A féltő gondoskodás, türelmes beszéd, tanácsok.
Csak magányos óráimban, félrevonulva, belső hangokkal szólhattam hozzá,mint ahogyan Istennel kommunikáltam
ott, az üres szolgálati lakásban akkor
- Elmentem egy üveg italért és keserűségemben elfogyasztottam.
- Először kicsit könnyebb lett, majd egyre rosszabb, beindult a láncreakció, mát nem volt megállás.
- egy hétig tartott”. alkoholsokk kezelésem”
- Egyre zaklatottabb lettem.
- Észrevétlenül csúsztam a szakadék széle felé.
- Minden gondolatom a halál körül forgott.
- Autóm a lakás előtt állt,
- Elhatároztam, hogy keresek egy üres garázst, beállokés lehúzott ablak mellett járatom az autót.
- Beindítottam, de elindulni- állapotom miatt nem tudtam.
- Egy ideig még sötét gondolataimmal, némán ültem, majd kiszálltam és lezártam a kocsit.
- Bementem a házba, leültem az étkezőfoteljébe, kilátástalan, szomorú jövőmre gondoltamba magány egyre inkább marcangolt.
- Mit tegyek most?
- Van még elfogadható, teljesíthető cél, hátralévő éveimre?
- kérdeztem önmagamtól.
- Pénz, hatalom, siker, gazdagság, csillogás, nem lehet ambícióm. Életem során próbáltam hajszolni, de számomra utolérhetetlen volt,
- Próbálkozásaim során inkább csak kudarcélményeim gyarapodtak, nem a bankbetétem.
- Ráadásul, gyakorta fel kellett adnom elveimet, ami boldogtalanná tett, olyan volt, mintha szembe köptem volna magam.
- Csalódás, kiábrándultság érzése uralkodott el rajtam, depresszióm rendre visszatért, egyre súlyosabbá vált.
- Öngyilkossági kísérleteim egymást követték, de nem okultam belőlük:
- Észre kellett volna vennem, hogy életmódom, életfelfogásom gyökeres változtatására lenne szükség.
- Családom igazából nem értette, mi van velem.
- Vagy önmagában kereste a bajok okát, vagy úgy gondolhatta, nálam hibádzik valami.
- Rendszeresen látogattam a kórházakat, pszichiátereket, szedtem a nyugtatókat és antidepresszánsokat. Holott, leginkább önmagamnak kellett volna rátalálnom, saját, belső lelki békémre.
- Egyre, csak az járt a fejemben most is, hogy
- -Mit tegyek, félig nyomorékon, vakon, magamra maradva, mások segítségére szorulva?
- Menjek a Tiszának? Kössem fel magam?
- Miközben ilyen gondolatok kavarogtak a fejemben,
- az étkezőben, ahol ültem, egyre világosabb lett, legalább is én így érzékeltem, a szemközti falon függő, megfakult fotó másolat ötlött a szemembe, amelyen szüleim,régi, megfakult arcmása volt látható.
Anyám arcát néztem. Angyali szépségű, kedves, vonzó fiatalasszony nézett rám vissza.
Mintha szólni akarna hozzám.
Azután megszólalt bennem egy belső hang, az ő üzenete:
-Gyere közelebb hozzám és nézz a szemembe!
-Mit látsz benne?
Közelebb mentem és mélyen a szemébe néztem, érdeklődéssel, fürkészőn, ahogy életében,
Korai halála miatt soha sem tettem meg.
Csupa jóság, szeretet, őszinteség, kedvesség, együttérzés, odaadás, barátságos mosoly, gyengédség, nem gyengeség:
Ezek voltak, amit felfedezhettem pillantásában, tekintetében.
-Most menj oda a tükörhöz, és nézz vele szembe!
Folytatta.
- Mit látsz a saját szemedben?
- Ugye, mennyire hasonlítunk?
- Adományként, az Úrtól, mi ezt kaptuk.
- Nem üzleti érzéket, csodás hangot, vagy zenei hallást, zsenialitást.
- Ez az örökséged, vagyonod, ezzel kell jól sáfárkodnod, továbbadnod,az embereknek.
- Nem kell fukarkodnod vele, van ebből neked épp elég.!
- -Minél többet tudsz átadni másoknak belőle, annál többet fogsz visszakapni.
- Nézd csak meg, Papi kutyádnak a pillantását!
- Őt te nevelted, szinte a saját képedre formáltad. Sajnálom, hogy nem született saját gyermeked.
- Neked ez a küldetésed, ezért kell még tovább élned, hogy igyekezz jobbá tenni az embereket.
- Cselekedeteiddel, kimondott, vagy leírt szavaiddal
- Hogy mások tízmilliós autókat szereznek, hatalmas birodalmat építenek maguknak, ne aggasszon.!
- Amit te nyersz jutalmadul, sokkal több ennél.
- Nyugalom, lelki béke, boldogság, amit senki nem vehet el tőled.
- Nyugalom, megkönnyebbülés áradt szét testemen, mint amikor Jánossal és Krisztiánnal találkoztam.
- Már tudtam, mit kell tennem. Másnap időpontot egyeztettem kezelőorvosommal és kis időre befeküdtem a kórház pszichiátriai osztályára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése