A boldogság olyan, mint egy pillangó: ha szaladsz utána, sosem sikerül elkapnod; de ha nyugodtan megállsz, lehet, hogy rád száll. „A boldogságot röptében is el lehet kapni, mint egy madarat” – írta Leonardo Sinisgalli olasz költő (1908-1981). Rajta, próbáljátok ki, s meglátjátok, hogy sosem fog sikerülni.
Hasonló képet használ Nathaniel Hawthorne XIX. századi amerikai író, A skarlát betű című híres regény szerzője: „elkapni egy pillangót merész vállalkozás”.
Így van ez a boldogsággal is. Őrült gyorsasággal rohanunk utána, lesben állva megpróbálunk rajtaütni, úgy szervezzük dolgainkat, hogy minden kínálkozó alkalommal megszerezzük, de kérlelhetetlenül elröppen akkor is, amikor azt hittük, sikerült megfognunk.
Mégsem lehetetlen elérnünk, Hawthorne pedig mutat hozzá egy utat: a derűs nyugalom útját. Amikor nyugodt a lelkiismeretünk, el vagyunk foglalva apró hétköznapi teendőinkben, életünket egyszerű és őszinte szeretetkapcsolatok szövik át, akkor egyszer csak a boldogság pillangója ránk száll.
Jelenléte könnyed, szinte észrevétlen, minden rezzenésre tovaszállhat. Éppen ezért használtuk a ’boldogság’ és nem a ’vidámság’ szót: vidámak könnyen lehetünk, a vidámság zajt csap, feltűnő, de csupán egy órán át tart vagy kicsit tovább, aztán elmúlik. Kicsit olyan ez mint a pillangó, amit elkaptál a szárnyánál, és amint egy picit is nem figyelsz oda, elrepül, s csak színes port hagy maga után az ujjadon.
Az igazi boldogság ellenben ajándék, kegyelem, mely beragyogja szívedet és az életedet, s amelynek egyszerűségre és belső tisztaságra van szüksége. Charles M. Schulz, a Snoopy kutya és Peanuts gyerekek rajzolója egy helyen ezt írta: „A boldogság olyan, mint egy állat kölyök melegsége”.
Magyar Kurír
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése