Gyermek- és ifjúkoromban kedvelt időtöltésem volt és maradt az olvasás. Apám jelentős könyvtárat gyűjtött, az irodalom szeretete innen indult. Csendben félrevonulni, egy könyvvel a kezemben a szerző világába utazni nagy élmény volt számomra. A magyar nyelv tisztelete, a gondolat szabadsága, saját elmém művelése a könyveknek köszönhető. Valamennyi elolvasott könyv gazdagabbá tett, amit soha senki nem vehet el tőlem.
Amikor lelki válságaimból pszichológusok próbáltak kivezetni, beszélgetéseink után többen megjegyezték, hogy nagyon megfontoltan, kimérten beszélek. Ez csak egy ismeretlen számára szokatlan, én mindig így kommunikálok. Egykori tanítóm jut eszembe, aki azt tartotta, hogy a tiszta, világos, érthető beszéd megmutatja, rend van-e a fejünkben. Én igyekeztem rendet tartani.
Az ecset művészi vezetésére, a hangszer billentyűinek mozgatására nem áll rá a kezem. De a nyelv sokszínűsége, zenéje, ritmusa ki tudja fejezni, hogyan látom önmagam és a körülvevő világot.
Ha ezt mások számára is élvezhetően, értelmezhetően teszem, már nem volt hiábavaló ez az ötven év.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése