Az utolsó óraütések

A karácsonyi beigliket megemésztettük, már a maradékok is megszáradtak, kidobtuk .
Visszatekintve az ünnepre,vegyes emlékek maradtak meg bennem.
Túlzottan nagy várakozással nem voltam, egyszerűen túl akartam élni.
Nos ez sikerült.A karácsonyi csoda elmaradtugyan,
de szívesen gondolok vissza egy-egy pillanatára.
Egyetlen dolgot kértem a Jézuskától, amit részben teljesített.
nevezetesen, hogy minél több időt tölthessek az ünnep alatt feleségemmel és a fiammal.
Feleségemmel együtt mentünk az ünnepi szentmisére, boldog voltam.
Hosszú idő óta talán először.

Felemelő volt, hogy Levente Atya lehetővé tette számomra Karácsony esti fohász című versem előadását a mise részeként.
Nagyon izgultam, mert nem vagyok igazán jó versmondó.
De gondolataim belülről jöttek, nem kellett tudatosan az előadásmóddal foglalkoznom,
csak magam kellett beleadnom.
Isten Házában, Isten és a falu színe előtt szólhattam, de igazában egy embernek, feleségemnek szólt.
Megbocsátását szerettem volna kérni e szokatlan módon mindazokért a fájdalmakért, amit az elmúlt évben okoztam Neki és fiunknak.
Boldog voltam, amikor eggyütt ülhettünk le az ünnepi asztalhoz és végtelenül magányos, amikor magamra maradtam ,m int most a 2007.-ik esztendő utolsó óráiban.
Csak arra vágyom, hogy újra vele lehessek,soha semmi ne állja utunkat.
Igazán nem sok, amit kérek, amire vágyom, ami boldoggá tenne.