Összes oldalmegjelenítés

Saját bloglista

Népszerű bejegyzések

2008. március 26., szerda

Fel, Támadás! vagy Feltámadás?

Saját feltámadásommal kapcsolatban ez a dilemma foglalkoztatott leginkább a húsvéti ünnepnapokon.

Néhány napig nem írtam, a belső vívódások, keserűség, magány teljesen kitöltött, romba döntött.

A húsvét üzenete eljutott hozzám is, hogy van remény, de a mindennapok valósága nem hagyta, hogy az öröm bármilyen formában megközelítsen.

Talán csak azok a virágok kölcsönöztek valami örömöt, amikkel körülvettem magam az ünnepen.

Templomba nem mentem, a televízióban követtem nyomon a keresztény egyház ünnepét.

Szinte minden ismerősömnek küldtem üdvözletet az ünnepen, jól esett az a sok üdvözlet, amit magam is kaptam.

Talán csak Angéla üdvözletei voltak azok, amiknek nem tudtam örülni.

Névnapomra a következő SMS-t kaptam:

„ Névnapodra minden szépet és jót kívánok, Boldog újrakezdést.

Legyen minden úgy, ahogyan szeretnéd!

Tiszta szívvel, szeretettel kívánok boldog névnapot! „

Húsvéti üdvözlete így szólt:

„Feltámadt Krisztus!

Áldott ünnepeket!

Jézus szerető gondoskodása kísérjen utadon!

Életed minden pillanatában.

Üres szavak!

, amelyek felzaklattak.

Lelkiismeretének megnyugtatásán túl mást nem szolgált.

Az Ő együttműködésére lett volna szükség, hogy ne kelljen tovább élnem ebben a kiszolgáltatott, megalázó helyzetben, amely lelkileg, anyagilag sodort az összeomlás felé.

Megegyezés híján bíróságon folytatódik történetünk.

Fel kell vennem a kesztyűt, különben az utcán találhatom magam.

Már semmit nem várok el Tőle.

Külön költözésünk után megmondta, hogy csak az ő és Lóránt érdekei fontosak a számára, a többi nem érdekli.

Ezt a hozzáállást várhatom az egész eljárás során, erre készülhetek.

Engem egy dolog fog vezérelni:

Minél előbb megszabadulni minden köteléktől, amely jogi vagy anyagi vonatkozásban összeköt bennünket.

Mondja ki a bíróság házasságunk felbontását, a vagyonmegosztással pedig akár több hónapot is eltölthetünk.

Itt akarom hagyni ezt a siralmas lakást, el szeretnék költözni, magam mellé egy társat találni, akivel megoszthatom életemet.

Legfeljebb majd úgy tekintek vissza erre a mostanira, mint egy tizennégy évig tartó rosszul sikerült kalandra.

Több nem is volt.

Nincsenek megjegyzések: