Évekkel ezelőtt, abban az esztendőben, amikor karácsonyom Jézus születéséről szólt, az ünnep előtt László Atya arra vezetett, hogy az ünnep teljes átélése érdekében képzeljem magam, a szereplők valamelyikének személyébe.
Ez indított továbbgondolásra ma:
Korunkban, Magyarországon, József, az egykori ezermester, ács, nevelő, már nem Máriának keres menedéket.
Befogadott hajléktalanként sziklaodúban lakik.
Nevelt gyermekei szárnyra keltek.
Nem aggódik.
Ami tőle telhető volt, megtette.
Reméli, hogy gyermekei egy jobb világot építettek, jobb világban élnek.
Rokkant nyugdíjából él.
Karácsony éjjelén nem ajándékok között motoz.
Nem számolja, hányszor tagadták meg életében.
A világnak megbocsájtott.
Lelkében már letisztult szeretet lakik.
Ha a karácsonyi gyertyakáng könnyet csal elő szeméből, az nem a fájdalom jele.
Szeretettel emlékezik gyermekeire.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése