A West Balkán tragédiája óta azon tépelődöm, m i vezetett oda, hogy gyermekeink divatként fogják fel, a Szerek használatát?
Mert Zacher Gábor erre figyelmeztet, és amit mond, arra oda kell figyelnünk!
Élénken él bennem a megdöbbenés, amivel a napokban szembesültem:
A nyomor szélén élő cigánygyerekek kiállításáról utaztam haza az Egyetem Élettudományi Centrumából.
A Piac utcán, egy jólöltözött fiatalember lépett hozzám.
Talán egyetemista lehetett.
_ Bocs’, a bunkóságomért, de hangulat karbantartó szerre gyűjtök.
Nem tudnál kisegíteni?
Nekem erre nem futja.
Hebegtem, a meghökkentő arcátlanság hallatán.
Belül, talán még egy apró mosoly is felvillant volna, ha nem lett volna akkora a kontraszt, napi élményeimben. Kedvem lett volna, a fiatalember kezébe nyomni egy Bélást.
Nem tettem, csak elszörnyűködtem.
Könnyű örömök vajon az alkohol, vagy a kábítószer okozta kábulat pillanatai?
Nem kellene gyermekeinknek példát adnunk a valódi örömforrásból?
Vagy magunk is pótszerekkel szerzünk örömet magunknak?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése