Amióta eljöttem otthonról és valószínű,hogy már vissza sem megyek, időm javarészét a számítógépem előtt töltöm.
Én, aki ahhoz voltam szokva,hogy állandóan teszek- veszek, teljesen le voltam taglózva, amikor rám záródott a lepukkant gyermekvárosi szolgálati lakás ajtaja.
Iskoláimban az informatika ismerete, a számítógép kezelés éppen hogy egy piaci kofa szintjét érte el.
De , mint életemben annyi mást, ezt is nagy igyekezettel, autodidakta módon próbáltam megszerezni.
Szerencsére volt annyi spórolt pénzem,hogy vehettem magamnak egy használt gépet.
Nem szorgoskodhatok a műhelyemben, nem gondozhatom az én kis állatkertemet, virágos és zöldség-gyümölcskertet, de a számítógép monitorja előtt ülve tanulhatok, írhatok kapcsolatokat kereshetek és ápolhatok olyan emberekkel, akik valamiért fontosak számomra.
Mindig furcsállottam a fiatalokat, hogyan lehet, szinte a nap 24 órájában ülni a gép előtt?
Most én is ezt teszem.
Nem gondolom,hogy az életemet így szeretném kitölteni, de vitathatatlan,hogy segít ép ésszel elviselni jelen állapotomat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése