Rossz vér

Munkámhoz anyagra volt szükségem,felmentem a padlásra,ahol a kezembe akadt egy papírdoboz.

Azokkal a kazettákkal volt tele,amelyeket tizenéves korom óta gyűjtögettem.

Úgy éreztem most magam,mint egy régész,aki a múzeum raktárában orra esik egy ládikában,kibontja és rég elfeledett kincsekre lel.

Levittem a műhelyembe,egyenként leporoltam,majd sorra betettem azokat a magnóba.

Emlékek törtek rám.

Emerson emlékezetes zongora-és szintetizátor játéka idézte középiskolás éveimet,lázadásomat a szülői ház és minden ellen. Szinte már elviselhetetlen hangerőre állítottam az erősítőt,magam elé képzeltem,ahogy Emerson kézzel,lábbal püföli a billentyűket,majd végső extázisában kést döf a hangszerbe.

Azután a bevonulásom előtti kép jött elő.

A fodrász megszabadított hosszú hajamtól.

Ahogy kiléptem a fodrászüzletből, kuglifejre emlékeztető árnyékom jelezte-valami véget ért.

A katonai főiskolán uralkodó:kuss! hangulatra csak egyféleképpen reagálhattam.

Ha tehettem,kemény heavy zenével tombolhattam,fejezhettem ki indulatomat,dühömet,vagy ha szomorú voltam,álmodozó,merengő,a pszichedelikus rock jelentett feloldódást.

Nem lehetett háttérzeneként hallgatni,behunyt szemmel kellett befogadni a zene hangjait.

A hatalmas érzelmi hullámokat nem tudtam kifejezni,de át tudtam élni,érezni a zene segítségével.

Például a Yes énekese- Jon Anderson közvetítésével.

Az ő hsngja, az én belső hangommal volt közös hullámhosszon.

Egy szép napon,épp udvarrendezéssel foglalatoskodtam,betettem a magnóba Deák Bill Gyula Rossz vér című albumát….

Éltem a városban, bűnben és mocsokban,

elhagyott falvakban,kutyák között.

háltam az ég alatt,csillagos sátorban,

temetők dombjain,rácsok mögött.

nincs semmim,mit másokra hagyhatnék,

nem vagyok bölcs vezér,nem vagyok szent.

néha még álmodom,már nem félek,

eddig még bármiben hittem is,mind tönkre ment.

-részlet-

Rezonancia frekvencián hatoltak át Deák Bill Gyula hangjai

Egyre erősödő hullámok rázták meg a lelkem.

Éreztem,hogy valami rossz vette kezdetét.

Még nem tudtam,mi?De megállíthatatlanul közelített felém.

Nem tudtam kitérni előle.

Angéla látta rajtam,hogy arcom elkomorul,nem szólt,de tudtam,hogy a balsejtelem őt is elérte.

Miattam.