A mai napomat Istennek szenteltem.
Angélával közösen mentünk a templomba
Gyertyaszentelő Boldogasszony Napja volt.
Ott Isten házában arra gondoltam,az a gyertya,amit Levente Atya megszentelt, engem is jelképezhetne.
Hiszen én is úgy emésztettem el magam családomért,mint a gyertya lángja felemészti a viaszt,hogy világítson.
Igaz,feleségem és fiam nem kérték tőlem ezt az áldozatot, ma még azt sem tudom igazán, világítottam-e nekik, vagy csak égettem?
A választ majd az idő megadja.
Nagy örömömre szolgált,hogy reggeli netes barangolásom során egy közösségi portálon ráakadtam egy barátomra,akivel október végén Egerben töltöttem el három napot,egy lelki gyakorlaton.
Itt tapasztaltam meg életemben először,milyen a keresztényi felebarátság,segítőkészség.
Először féltem elmenni,mert nem tudtam, egyedül fogok- e boldogulni?
A választ hamar megkaptam,mert aki körülvett,úgy bánt velem,mintha testvérem lenne.
Jól éreztem magam közöttük,hálából megosztottam velük halál közeli élményemet, a visszajelzésekből az derül ki,hogy nagy hatással volt rájuk előadásom.
A kapcsolat azóta sem szakadt meg,mától ez még egyszerűbbé vált.
Jövő héten szerdán kezdődik a húsvét előtti nagyböjt időszaka, pénteken emlékezünk meg Jézus keresztútjáról.
Én úgy tervezem, ezzel egy időben tekintek vissza saját keresztutamra,amely az elmúlt nyáron kezdődött és a mai napig ebben élek.
Számtalan dolog megtörtént velem,sok változás lejátszódott bennem,ami egész további életemre meghatározó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése