- A tél számomra mindig a halált idézi.
- Úgy érzem magam ebben az évszakban,mint anyai nagyapám érezhette magát,amikor a II. Világháborúban a magyar csapatokkal a Don vidékén menetelt hóban,fagyban, embertelenségben.
- A holnap fogalma megfoghatatlan lehetett számára,sohasem tért haza, nem hallottunk felőle.
- Ez, az őselemek pályázatra írt versem, létezésemnek azt az oldalát igyekszik megfogalmazni, amiben a föld lényeges elemei megragadhatók.
- Magam is új életre kelek,amikor a napsütés lassan átjárja az anyaföldet, elolvasztja a télből itt ragadt szennyes havat, lassan átmelegszik és a természet erői megállíthatatlanul kezdik meg munkájukat.
- Mindaddig,amíg az ember jóvátehetetlenül tönkre nem teszi, meg nem fosztja erejétől.
- Hiszen, szűklátókörűségében elfelejti,hogy egészséges ember egészséges természet nélkül pusztulásra van ítélve.
- Az elmúlt napokban én is a pusztulás szélén álltam.
- Tanulva az eddig leírtakból, sikerült összeszedni minden erőmet.
- Elég volt kipillantanom az ablakon, látni az olvadó havat, a madarak vidám csivitelését hallani.
- Új utakat keresek,hogy az emberek tisztelhessenek,mint az éledező, sarjadó vetéstől zöldülő Anyaföldet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése