Hiba történt a modul működésében
Hiba történt a modul működésében
Hiba történt a modul működésében

Összes oldalmegjelenítés

Saját bloglista

Népszerű bejegyzések

2010. április 10., szombat

Diszharmónia


A csendben duruzsoló cserépkályha mellé, az íróasztalhoz ülök. Nem nézek ki az ablakon, azt akarom, hogy a kellemes meleg visszahozza az elmúlt nyár emlékét.
Hatalmas fizikai munkát végeztem, segítséget csak a legvégső esetben vettem igénybe. Feleségem édesapja segített, amikor többemberes munkafázisba értem. Teljesen átalakítottam a belső udvart, szegény Juliska néni szelleme már nem találna haza. A legnagyobb munka a ház két oldalát szegélyező terasz faszerkezetének elkészítése volt. Ebben a család barátja segített, aki szakember. A legszükségesebb, szakértelmet igénylő munkát közösen végeztük, a befejezés, készre munkálás rám várt.
Szívesen végzek fizikai munkát. Egész életemben emberekkel foglalkoztam, szellemi munkát végeztem. Sivár, lakótelepi tömbházakban éltem életem java részét, csak néhány éve adatott meg, hogy vidéki, kertes házban teremtsek otthont családom számára.
A házvásárlásban nem elsősorban az motivált, hogy vagyont szerezzek (még ha teljes egészében hitelből is), sokkal inkább vezérelt az a tudat, hogy saját képemre formálhatok, igényeinknek megfelelően alakíthatom ki életterünket.
Mindig szerettem barkácsolni. Gyerekkoromban kertet műveltünk, háziállatokat tartottunk. Apám egy igazi polihisztor volt. Nem volt olyan munka, amelyet ne tudott volna saját erejéből elvégezni. Én állandóan körülötte legyeskedtem, igényelte is a segítségemet, aminek nagyon örültem. Akkor éreztem rá először az alkotás örömére. Amikor szemmel láthatóvá, kézzel foghatóvá válik ötletem, elgondolásom, értelmet nyer hosszú órákon át tartó fáradságom, verítékem.
Az elmúlt nyarat végigkísérte ez a jóleső érzés, ugyanakkor megjelent egy félelmet keltő árny a napsütésben. Az öregedés jelei voltak, amelyek szándékaim, terveim valóra váltásának időnként gátat szabtak. Az aprólékos munkavégzésben akadályozott közellátásom romlása, a szemüvegviselés. Megerőltető fizikai munkámat állandó derékfájás kísérte. A fizikai fáradékonyság jelei aggasztottak.
Rá kellett ébrednem, hogy ötvenévesen testem bizonyos alkatrészei amortizálódtak és ez a folyamat megállíthatatlan. Egy tevékeny, örökmozgó ember számára rendkívül lehangoló ez a tudat. Hajtottam volna magam, mint egy sztahanovista brigádvezető, de egy idő után a gépezet csikorogva megálljt parancsolt. Lelkem és testem összhangja megbomlott. A test korlátai, tűréshatára miatt már nem volt képes megtenni azt, amit tudatom diktált.

Nincsenek megjegyzések: