Hazatérés

-Szia apa,hol vagy?

kérdezte Angéla,a háttérzajból motorzúgás és zene hallatszott.

Tudtam,hogy még úton van

-Szia .

-Itthon vagyok,már nagyon várlak.

mondtam,remélve,hogy nem veszi észre labilis lelkiállapotomat.

-Mindjárt otthon vagyok-válaszolta.

Testemen izgalom futott át. izgatott voltam,mert nem tudhattam,hogyan fogadja majd nem mindennapi ajándékomat. Reméltem,hogy össze tudom szedni magam,nem veszi észre állapotomat.

Az évtizedeken át magamra erőltetett szerepjáték,az ösztönök vezérelte” smink” működött.

Negyedóra elteltével kocsiajtó csapódását hallottam. Kisiettem elé az utcára, őszinte boldogsággal vontam magamhoz.

-Gyere,mielőtt bármit mondanál,szeretnék nőnapi ajándékként egy meglepetést átnyújtani

mondtam és miután táskáit kipakolta,Tomi otthonához vezettem.

-Nőnap alkalmából fogadd szeretettel tőlem ezt a kis apróságot. Nem csomagoltam be, pántlikát sem kötöttem rá, hiszen ő is fiú. - mondtam boldogan, a várakozás izgalmával a hangomban.

-Jaj,de drága kis kutyus!

-kiáltott fel kedvesem.

-Hadd nézzelek!

-Apa,te tiszta hülye vagy!

-Honnan szerezted ezt a szépséget?

sorolta Angéla,de megnyugodva láttam rajta a köszönet,az őszinte hála és boldogság leplezetlen jeleit.

Gyermekkoromból belém ivódott a boldogság, amikor valakinek ajándékkal kedveskedhetek.

Az ajándék kiválasztásánál sohasem a pénz motivált,/legfeljebb behatárolt/,sokkal inkább az általa kiváltható öröm volt az irányadó.

Diákként akár hónapokig rakosgattam félre a zsebpénzemet,hogy másoknak örömet szerezzek.

Adni sokkal jobban szeretek,mint kapni.

Angéla az én őrzőangyalom megkülönböztetett helyet foglalt el a szívemben.

A hozzá való kötődésem semmihez nem hasonlítható.

Neki örömet vagy fájdalmat okozni mindig érzelmi viharokat jelentett számomra.

Az első pozitív,a második negatív kitörésekkel járt.

Én is igényeltem a törődését,figyelmét és ha valamivel ,akár tudtán,akaratán kívül is megbántott,

nagyon nehezen viseltem.

Amióta az eszemet tudom ,mindig nagyon fontosnak éreztem,hogy családom,környezetem nőtagjait ezen a szép tavaszi napon legalább egy szál virággal felköszöntsem.

Nem gondolom,hogy”kádári”örökség lenne,legfeljebb a világ szemléletváltozása koptatta meg e szép nap fényét.

És mi magunk,akik nem adták át gyermekeinknek a titkát,hogy miért fontos a férfi számára a nő.

A gyermek kortársai,a médiák,az internetből áradó özön vízszerű információhalmaz egészen mást sugall, más képet fest a nőről,mint ami bennem tudatosult,értékké vált.

A fiamnak én csak saját példámmal tudom közvetíteni ezt az értéket,hogy ő mit vesz ezekből észre,nem tudom,csak remélem,hogy átveszi.