Üzenetek

A világban való eligazodásunkban nélkülözhetetlen szerepe van a kommunikásiónak.
A szóbeli,vagy írott közlések mellett jelek,jelzések adnak tudtunkra fontos üzeneteket embertársainktól,vagy esetleg természet feletti erőktől.
Hogy leesik-e a tantusz,az érzékenységönktől,odafigyelésünktől függ.
Vannak bizonyos üzenetek,amiket azonnal veszünk,
vannak olyanok,amiket csak jóval később, a múltba visszatekintve veszünk észre.
Így gondolok én is arra a galambpárra,amit olyan féltve nevelgettem az udvarunkon.
Megjelenésüket ma már az isteni gondviselés,odafigyelés jeleként értelmezem,akkor tudattalanul ragaszkodtam hozzájuk.
Igaz,most nem élek otthonomban,családommal,helyettem vigyáz az a galambpár szeretteimre,az otthonomra,
ha hazamegyek,minden épségben megőrződjön.
Mint ahogyan a Bibliában galamb jelképezi Krisztus vállán Isten lelkét,
az udvarunkon turbékoló galambok hordozzák az én lelkemet,amint feleségemre,fiamra vigyáz távollétemben.
Feleségem naponta megnézi őket,költenek-emár?
Mert akkor hamarosan itt a tavasz.
Tehát Isten üzenetének tartom a galambok megjelenését,mint ahogyan a múltba tekintve így értékelem azt az emlékemet,amikor katonai főiskolás hallgatóként odahaza apám műhelyében egy kezem ügyébe kerülő rézlapból keresztet vágtam ki és reszeltem,csiszoltam,amíg nem csillogott.
Amikor apám meglátta,kérdőre vont,nagyon leszidott.
Legszívesebben medálként a nyakamba akasztottam volna,de ez akkor azzal jár,hogy kirúgnak a főiskoláról.
Az istenhit kérdése csak most,amúlt évi tragésiám kapcsán került előtérbe.
Először a klinikai halál állapotában jelentkező álmomban,találkozásom Jézussal,
Majd a kórházi kezelésem alatt mindvégig jelen lévő árnyék képe ösztönzött arra,hogy amikor fogódzót keresek a felépülésemhez, Isten meghívásának,jelzéseinek hallgatva,Hozzá közelítsek.