Hiába voltam és vagyok csendes, visszahúzódó , amolyan magányos farkas, az ember úgy lett kitalálva, hogy életét különböző közösségekben élje.
Ma, amikor személyes kapcsolataim ápolásának lehetőségei szűkre szabottak, mert nyugdíjasként semmilyen munkahelyi közösséghez nem tartozom, a közlekedési korlátaim miatt kapcsolatok ápolása szinte lehetetlen, nagyon sokat jelentenek húgaim és családtagjaik, akikkel tudom a napi személyes kontaktust tartani és mindenben segítségemre vannak.
Örültem, amikor egy keresztény közösség tagja lehettem, már ennek fenntartása is nehézségekbe ütközik.
A számítógép, a mobiltelefonok világa, az internet sok dologban segíteni tud, hogy ne érezzem magam a világból kirekesztettnek.
A világháló közösségi oldala lehetővé tette, hogy rég elszakadt ismerőseimre, barátaimra, munkatársaimra találjak és kapcsolatba kerülhessek velük.
Mindig nagyot dobban a szívem, amikor egy újabb kapcsolatra akadok.
Legutóbb a hadseregből ismert egykori katonaorvos kolleginával tudtam kapcsolatba lépni, aki jelenleg Izraelben él.
Lelki támogatást kapok tőle, kiderült, ő is” kutyabolond”
Öröm számomra, ha valakitől e- mailt kapok, igyekszem azonnal reagálni.
Ma, február 29.- én arra gondolok, talán rosszkedvem telétől végérvényesen búcsúzhatok.
Bizakodva, reményekkel teli nézek a következő időszak elé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése