Levegő

- Bántóan hideg levegő csapta meg az arcomat,amikor kiléptem a ház elé.

- Levegő című versem jutott eszembe,amely az őselemek harmadik darabja.

- Levegő

- ha akarom,csendben vagyok,

- cirógatom elgyötört arcodat,

- hűvös leheletemmel enyhet adok,

- kisimítom az összegyűlt ráncokat.

hajódat hajthatom új világ felé,

meglásd: oly parányi vagy,

repíthetlek szárnyaimon felhők fölé,

érezd úgy magad,mint a madarak

ha dühös vagyok, kedvemre tombolhatok,

jobban jársz,ha előlem kitérsz!

le nem igázhatnak emberi gondolatok,

amíg magam adom neked,addig élsz.

Temperamentumom hűen tükrözi e három versszak.

Aki ismer, ilyennek láthat.

A hétköznapokban csendes, visszahúzódó, filozofikus lény, figyelmes, segítő, együtt érző másokkal.

Ugyanakkor öntörvényű, nem enged az elveiből, ha erre próbálják rákényszeríteni,indulatai viharfelhőként gyülekeznek tombolásra készen.

De a kitörő vihar sohasem mások, inkább önmaga ellen irányul.