Az elmúlt vasárnap ünnepelte a kereszténység Jézus Jeruzsálembe érkezését.
Az Ő keresztútja a végéhez érkezett, az ítélkezés és a kereszthalál, a feltámadás eseményei zajlottak ezt követően, amit ma húsvétként ünnepelünk.
Én még nem értem keresztutam végére, úgy tűnik nem tudunk Angélával tisztességes egyezségre jutni, felettünk Isten és a magyar állam bírósága ítélkezik.
Tudom, mi előtt állunk, de a mostani lehetetlen helyzetet már tarthatatlannak érzem.
Tovább szeretnék lépni, egy másik életet kezdeni.
Vasárnap közöltem Angélával, mivel nem látok esélyt a megegyezésre, bíróságra készülök.
Gyakorlatilag megszakítottam velük a „diplomáciai” kapcsolatot.
Ők ezt megtették velem karácsony szenteste, amikor Angéla és Lóri Angéla szüleivel úgy ültek le otthonunkban az ünnepi asztalhoz, hogy valaki szóvá tette volna:
Valaki még hiányzik.
Majd amikor az éjféli misére mentünk, Angéla megkérdezte tőlem:
Megvacsoráztál?
Arankáékkal együtt vacsoráztam.- válaszoltam kedvtelenül.
Akkor, ott megszakadt valami bennem.
Ami azóta történt, ennek egyenes folytatása.
A napokban fiamnak búcsúzóul leírtam Álomba ringató című versemet.
Akkor vetettem papírra, amikor arra gondoltam, ha már nincs vér szerinti gyermekem, itt van Lóri fiam, az Ő gyermekeivel pótolhatom, ami életemből oly sokáig hiányzott.
A mai események reményeimet elűzték.
Mit várhatok én Tőle?
Sajnálom, hogy oly keveset tudtam Neki magamból átadni.
Mindenekelőtt azt, hogy a gyűlölet elembertelenít, boldogtalanná tesz, az önzés, az empátia hiánya emberi kapcsolatainkat teszi tönkre.
Ma és egy ideje nem kapok és nem is várok tőle semmit.
Csak azt kérem tőle és az édesanyjától, hogy ha már segíteni nem tudnak, nem akarnak, legalább ne rúgjanak belém.
Szép a jézusi tanítás:
Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel.
Eddig ehhez tartottam magam, de az én testem és lelkem már vérzik..
Váljunk el tisztességesen, mondjuk egymásnak:
Béke veled!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése