halmokban álló lim-lomok között
guberálok,
mint megrögzött
guberáló saját szemetében
turkálva szerte-széjjel.
mi értékes volt, rég eladtam,
elcseréltem múló mámorra.
nyugalmas melegségre vágytam,
helyette csak szarba lépett lábam.
emberek jöttek- mentek szánakozva
alamizsnát, pár fillért dobtak
szebb napokat megélt kancellár kalapomba,
vagy suhancok jöttek,pofon vágtak.
szociális hálóban vergődtem,
sokakkal egyetemben,
diplomáim főiskolákon szereztem,
gyakorlatot hozzá hazai környezetben.
otthon- édes otthon.
úgy megkeseredtél.
hiába várom hűséges szolgálatom megbecsülését.
a flaszterre költöztem,
lemondva mások nélkülözhetetlen hívságairól,
magam megőriztem olyannak,
amilyennek születtem.
bölcsebb lettem,fáradtabb,
reményvesztettebb fiatal agg,
ki már nem reszket a holnapért,
a mának él,
sok mindent megért
még megmutatom szebbik arcomat:
ilyen is lehettem volna
köztetek,
ha életem nem arról győzne meg,
mennem kell,
az óra már ketyeg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése