Keserves időnek nézek elébe.
Húsvéti készülődésemkor én már cseresznyevirágzásról ábrándoztam, nem számoltam az évszázad legkorábban ünnepelt húsvétjára.
A természetet nem lehet becsapni, neki megvan a saját programja.
Most virágzik a cseresznye, amit Japánban az új élet jelképeként ünnepelnek.
Annak idején nagy szeretettel ültettem kertem legvédettebb szegletébe azt a szomolyai cseresznye csemetét, amelyről a versem szól.
Szögedi Tibor, egykori kollégám, főnököm, barátom volt szomolyai származású.
Amikor tragikus hirtelenséggel bekövetkezett haláláról értesültem, akkor telepítettem a fát.
Nem láthatom a virágzását, termését sem kóstolhatom talán soha.
Új gazdái biztosan szívesen emlegetnek, ha megízlelik, nekik örömet szereztem.
Jelenlegi gazdáik bizonyára érezni fogják azt a keserédes ízt, amiről a versemben írtam.
Igaz, ők talán nem is tudják, melyik fáról van szó.
A verset év elején levélben küldtem el Zsuzsának, Tibor feleségének és leányainak, akik örömmel fogadták.
Azt írták, Tibor biztosan bőséges termést kíván nekünk odafönn a mennyben.
Szorgalmasan készülök a költözésemre.
Fotókat készítettem a kastélyról, a park legkedvesebb helyeiről, a Tisza partról, lakásom előtti virágoskertemről.
Múlt hétvégén Tomi kutyámat látogattam meg új otthonában.
Mindketten boldogok voltunk.
Őt is megörökítettem magamnak.
Vasárnap Papi kutyámtól is elbúcsúztam.
Két napig vigasztalanul zokogtam.
Talán majd megnyugszunk, ha új otthonra találunk, száműzetésünk végére érve.
Már egyedül, szomorúan csomagolok, készülődöm.
Pünkösdkor búcsúzom Tiszadobtól.
Akkor zárom írásomat.
Onnantól új blogot, új történetet kezdek élni, esetleg írni.
Remélem, nem egy pünkösdi királyságról szól majd.
Olyan jó lenne megnyugodni már!
Most álljon itt egy vers, amelyet Papi kutyámra gondolva írtam.
KUTYAHŰSÉG
Itt ez a csont, ha eldobom,
Repül utána bulldogom,
Hogyha kitárja állkapcsát,
Le tudna nyelni egy macskát.
Gyönyörűségem, kis Papi!-
Hallgat a nevére a dagi.
Kutyák közt pont olyan legyél,
Ronda és ugatós, sose félj!
Lelkem a lelkeddel egy vagyunk,
Amikor megütnek, ugatunk,
Jaj annak, aki belénk harap,
Haragunk nyoma rajta marad!
Én meg a Papi, rondák vagyunk,
Ha megsimogatsz, rád hallgatunk,
Melletted maradunk, amíg élsz,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése