Vasárnap hajnali imádság

Most érkeztem vissza és nagyon boldog vagyok.
A teljes hétvégét feleségemmel és fiammal töltöttem, otthonunkban.
Tegnap felköszöntöttem fiunkat névnapja alkalmából.
Odaajándékoztam neki egy évvel ezelőtt írt könyvemet.Keveset tud rólam, hátha ebből tisztább képe lesz arról az emberről, aki számára érthetetlen okból, egyik napról- a másikra teljesen megváltozott és elhagyta az otthont és úgy szeretne újra visszatérni.
Igen, érthetetlen lehet a számára mindaz, ami az elmúlt néhány hónapban velünk történt,
én sem mindig tudom az okát,
megmagyarázni pedig nem próbálom, inkább elfogadni azt.
Ma hajnalban négy órakor felébredtem, csendben, hanyatt fekve az ágyamban sajátos imádságommal igyekeztem kapcsolatot létesíteni Jézussal, akivel ebben az évben még nem beszélgettem,
hiszen az én neki címzett imádságaim tulajdonképpen, egy belső hang felhasználásával folytatott
beszélgetések.
Már hiányát éreztem, mivel ma vasárnap van, az Úr napja, templomba készültem a feleségemmel.
Az éjszaka a tegnapi bejegyzésemet gondoltam tovább,
talán azért nem ment a zavartalan alvás.
Igen, ott a pszichiáternél nagyon jól láttam helyzetemet, annak várható kockázatát, lehetséges kimenetelét
Még mindig gyógyszerekre vártam, egy pszichiáter segítségére.
Mert másban nem hittem, mást nem ismertem.
Még nem jött el az idő,hogy elfogadjam Krisztus hívó szavát, segítségét.
Teljesen ki kellett üresedni a lelkemnek,hogy Ő betölthesse az abban régóta lakozó űrt,
hogy ne legyenek kétségeim ereje, tiszta szándéka, szeretete kapcsán.
Mivel évek óta nem tartottam tiszteletben életemet, eljátszottam a halál gondolatával, meg kellett mutatnia, mit veszíthetek.
Visszagondolva, talán a koldus és királyfi története jut az eszembe.
Én sem vettem észre, miféle kincsek vesznek körül, semminek nem tudtam örülni,
sem családomnak sem egészségemnek ,
sem képességeimnek.
El kellett hát veszítenem.
A halálhoz vezető fényalagútban aztán találkozhattam Vele,
Mert azt mondta,szüksége van rám,
még feladatom van itt az emberek között
Már harcolnom kell az egészségért, az életben maradásért,egy elfogadható életért.
Nem földi javakért, pénzért, autóért, hiszen amikor megvolt, nem értékeltem, egyre többet akartam.
Kerültem az embereket, magamba zárkóztam, hát most alig van valaki akihez szólhatnék
Mennem kell utánuk.