most is ki tudja, merre kóborog,
Tekintetétől tüzet fog a műhely,
Tüzet a világ, s egyszer ellobog.
Ó, jó volt véle Egyiptomba futni
S azután is óvni a lépteit,
Fel a templomig, Jeruzsálemig,
Míg egyszer elmaradt…
Ó, jó volt, míg parányi rózsaujja
Borzolta szürkülő szakállamat,
Ezüst nyomot hagyott már akkor is,
Komoly nyomot parányi rózsaujja.
S most olyan más az útja…
Vezetném és Ő vezet engemet.
Csak azt tudom, a Te utadon jár,
Magasságos,
De ki tudja a Te ösvényedet?
Te vagy az atyja, - én senki vagyok,
Az Evangéliumban hallgatok,
S hallgat rólam az Evangélium.

Számítogépes grafikák - kzella.honlapepito.hu

Számítogépes grafikák - kzella.honlapepito.hu

DopeManTV | Nyílt levél Lamos Péternek, a debreceni Jobbik Ifjúsági Tagozata elnökének!

DopeManTV | Nyílt levél Lamos Péternek, a debreceni Jobbik Ifjúsági Tagozata elnökének!

Kós Károly üzenete

Kós Károly: Régi Kalotaszeg (részlet)

„Üzenetet írok mindazoknak, akik közülünk valók voltak és elindultak új világba, új emberek közé, mindazoknak, akik új utakat akarnak törni, és rombolni akarnak mindent, ami régi. Üzenek nektek, ti új emberek, én a régi ember. Valamikor nemrégen még többen jártuk ezeket a hegyeket. Sokan és fiatalok mind és magyarok mind, de megapadtunk. Többen más utakra fordultak, könnyebb utakra. Sima völgyi utakra tértek, mert nehéz hegyet járni. De én itt maradtam a hegyek között. Járom a tövises ösvényt és hosszú esztendőkön által körülfújt fagyos szél és perzselt a nap és nemsokára talán az utolsó leszek az utolsók között.
De lesznek akik utánam jönnek, az én maradékaim. Amikor én már elpihentem, erős ifjú lábakkal nyomomba lépnek ők. És nem szállnak le a hegyről, hogy láncos rabjai legyenek hírnek, dicsőségnek és idegen kultúrának. Mert erősek lesznek. Hatalmasok és magyarok. Az én lábam nyomát pedig eltemeti a hó, de síromon sosem lesz korhadt a fejfa, de a felém boruló domb virágos lesz mindig, tudom. És emlegetni fognak engem is, apáimat is az én véreim. Az én munkámat folytatják ők az én életem örökkévaló lesz bennük.”

















„Üzenetet írok mindazoknak, akik közülünk valók voltak és elindultak új világba, új emberek közé, mindazoknak, akik új utakat akarnak törni, és rombolni akarnak mindent, ami régi. Üzenek nektek, ti új emberek, én a régi ember. Valamikor nemrégen még többen jártuk ezeket a hegyeket. Sokan és fiatalok mind és magyarok mind, de megapadtunk. Többen más utakra fordultak, könnyebb utakra. Sima völgyi utakra tértek, mert nehéz hegyet járni. De én itt maradtam a hegyek között. Járom a tövises ösvényt és hosszú esztendőkön által körülfújt fagyos szél és perzselt a nap és nemsokára talán az utolsó leszek az utolsók között.
De lesznek akik utánam jönnek, az én maradékaim. Amikor én már elpihentem, erős ifjú lábakkal nyomomba lépnek ők. És nem szállnak le a hegyről, hogy láncos rabjai legyenek hírnek, dicsőségnek és idegen kultúrának. Mert erősek lesznek. Hatalmasok és magyarok. Az én lábam nyomát pedig eltemeti a hó, de síromon sosem lesz korhadt a fejfa, de a felém boruló domb virágos lesz mindig, tudom. És emlegetni fognak engem is, apáimat is az én véreim. Az én munkámat folytatják ők az én életem örökkévaló lesz bennük.”

Batta Ágnes: Szemünk fénye a gyermek

Elsősorban a háttértényezőket, a körülményeket okolhatjuk azért, hogy a fiatalok, sőt a gyerekek körében is terjed az agresszió. Több kockázati tényező együttes jelenléte növeli a gyerek kriminalizálódásának esélyét – állapították meg egy konferencián a Csapókertben. A gyermekkori bűnözés és agresszió témájában tartott rendezvényen kiderült, hogy az agresszió adott esetben hasznunkra is válhat.

Évekkel ezelőtt, amikor először olvastam Csáth Géza A kis Emma című novelláját elszörnyülködtem. Nem gondoltam, hogy történhet olyasmi, ami igazolhatja az író igazát. Nemrégiben két középiskolás fiú Kaposváron előre eltervezte, hogy megöli barátját, mert az megváltozott irányukba. A testi bántalmazás mellett a lopás és a szidalmazás is agressziónak minősül a pszichológus szerint. – A gyerekek nem születnek bűnözőnek, mint azt korábban próbálták a genetikával magyarázni, hanem a háttértényezők következtében válhatnak azzá. A bűnözés melegágya lehet a szegénység, a munkanélküliség, az újgazdag lét, a diszharmóniás családi légkör, az alkoholizmus vagy a szexuális bántalmazás. Nem elhanyagolható a televízióból áradó erőszak szerepe sem, ami ma már nem csak a filmekben, hanem a mesékben is gyakori. Ha egyszerre több tényező is jelen van ezekből a kockázati faktorokból, nagy az esélye annak, hogy a gyerek kriminalizálódik, ugyanis a – bármilyen módon – bántalmazott gyermek nagy valószínűséggel maga is bántalmazó lesz – magyarázta Csíky-Mészáros Mária igazságügyi pszichológus szakértő.

Abban, hogy valakiből agresszor lesz-e nagy szerepet játszik a szocializáció, mivel viselkedésünk folyamatosan alakul egy tanulási folyamat eredményeként. A fejlődés egyes szakaszaiban meg kell kapnunk bizonyos ingereket, melyek csak társas közegben közvetítődnek. A ránk ható közegek közül a legalapvetőbb a család; a szülő-gyerek kapcsolat mintaként szolgál a későbbi társas kapcsolatokban. – A családi mintát serdülőkorban felváltja a kortárs csoport, így a nevelés terén ilyenkor már nincs mit tenni. A gyerek minden esetben a többiek visszajelzéséből kap választ, hogy milyen a viselkedése – ez által gyakorol önismeretet. Az ember általában hasonlóvá válik, mint az a közeg, ahol felnő, de vannak egyéni jellegzetességek is. A bűnöző gyerekeknél biztos, hogy történt valami a családban, ami előidézte a kriminalizálódást. Ez lehet fizikai bántalmazás, de lelki kínzás is, mely az esetek többségében sokkal nagyobb károkat okoz, mint például a verés. Ez mindegyik közül a legbrutálisabb bántalmazás – hangsúlyozta az igazságügyi szakértő. A gyerekkori agresszió kialakulásában a serdülőkor a legveszélyesebb, amikor a tinédzser kicsúszik a szülő kezéből, és a kortárs csoportokat követi. A közeg kiválasztása lehet az első lépés az agresszióhoz, mivel a fiatalok leggyakrabban mindent megtesznek azért, hogy elfogadják őket a hőn áhított csoport tagjai. – Mivel az ember társas lény, szüksége van egy csoportra, amelyhez tartozhat. Ennek értékrendje egyes esetekben, teljes mértékben kihat az egyén viselkedésére, ezért olyan gyakoriak a csoportosan elkövetett brutális cselekmények a gyerekek körében – fejtette ki a szakértő.

– Az agresszió azonban hasznos is lehet. Minden embernek szüksége van bizonyos mértékű agresszióra, hogy érvényesíthesse érdekeit. Ezt nevezzük asszertivitásnak. Ahhoz tehát, hogy önállóvá váljon gyermekünk, szüksége van bizonyos mértékű agresszióra – kezdte előadását Pethő Csilla klinikai szakpszichológus. – Az a gondolkodásmód helytelen, hogy az agressziót teljes mértékben ki kell irtani a gyerekekből, mivel nem csak negatív hatásai vannak. A kizárás helyett inkább bevonni kellene a nevelésbe, előnyös vonásait hangsúlyozva, hogy a gyerekek elválaszthassák az erőszaktól. Ez elősegíthetné az agresszió megszelídítését, azon túl, hogy előkészítené az önállóvá válást, a bátorság és kezdeményezőkészség tanításával.

– A köztudatban az agresszióval egy kalap alá vesszük az agresszív fantáziát is (rossznak bélyegezve), amelyről le akarjuk szoktatni a gyereket. Ettől azonban nem érdemes megfosztani a lurkókat, mivel a fantázia és a cselekvés náluk sem azonos. Az agresszív fantázia hiánya néha nagyobb bajra utal, mint megléte, ha azt a gyerek elfojtja. Arra kell figyelni, hogy a képzeletet ne keverjék össze a valósággal. Az agresszív filmek alkotnak még egy olyan kérdést, amiben a felnőttek tanácstalanná válnak. Nem értik miért olyan vonzóak a durva jelenetek a gyerekek számára. A megoldás egyszerű: az ilyen jelenetek látványával általában feszültségtől szabadulnak meg a gyerekek, de egyes esetekben fokozhatják is az agressziót. Mélyebb szinten önállóvá válást, érdekérvényesítést váltanak ki a fiatalokból, és lehetővé teszik a túlélés képességének elsajátítását – fejtette ki a szakpszichológus.

Az agresszió a frusztrált állapotból adódó erős feszültség következtében is létrejöhet, ha a gyerek például nem kap meg valamit, amit szeretne. Az agresszió kiélése pedig, ahelyett hogy csökkentené, még növelheti is az agressziót. A legjobb módszer a feszültség mozgásos levezetése, ami egyeseknél futásban, másoknál takarításban nyilvánul meg, de a gyerekeknél a leghatásosabbak a kötött szabályok szerint játszott testi ügyességet fejlesztő játékok, mint például a foci – mondta Pethő Csilla.

Az agresszió kontrollálását az együttérzés képességének a megléte is nagyban befolyásolja, ezért olyan fontos a család szerepe, mert ezt a családi légkörben sajátíthatja el gyerek. A sorozatgyilkosok például nem éreznek semmiféle empátiát, de ennek az érzésnek a hiánya sem biztos jele, hogy valakiből agresszor lesz. Minél több a veszélyeztető tényező annál nagyobb rá az esély, hogy egy újabb kaposvári esetről halljunk, ezért a legkisebb jelekre is figyelni kell. Inkább legyen száz ok nélküli riasztás a szülők vagy tanárok felé, mint egy tragédia.
Forrás: Deol

Mit gondolsz önmagadról?

Ma arra keressük a választ, mit gondolunk önmagunkról?


Tényleg. Te mit gondolsz önmagadról? Mit gondolsz másokról? Feltetted már magadnak ezt a kérdést?




1. Lelked olyan felvevőgép, amely a megszokott gondolataidat játssza vissza. Csak jót gondolj másokról és magadról.

2. Szívedben, lelkedben zajlik a teremtés, amit tehát másokról gondolsz és érzel, azt saját élményeid világában hozod létre. Ez az aranyszabály. Úgy gondolkodj felebarátodról, ahogyan szeretnéd, ha ők terólad gondolkodnának.

3. Jótetteid, segítőkész kedvességed, a belőled szerteáradó szeretet és jóakarat megsokszorozva, ezerféleképpen áramlik rád vissza.

4. Te vagy a teremtett világod egyetlen gondolkodója. Te felelsz azért, ahogy másokról gondolkodsz. Minden gondolatod megteremtődik.

5. Válj érzelmileg éretté, engedd, hogy mások különbözzenek tőled. Minden joguk megvan hozzá, hogy ne értsenek egyet veled, minthogy téged is megillet a jog, hogy más véleményen légy. Ellenkezhetsz anélkül, hogy ellenszenvet váltanál ki.

6. Azt kívánd felebarátodnak, amit te magadnak is kívánnál. Ez a kiegyensúlyozott emberi kapcsolatok kulcsa.

7. Senki sem idegesíthet vagy bosszanthat téged, ha te meg nem engeded neki. Gondolatod teremtő erejű: megáldhatod a másik embert. Mond azt neki: „Isten békéje töltse el a lelkedet!”

8. A szeretet a másokkal boldogulás nyitja. A szeretet: megértés, jóakarat és a másokban megnyilvánuló Isteni eszme méltánylása.

9. Örvendezz mások sikerének, előléptetésének, jó szerencséjének. Ha ezt teszed magadhoz vonzod a szerencsét.

10. Embertársaidnak kizárólag szeretettel tartozol. A szeretet pedig nem más, mint ugyanazt kívánjuk másoknak, amit önmagunknak is kívánunk: egészséget, boldogságot és az élet összes áldását.





Reméljük e sorok olvasása és elmélkedése közben tudod már a feltett kérdésekre a választ és örömmel tölt el ez az érzet. Mert semmi sem háborgathat téged, csak a saját gondolataid.

Mások szuggesztiójának, kijelentéseinek, fenyegetéseinek semmiféle hatalmuk nincs.

Benned van a hatalom, s ha gondolataidat mindarra összpontosítod, ami jó, akkor Isten hatalma a gondolataiddal lesz.









Szeretettel

Marika, Tímea

www.szeretetkozpont.hu

Hat jó tanács a megbocsátáshoz

Isten mindannyiunknak megbocsát – amint mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. Megbocsátani azonban sokszor nagyon nehéz. Íme néhány segítő szempont:
„Nem élem túl ezt a fájdalmat; hogyan tehette ezt velem?” – zokog a tanácsadáson egy asszony, aki most tudta meg, hogy a férjének hónapokon át viszonya volt valakivel.

Egy férfi abban kér segítséget, hogy meg tudjon szabadulni a felesége iránti nyomasztó haragtól és bosszúvágytól, amiért az asszony egy éve elhagyta. „Építkeztünk. Én ostoba, azt hittem, mindketten boldogok vagyunk – miközben ő egészen másra vágyott. Gyűlölöm; azt kívánom, bárcsak meghalna valami betegségben. Nem volna szabad ilyesmire gondolnom, mégis folyton ez jár az eszemben.”

Egy másik férfi saját magának nem tud megbocsátani. Kábítószerfüggővé vált, elvesztette feleségét, otthonát, gyermekeit, állását. „Hogyan süllyedhettem ilyen mélyre? Tönkretettem az életemet” – ismételgeti kétségbeesetten.

Mindhárman hasonló küzdelmet vívnak. Ha győznek – s ez mindhármuk számára lehetséges –, megerősödve kerülnek ki belőle; ha nem, még inkább megkeseredve. Feladatuk az – s ezzel élete során mindenkinek szembesülnie kell –, hogy megismerjék a megbocsátás erejét. Íme néhány igazság, amely segíthet, hogy a keserűséget hátrahagyva megtaláljuk a megbocsátás, az elfogadás békéjét:

Az élet nem habostorta

Ez persze közhely, mégis gyakran megfeledkezünk róla, hogy senki sincs védve a nehézségektől, mi magunk sem. A Szentírásban lépten-nyomon különféle viszontagságokról olvasunk, meg arról, milyen fontos, hogy felkészüljünk a megpróbáltatásokra és bizonyos értelemben elfogadjuk őket. A zsoltáros nehézségei közepette segítségért fohászkodott: „Ha hozzád kiáltok, meghallgatsz, Istenem, te, aki igazságot szolgáltatsz nekem. Megsegítettél szorongattatásomban, könyörülj rajtam és hallgasd meg imám!” (4. zsoltár 1–2).

Fogadjuk el a megpróbáltatást és próbáljuk meglátni benne a lehetőséget!

Szent Jakab apostol azt mondja: „tartsátok nagy örömnek, ha különféle megpróbáltatások érnek benneteket” (Jak 1,2), mert, mint mondja, a küzdelem megerősít. Ne küszködjünk hát a küzdelem ellen, hanem simuljunk bele, öleljük át és tanuljunk belőle!

Általában mindkét fél hibás

A legtöbb nehéz helyzetben nem egy tettes és egy áldozat szerepel; nem igaz, hogy az egyiknek mindenben igaza van, a másiknak semmiben. Az effajta gondolkodás sokszor komolyan gátolja az előrelépést a megbocsátás folyamatában. Vizsgáljuk meg saját felelősségünket, gondoljuk át, mi az, amivel magunk járultunk hozzá a nehéz helyzet kialakulásához – és próbáljuk megérteni annak a helyzetét, aki bántott!

A megbocsátás első lépése az elhatározás, hogy megbocsátunk

Ne várjunk, míg kedvünk lesz megbocsátani, hanem határozzuk el, hogy meg akarunk bocsátani. Engedjük, hogy Isten működjön a szívünkben, és végigvezessen a megbocsátás folyamatán. Higgyünk az Írásban, amely megerősíti: „aki megkezdte bennetek a jót, ...be is fejezi” (Fil 1,6).

Akkor is meg kell bocsátanunk, ha maradandóan sérültünk

A megbocsátás nem tetszés kérdése. Ami történt, talán sohasem tudjuk teljesen elfelejteni, de a másik ember tartozását el kell engednünk. A Szentírás azt mondja: „Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza van a másik ellen. Ahogy az Úr megbocsátott nektek, ti is bocsássatok meg egymásnak” (Kol 3,13).

Ne feledjük: a megbocsátás folyamat

Az elszenvedett sérelmeket nem lehet azonnal elengedni. Az út, amelyet végig kell járnunk, jól elkülöníthető szakaszokra bontható: tagadással kezdődik, amelyet bánat követ, egészen a depresszióig és a veszteség átéléséig, végül megszületik az elfogadás. Legyünk türelmesek és megértőek saját magunkkal, míg végigjárjuk a megbocsátáshoz vezető utat!

Forrás: cbn.com

Magyar Kurír

YouTube - Steve Hackett �l - Shadow Of The Hierophant a Voyage of the tanonc

Link

�ncs�n J�zsef (�ncs�n) | badges on Myspace

Link

Lásd pozitívabban a világot!

Lásd pozitívabban a világot, mindenkinek vannak problémái. A vidám, boldog embernek is van problémája, nem attól vidám és boldog azaz ember, hogy rá van rakva egy behajtani tilos táblába a baj, a negatív hatások, hanem ő inkább a pozitív dolgokra koncentrál. Arra fordíts a figyelmedet, amit elakarsz érni, amit akarsz. Minden rajtad múlik, ha te a jót keresed valakiben, valamiben, akkor megtalálod, ha a rosszat, azt is. Te döntöd el, hogy pozitív vagy negatív, ez ilyen egyszerű, te döntöd el, hogy érzed magad. Nem állat vagy ezért tudsz választani, hogy egy ingerre milyen választ adsz, ha megütnek, tudsz választani, ha negatívak hozzád szintén tudsz választani, ehhez nagy tudatosság kell. Csak is rajtad múlik, hogy érzed magad, és az is, hogy gondolkozol. Egy eseményre nem reagál mindenki egyformán, tehát nem az események a fontosak, hanem te. Magad formálása a legfontosabb, ha valamit elakarsz érni, és nem a szerencsét, a kedvező eseményeket kell várni.

Gyakorlat:
Amikor valami rossz történik veled, akkor írj le 4 jó dolgot, hogy ebben mi a jó. Tragédia esetén, gyászolj, érezd át a helyzetet, egy idő után írj le 4 pozitív dolgot, lehet, hogy megismertél egy kedves embert, lehet, hogy rátaláltál valamire, amire anélkül nem tudtál volna. Minden ha visszanézünk az életünkbe okkal történt, és a negatív történések is pozitívvá váltak, volt értelme. Lehet, hogy most még nem tudod a miértjét a dolognak, de azt tudd, hogy volt értelme annak a rossz dolognak.