Fohász

- mint kiszáradt virágmag
áhítja Isten éltető vizét,
napsugár melegét,
hogy titkát egy napon a világnak felfedje,
ki szépségét látja
élni legyen kedve.
Uram! segíts, hogy újra kinyíljak
tudom vannak még, kik virágomra várnak.
mosolyom kutatják emlékeikben,
mert valaha szívükbe zártak

Tiéd az életem, de Őt add vissza nekem!
úgy szeretlek, ahogy őt szeretem,
amit iránta érzek, sírig tartó szerelem.
Újra szeretnék boldog és vidám lenni,
mert szomorúan nem lehet szeretni.
újra lehessek kibomlott virág,
ég felé törő virágzó aranyág!
ragyogni lenne kedvem,
örömet szerezni azoknak,
kik hozzám oly közel állnak.

- Máig ez volt az én mindennapi imádságom.

- Ma félreteszem, megőrzöm emlékeimben.

- Amikor a falu katolikus közösségébe befogadtak, Levente Atyától kaptam egy imádságos könyvet, Angéla karácsonyra egy szép Bibliával ajándékozott meg.

- Az én igazi imámat magamnak fogalmaztam meg, időről- időre elővettem,de valamiért nem talált meghallgatásra. Biztosan meg van az oka.

- Mindenesetre be kell látnom,hogy már egy ideje nincs házastársam, talán reményem sincs arra,hogy ebben valami is változzon.

- A mostani állapot számomra rossz, nem vagyok mazochista, önsanyargató, tehát változtatni akarok és változtatni fogok rajta.

- Már nem akarok futni egy olyan kapcsolat után,ami csak számomra fontos, mert a házasságot egy férfi és egy nő számára teremtették,még akkor is ha erről már megoszlanak a vélemények.

- Egyedül nem lehetek házas.

- Egyedül sem akarok lenni hátralévő életemben.

- Nem siránkozom,nem keresem mások felelősségét,hogy mit tett, vagy nem tett, ha fájdalmas is, döntenem, változtatnom kell.

- Ahogyan ma élni kényszerülök, az méltatlan ahhoz az erőfeszítéshez, amit életemben tettem magamért és még két emberért,akiket szerettem. Ennyire voltam képes, Ők ennyire voltak képesek.

Saját lelkiismeretével, istenével mindenkinek magának kell elszámolnia, ha itt lesz az idő.