Ünnep után

Ünnepi hétvége után vagyunk.

Egyik legszebb nemzeti ünnepünk, március 15.- e kapcsán jutott eszembe ez a versem, mely az én hazaszeretetemről szól.

Ezen az ünnepen nem szokás egymást köszönteni, ilyenkor az egykori márciusi ifjakra, nemzeti hőseinkre, a dicsőséges forradalom eseményeire emlékezünk.

Én, az idén kivételesen e- mailben elküldtem nemrégiben megtalált, ma Izraelben élő kolléganőmnek ,köszöntésképpen a verset, mellékelve hozzá, a tiszadobi Andrássy- kastély fotóját, amely ma az én szűken vett hazámat jelenti. érzéseimet a vers fejezi ki, amelyet az 56.- os forradalom 50.-ik évfordulójára írtam.

A mai magyar valóság aggodalommal tölt el.

Vajon hogyan éreznek, gondolkodnak azok, akik nemzeti ünnepünkön törtek- zúztak a fővárosban?

Mit jelent számukra a hazaszeretet?

Én sosem felejtem el azt az érzést, amikor először életemben testemben- lelkemben átéltem, milyen dolog a hazaszeretet.

Nem szónokolni róla, megfoghatatlan közhelyekkel leírni, hanem átérezni.

A légvédelmi rakétás alakulat, ahol szolgáltam, 2-3 évenként az Asztrahányhoz közeli sivatag lőterére járt éleslövészetre.

Egy hónapot töltöttünk távol a hazától, családtól, átvonatozva a kommunizmust építő Szovjetúniót.

Láthattuk a szocializmus elméletének és gyakorlatának ellentmondását.

Tudtuk, hogy mi nem ide szeretnénk eljutni.

Az oda- és visszautazás egy egy hete vonaton töltött hánykolódással járt.

Az utolsó napokban már elegünk volt a hadseregből, egymásból, a Szovjetúnióból.

Haza vágytunk.

A határhoz érve, vezetékes rádióhálózatunkon felcsendültek Erkel Bánk Bánjának dallamai:

„ Hazám, Hazám, te mindenem…”

Összeszorult a torkom, jóleső borzongás futott át rajtam.

Megtelt a szívem boldogsággal és a tudattal, hogy mit jelent magyarnak lenni.

Magyarországon élni, a legjobb dolog a világon.

Ezt érzem minden határátlépéskor, Erkel csodálatos zenéje is ezt üzeni nekem.

Csak ne lenne az a széthúzás, acsarkodás, ami megmérgezi életünket, lelkünket!

Nem lennénk a világ egyik legpesszimistább nemzete, tudnánk örülni apró sikereinknek is, meg tudnánk birkózni nagy feladatokkal is, amelyek ma előttünk állnak, hogy Európában ne a hátul kullogó nemzetek közé sorosoroljanak bennünket.