- Drágám!
Azon a napon, amikor szívünk már nem egyszerre dobbant, az égbolt is szép lassan
- meghasadt.
-
- az a
- tündöklő égi jel, ami eddig a boldogsághoz mutatott utat, egy pillanat alatt ellobbant,
- júliusi jégvihart cipelő sötét fellegek takarták el az eget, a hiányod után maradt fájdalmas űrben, megfagyott
- könnycseppek hullottak, pusztítva virágot, gyümölcsöt.
-
-
Szélviharként kavargó kérdés tépázta arcom: mi volt, mit előző életemben ellened vétettem,
-
- A válaszért fellobbanó, tűnő életem tűvé tettem.
Időm már oly kevés, minden tőled távol töltött perc értelmetlen szenvedés,
- mit nem enyhíthet remélt új alakban való újjászületés.
Sorsunk mindkettőnket új útra terelt, tőlem távol járod a magad útját, én is egyedül
- baktatok, az égre pillantva arcod után kutatok, keresve minden bárányfelhőben
- mosolyod, madárdalban kedves hangod, , mezei virág illatában selymes bőröd emlékét, hűvös patak vizében édes ajkad ízét,
- tükrében szemed csillogását, arcom képmását egykoron, néhány boldog napon.
-
Istenem! Csak az utat egyszer vissza hozzád megtaláljam, ne a kitaposott utat járjam!
-
Várj még kicsit Drágám!
Lábam botladozva még, de hozzád vezet, szívem nagyokat dobbanva jelez, hogy jó úton járok, el nem terelhetnek elém kerülő kidőlt fatörzsek, mocskos árkok, szívem vezet, lelkem vigyáz, mindjárt ott leszek, ha igazán vársz.
- A kórházból hazaérkezve írtam ezt a verset.
- Akkor mérhetetlen űr tátongott bennem, egész belsőmet az a vágy hatotta át,hogy visszatérhessek családomhoz.
- Minden nap meg kellett küzdenem önmagammal a talpon maradásért.
- Angéla ösztönzésére mentem el Egerbe háromnapos lelki gyakorlatra, cursillora.
- Jól éreztem magam, megerősödve, gazdagodva tértem vissza.
- Ma, amikor keresztény emberek millói emlékeznek Jézus keresztútjára, befejezem saját keresztutamra való visszatekintésemet.
- Az életem megy tovább, történetemet innentől élem,legfeljebb tudósítok róla ezen a fórumon.
-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése