Pillantás a ködbe

Valahogyígy jellemezhetem mostani előrelátásomat, amellyel magam elé tekintek.
Kipillantok az ablakon és ezt látom magam előtt.
Vagyis az égvilágon semmit.
Mindig nehezen éltem meg januárnak ezt a csúf időszakát.
Több mint tíz éve szenvedek a depressziótól.
Mai állapotomban, amikor már elveszítettem munkaképességemet,
magamra maradtam Papi kutyámmal összezárva egy bérelt szolgálati lakásban.
Naponta felteszem magamnak a kérdést,
hogy mi tart még itt ebben a világban?
Miért tettem tönkre magam egy otthon felépítésében?
ha most egy kutyával összezárva kell élnem életem,
A társam, akivel összekötöttük az életünket,
magamra hagyott.
Mi adhat még reményt számomra az életbenmaradásra?
Talán csakIsten,akiben bízhatok, reménykedhetek, hihetek.