fehér karácsony

Én még fehér karácsonyról álmodom
adventi éjszakán, vagy ha a szemem behunyom.
de a váralozás napjaiban ragacsos sárban tocsogok,
másoknak semmitmondó frázisokról locsogok.



gyermekkori fenyőillat tör elő a múltból,
mikor aranygömböt varázsoltunk csokipapírból,
színes lapokból fűztünk karikát,ragasztottunk csillagot,
tündöklő karácsonyfa láttán szemünkben könnycsepp, csillag ragyogott.



miért hagytuk,hogy üzletté lettek hétköznapok,ünnepek?
a legszentebb ünnep is, amikor Jézus született,
amikorszeretetről milliók énekelnek,
a leggonoöszabb emberek is bűnbánó könnyeket nyelnek.



engem is csak a szűkség térített eszméletre,
amikor advent idején félelemmel kotortam zsebembe.
mit adhatnék ajándékul szeretteimnek?
mit szólnak majd ők akkor,ha csengettyűk csilingelnek?



adoknektek lelkemből egy szikrázó csillagot!
ezernyi napjaimból néhánx boldog napot ,
néhányat még azokból, miket veletek tölthetek.
napokat,heteket,éveket?
ha már nem költhetek.