Kutya világ

nevű angol bulldog kutyámmal.

Harmincévi kemény munka után, amelyből 17 év a hadseregben hivatásos katonaként, 13 év pedig itt, állami gondozott gyermekek között, pedagógusként telt.

Az elmúlt év nyarán ért agyvérzés következtében fizikai képességeim java részét elveszítettem.

Nem bénultam meg, de a mozgásom nehézkessé vált, kézügyességem jelentősen leromlott, mert a bal és jobb agyfélteke összhangja még nem állt helyre.

Látásom jelentősen károsodott, mindkét szem látóterének alsó harmada eltűnt.

Nem vakultam meg, de bizonytalanul közlekedek, időnként nekimegyek váratlanul elém kerülő dolgoknak.

Beszédem a korábbinál is halkabbá vált, sokszor erőlködnöm kell, hogy megértessem magam.

Tulajdonképpen örülhetnék, hogy túléltem az agyvérzést, mások ebbe belehalnak.

Máig értetlenül állok a történtek előtt,

Egy rossz álomnak tartom mindazt, ami velem történt,

Valójában ma sem tudom, hogyan eshetett meg mindez velem.

Régóta írogatok a magam szórakoztatására és talán önmagam jobb megismerése, megértése volt mindig az, ami az írásra ösztönzött.

A mai nappal egy jelentős vállalkozásba fogok, jegyzeteim alapján megpróbálom összerakni azt a képet, ami” balesetemet” megelőzte.

Kutya világ ezt a címet adom írásomnak.

Kutyatörténetek?

Nem, valójában kutya történet egy kutya világban vergődő hétköznapi ember vívódásairól.

Nem hiányoznak belőle társaim, kutyáim sem, akik sokszor többet lelengenek számomra egyszerű házi kedvenceknél. Ha tehetném, lelkem Papi kutyámnak ajánlanám, aki még tiszta lappal indul az életében. Kerülje azokat az embereket, akiktől szenvedtem, ragaszkodjon azokhoz, akik nekem mindennél többet jelentenek.

Őrizze meg emlékezetében lelki bolyongásaim tévútjait, hibáit, szeresse saját életét, tisztelje másokét.

Ő, igaz, most is így él..

Ösztönök vezérlik cselekvéseit, de ha a szemébe nézek, már most több intelligenciát látok benne, mint néhány ember tekintetében.

Emberségről nem is szólva.

Eljuthat- e ma Magyarországon egy ember olyan lelkiállapotba, hogy megundorodva saját életétől, maga ellen fordul? Számtalan példát tudunk, de szemérmesen hallgatunk róla, vagy sajnálkozva csóváljuk fejünket.

-Az agyára ment a pia…

-Már nem volt teljesen normális…

Ki dönti el, hogy ki a normális, ma Magyarországon?

Talán a közösség?

-ha lehet még egyáltalán beszélni róla.

-Vagy elmeszakértő?

Egy „ötvenes”, feketébe öltözött, hosszú haját lófarokba összefogó rockerkülsejű, megviselt arcú ember látványa tizenévesektől kezdve szép korúakig sokakat gondolkodóba ejt.

Ez vagyok én.

Ismerjétek meg az én világomat, az én lelkemet!

A pszichedelikus rock zenei világán nőttem fel,

A spirituális irodalom világán belül, írásaimat a pszichedelikus irodalom világában szeretném elhelyezni.