még emlékszem arra a napra:
apámat követtem kíváncsian totyogva,
erős férfikezét úgy szorítottam
azon a november végi napon,
mint ki érzi-
ma megkapom
életreszóló,
széttéphetetlen ajándékom.
kistestvért kaptam.
fiúnak babát
ajándékozni-
még nem láttam át,
mire való dolog? tévedés? csacskaság?
de örömmel elfogadtalak.
azóta számomra ünnep maradt az a november végi esős nap.
az ajándékon már másokkal osztozom,
mások örömét nem veszem zokon,
de ragaszkodásom ma is olyan, mint egykoron
az ajándékhoz, mit azoktól kaptam,
kiknek emlékéhez máig hű maradtam,
mi jó volt bennük, megőriztem, továbbadtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése