Hiba történt a modul működésében
Hiba történt a modul működésében
Hiba történt a modul működésében

Összes oldalmegjelenítés

Saját bloglista

Népszerű bejegyzések

2011. február 15., kedd

Mindenem a családom


Ezzel a névvel indult klub, az egyik közösségi portálon.
Csatlakoztam.
Megkértek, legyek az egyik moderátora.
Köszönettel elfogadtam.
A sors különös fintora, hogy két sikertelen házasságon vagyok túl.
Gyermekem sosem született.
Keresztgyermekeim vannak, olyanok, akiket Isten színe előtt, templomban fogadtam kereszt gyermekemmé, és olyan is van, akit Erdélyi gyermekek közül fogadtam kereszt gyermekemmé.
De a család mindig sokat jelentett nekem.
Népes családdal áldott meg az Úr.
Édesapámék tizenegyen voltak testvérek.
Mi, unokatestvérek, több mint negyvenen vagyunk.
Továbbvisszük a megtapasztalt családi összetartás erejét.
Magam is ennek köszönhetem létezésem, betegségemet követően.
Sikertelen párkapcsolataim nem tettek nőgyűlölővé.
Nem kerestem, de találtam magamnak társat.
Saját gyermekről már nem álmodom.
Megelégszem azoknak a gyermekeknek a viszonzott szeretetével, akiknek életem során adni tudtam, emberséget, szeretetet.
A gyermekekhez fűződő viszonyom érzékeltetésére Reményik Sándor versét veszem elő:
Reményik Sándor: József, az ács, az Istennel beszél
Magasságos,
Te tudod: nehéz ez az apaság,
Amit az én szegény vállamra tettél.
Apja volnék, - és mégsem az vagyok.
Ez a gyermek… ha szemébe tekintek,
Benne ragyognak nap, hold, csillagok.
Anyja szemei s a Te szemeid,
Istenem, a Te szemeid azok.
Gyönyörűséges és szörnyű szemek,
Oly ismerősek, s oly idegenek…
Ez az ács-műhely… ezek a forgácsok…
Mit tehettem érte?… Mit tehetek?
Én tanítottam fogni a szerszámot,
Mégis rá fogják majd a kalapácsot.
Úgy félek: mi lesz?
Most is ki tudja, merre kóborog,
Tekintetétől tüzet fog a műhely,
Tüzet a világ, s egyszer ellobog.
Ó, jó volt véle Egyiptomba futni
S azután is óvni a lépteit,
Fel a templomig, Jeruzsálemig,
Míg egyszer elmaradt…
Ó, jó volt, míg parányi rózsaujja
Borzolta szürkülő szakállamat,
Ezüst nyomot hagyott már akkor is,
Komoly nyomot parányi rózsaujja.
S most olyan más az útja…
Vezetném és Ő vezet engemet.
Csak azt tudom, a Te utadon jár,
Magasságos,
De ki tudja a Te ösvényedet?
Te vagy az atyja, - én senki vagyok,
Az Evangéliumban hallgatok,
S hallgat rólam az Evangélium.

Nincsenek megjegyzések: