A hazatérésünket követő néhány napban lelki viharaink kezdtek lecsillapodni.
Amíg Angéla üzleti tárgyalásait intézte,
én időutazásra készültem.
Lélekvándorlásaim címmel írott verseskötetem volt az én krónikáskönyvem.
Ennek olvasásakor úgy jönnek elő emlékképeim, mint ahogyan a mocsár mélyéről bugyborékolva tör elő a mocsárgáz.
A születésnapomat megelőző időszak volt, mint ahogyan most is néhány nap választ el tőle.
Pocsékul éreztem magam,mint ltalában minden évben ilyenkor.
Nem szeretem ezt a napot,de jól esik,ha mások megemlékeznek róla, mert ilyenkor érzem,hogy fontos vagyok,szeretnek,szükség van rám.
Valamiért hiányérzetem volt.
A múltat lezártam ugyan magamban,
de jövőképem körvonalai még csak elmosódottak voltak,
a fizikai,egzisztenciális utat határozottan kijelöltem magamnak,de a lelki útkeresés gyötrelmes volt.
Nem bizonytalanodott még el materialista világnézetem,de sokszor játszottam a gondolattal,
hogy mi végre vagyok itt a Föld nevű planéta ezen pontján?
Már érdekeltek idealista filozófusok, különböző vallások válaszai is,de még ragaszkodtam a megismert,
rögzült válaszokhoz.
Amikor az ember életének első ötven évének küszöbét átlépte,elege van a világ igazságtalanságaiból,szemetéből,
szenvedéseiből,
fogékonnyá válik az idealista válaszok elfogadására,
vagy legalább érdeklődni kezd iránta.
Élet-és halál kérdésének materialista alapon való megválaszolása már nem elégíti ki.
Igényem már volt,de nem tudtam továbblépni.
Egy irodalmi pályázat kiírására figyeltem fel,amelyben a világ négy őseleméről írott versekkel lehetett pályázni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése