Feleségem édesanyja, édesapja az idei ünnepet nálunk töltötte. Szenteste előtt Lóri ünneplőbe öltöztette fenyőfánkat, én és Angéla az ünnepi vacsorával voltunk elfoglalva. December 24-e valamennyiünk lázas előkészületeivel telt. A hagyományos ünnepi vacsora tiszteletére ünneplőbe öltöztünk kívül-belül. Asztali áldás helyett elmondtam ez alkalomra írott versemet, ami olyan hatást váltott ki, amire mindnyájan sokáig emlékezni fogunk. Még apósom szemében is könnycsepp csillogott, ami talán már régen nem történt meg vele.
Húgaimmal karácsony másnapján ünnepeltünk együtt, nagyon örültek az ajándékainknak. De a korábbi évekből emlékezetes meghitt hangulat hiányzott a családi összejövetelből. Nem tudom igazán mi tette velem, újra egy kellemetlen érzés fészkelte be magát a lelkembe. Egy megmagyarázhatatlan szomorú hang napokig nem engedte, hogy bárminek is örülni tudjak.
A karácsony elmúltával feleségem szüleit hazavittem Beregszászra. Visszafelé a magyar határon órákon át várakoztunk a hidegben fiammal, majd a vámtisztviselők bennünket megmotoztak, az autónkat egy szerelőaknán tüzetesen átvizsgálták.
Az értetlenségünkön kívül semmit nem találtak rajtunk. Ez a bánásmód nem javított törékeny lelkiállapotomon. Újra a depresszió felé sodródtam, így teltek a szilveszteri előkészületek. Úgy éreztem, mintha nem csak a 2005-ös esztendő búcsúztatására készülnénk. Talán a végső visszaszámlálásra?
1 megjegyzés:
Gratulálok, gyönyörű a vers, nagyon tetszik! Szeretnék több ilyen szépséget olvasni.
Megjegyzés küldése