Tegnap elkezdtem visszaemlékezésemet az elmúlt év eseményeire.
Miért gondolom,hogy keresztutam kezdődött meg azokkal a napokkal?
Mert azok a sorsfordító események súlyos döntésekre késztettek, egész további életemet átalakították.
Rendkívüli fájdalmakat idéztek elő,amelyen siránkozni lehet ugyan, tanulnom viszont feltétlenül szükséges.
Jól tudom,hogy leírása az én szubjektív érzéseimre hagyatkozik, ez természetes.
Angélával több alkalommal igyekeztünk megbeszélni a történteket,egészen másként értékeli,mint én.
Számomra az otthon elhagyása, egy világ összeomlásával járt.
Elveszítettem minden biztonságérzetemet, egész eddigi munkám értelmét.
Vasárnap Angéláékkal együtt voltam, észrevette rajtam, milyen szomorú lettem, amikor szóba került otthonunk eladása.
Meg tudtam állni egyedül a lábamon, kis segítséggel már néhány lépést tettem, majd egyre többet jártam karon fogva, fogamat összeszorítva a folyosó zeg- zugos labirintusában.
Majd alig hallhatóan, suttogó, értelmes hangok hagyták el ajkamat. Orvosaim csodálattal tekintettek rohamos épülésemre. A fizikai javulás szemmel látható volt, de a lélekben zajló folyamatok láthatatlanok voltak, mások számára rejtve maradtak.
Mindenekelőtt, nem hagytak nyugodni, rövid halálom alatt átélt álmaim, vagy látomásaim. A két fiatalember alakja, akikkel a mennyországba menet találkoztam, élesen belém vésődött.
János és Krisztián- neveik nekem többet jelentettek, mint két férfi keresztnév. János: az én második nevem, amit megkeresztelésemkor kaptam, de sosem használtam.
A hitvilág, a kereszténység eszméje, világnézete ismeretlen volt számomra, világnézetemben ateista, materialista szellemben nevelkedtem. Apám kommunista volt, magam, hivatásos katonaként, a marxizmus- leninizmus filozófiáját tanultam. Meggyőződéses dialektikus- materialista szellemben tekintettem a világra. Tagadtam és elutasítottam minden – tudományosan nem igazolható természetfeletti erőt, jelenséget. A vallás, tehát nem fért bele világszemléletembe. Polgári szakmáim: gépész és vegyész. Tehát előttem az létezett, ami kézzelfogható volt, ami mozgott, mindezeket fizikai, matematikai egyenletekkel leírhattam.
Mindennek oka és következménye, hatása volt.
Vegyészként ehhez hozzájött, hogy az anyag nem vész el, csak átalakul, az anyagi világ nem a semmiből keletkezett, nem egy- természet felett álló Isten- teremtette.
Az élővilág a darwini evolúcióelmélet alapján fejlődött egészen a csúcsán álló!?- ember kialakulásáig.
Megkeresztelésemet nem a szüleimnek köszönhetem, hanem a nagynénémnek.
Ő valósággal titokban lopott el, úgy vitt el a legközelebbi templomba. Jánossal és Krisztiánnal való találkozásom elindított bennem egy gondolatsort.
Azt mondták nekem_ Isten hozott közöttünk! – mint amikor egy tékozló fiút a családja visszafogad, nem kérdezi: -Merre jártál? –Mit csináltál?
Utamról úgy fordítottak vissza:- Te nem halhatsz meg, mert mi sosem halunk meg.
Persze nem gondoltam, hogy az isteni családhoz tartoznék, nekem egészen világi családom van. Gondolatban magam elé idéztem őket:
Mihály apám és nagyapám, Mária nagyanyám, nagybátyáim: András, Miklós, Antal, József.
Nagynéném: Erzsébet.
Atyai nagyszüleim Újfehértón laktak, eszembe jutott, hogy a szomszéd utcában Krisztián vezetéknevű rokonain kéltek.
Hirtelen nagyon fontossá vált számomra, hogy kiderítsem megkeresztelésem körülményeit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése