Hiba történt a modul működésében
Hiba történt a modul működésében
Hiba történt a modul működésében

Összes oldalmegjelenítés

Saját bloglista

Népszerű bejegyzések

2008. február 6., szerda

Anyai örökség

Egész életemben hiányzott az anyai szó.
A féltő gondoskodás, türelmes beszéd, tanácsok.
Csak magányos óráimban, félrevonulva, belső hangokkal szólhattam hozzá,mint ahogyan Istennel kommunikáltam
ott, az üres szolgálati lakásban akkor

- Elmentem egy üveg italért és keserűségemben elfogyasztottam.

- Először kicsit könnyebb lett, majd egyre rosszabb, beindult a láncreakció, mát nem volt megállás.

- egy hétig tartott”. alkoholsokk kezelésem”

- Egyre zaklatottabb lettem.

- Észrevétlenül csúsztam a szakadék széle felé.

- Minden gondolatom a halál körül forgott.

- Autóm a lakás előtt állt,

- Elhatároztam, hogy keresek egy üres garázst, beállokés lehúzott ablak mellett járatom az autót.

- Beindítottam, de elindulni- állapotom miatt nem tudtam.

- Egy ideig még sötét gondolataimmal, némán ültem, majd kiszálltam és lezártam a kocsit.

- Bementem a házba, leültem az étkezőfoteljébe, kilátástalan, szomorú jövőmre gondoltamba magány egyre inkább marcangolt.

- Mit tegyek most?

- Van még elfogadható, teljesíthető cél, hátralévő éveimre?

- kérdeztem önmagamtól.

- Pénz, hatalom, siker, gazdagság, csillogás, nem lehet ambícióm. Életem során próbáltam hajszolni, de számomra utolérhetetlen volt,

- Próbálkozásaim során inkább csak kudarcélményeim gyarapodtak, nem a bankbetétem.

- Ráadásul, gyakorta fel kellett adnom elveimet, ami boldogtalanná tett, olyan volt, mintha szembe köptem volna magam.

- Csalódás, kiábrándultság érzése uralkodott el rajtam, depresszióm rendre visszatért, egyre súlyosabbá vált.

- Öngyilkossági kísérleteim egymást követték, de nem okultam belőlük:

- Észre kellett volna vennem, hogy életmódom, életfelfogásom gyökeres változtatására lenne szükség.

- Családom igazából nem értette, mi van velem.

- Vagy önmagában kereste a bajok okát, vagy úgy gondolhatta, nálam hibádzik valami.

- Rendszeresen látogattam a kórházakat, pszichiátereket, szedtem a nyugtatókat és antidepresszánsokat. Holott, leginkább önmagamnak kellett volna rátalálnom, saját, belső lelki békémre.

- Egyre, csak az járt a fejemben most is, hogy

- -Mit tegyek, félig nyomorékon, vakon, magamra maradva, mások segítségére szorulva?

- Menjek a Tiszának? Kössem fel magam?

- Miközben ilyen gondolatok kavarogtak a fejemben,

- az étkezőben, ahol ültem, egyre világosabb lett, legalább is én így érzékeltem, a szemközti falon függő, megfakult fotó másolat ötlött a szemembe, amelyen szüleim,régi, megfakult arcmása volt látható.

Anyám arcát néztem. Angyali szépségű, kedves, vonzó fiatalasszony nézett rám vissza.

Mintha szólni akarna hozzám.

Azután megszólalt bennem egy belső hang, az ő üzenete:

-Gyere közelebb hozzám és nézz a szemembe!

-Mit látsz benne?

Közelebb mentem és mélyen a szemébe néztem, érdeklődéssel, fürkészőn, ahogy életében,

Korai halála miatt soha sem tettem meg.

Csupa jóság, szeretet, őszinteség, kedvesség, együttérzés, odaadás, barátságos mosoly, gyengédség, nem gyengeség:

Ezek voltak, amit felfedezhettem pillantásában, tekintetében.

-Most menj oda a tükörhöz, és nézz vele szembe!

Folytatta.

- Mit látsz a saját szemedben?

- Ugye, mennyire hasonlítunk?

- Adományként, az Úrtól, mi ezt kaptuk.

- Nem üzleti érzéket, csodás hangot, vagy zenei hallást, zsenialitást.

- Ez az örökséged, vagyonod, ezzel kell jól sáfárkodnod, továbbadnod,az embereknek.

- Nem kell fukarkodnod vele, van ebből neked épp elég.!

- -Minél többet tudsz átadni másoknak belőle, annál többet fogsz visszakapni.

- Nézd csak meg, Papi kutyádnak a pillantását!

- Őt te nevelted, szinte a saját képedre formáltad. Sajnálom, hogy nem született saját gyermeked.

- Neked ez a küldetésed, ezért kell még tovább élned, hogy igyekezz jobbá tenni az embereket.

- Cselekedeteiddel, kimondott, vagy leírt szavaiddal

- Hogy mások tízmilliós autókat szereznek, hatalmas birodalmat építenek maguknak, ne aggasszon.!

- Amit te nyersz jutalmadul, sokkal több ennél.

- Nyugalom, lelki béke, boldogság, amit senki nem vehet el tőled.

- Nyugalom, megkönnyebbülés áradt szét testemen, mint amikor Jánossal és Krisztiánnal találkoztam.

- Már tudtam, mit kell tennem. Másnap időpontot egyeztettem kezelőorvosommal és kis időre befeküdtem a kórház pszichiátriai osztályára.

Nincsenek megjegyzések: