Szeretem a vörösfenyőt.
A versben szereplő például én is lehetnék.
Sudár alakja szemet gyönyörködtető,szinte sugárzik belőle az erő,mint belőlem egykoron.
Élénkzöld színe az élni akarásról tanúskodik.
Télen ugyan lecsupaszodik,elveszíti lombját,de amint közeleg a tavasz,újra megtelik életerővel.
Tegnap odahaza voltam és oda mentem ahhoz a fiatal vörösfenyőhöz,amelyet beköltözésünk idején ültettem a portára.
Az andrássy-kastély parkját övező holt- Tisza szemközti oldalát a falu szigetnek nevezi.
Onnan hoztam a fiatal csemetét, azonnal megfogant és növekedésnek indult.
Ma már a virágoskertünk díszévé vált.
A korán érkezett tavaszias idő már beindította biológiai motorját,rügyei már látszanak.
A nevében szereplő „vörös,” nem színére utal.
Az ember számára a vér színe fontos szerepet játszik.
Bár én magam, öltözködésemben mindig kerültem ezt a színt,élénksége mégis közel áll hozzám.
Politikai beállítottságomban korábban ehhez álltam legközelebb,ma már ez nem igaz.
Távol állok a narancssárga és kék színhez is, mint ahogyan a” trikolor „színeinek túlzott hangsúlyozása is távol áll tőlem. Legszívesebben feketében járok, mára már ez t a színt is olyan emberek sajátították ki,akiktől elhatárolom magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése