Mindannyian tudjuk, érezzük, hogy fejlődésünk nélkülözhetetlen állomása az ÖNMEGFIGYELÉS, az ÖNMEGISMERÉS és szívünkben, lelkünkben hordozzuk a leghatalmasabb erőt, amit csak birtokolhatunk, a SZERETETET.
A benned rejlő szereteted erejével, ha engeded, hogy egy kisgyermek saját maga csináljon dolgokat, hogy egyedül legyen, hogy önállóan járjon, öltözködjön, írjon, olvasson, rajzoljon és kifejezze magát, fejlődni fog és önállóvá válik. Félre kell állnod és hagynod kell, hogy hibákat kövessen el, hosszú időt kell szánnod, hogy mindent, amit tanul, tökéletesen elsajátítson. Nagyon türelmesnek kell lenned és várnod.
Vedd észre, hogy az élet olyan, mint egy vonat, és Te állomásról, állomásra utazol, minden nap fejlődsz, tanulsz. Az élet vonata elroboghat melletted és te semmit nem látsz a szépségből, ami körülvesz, és lassan bandukolhat is, hogy észleld és figyeld magadban a szépet, a jót, a csodát, az apró változásokat, az emberi kapcsolatokat, a szerelmeket, a tájak szépségét, egy virág gyönyörűségét és mindazt a csodát, ami körülvesz a földi világban.
Ahhoz, hogy minden pillanatban képesek legyünk érezni magunkban a Szeretet elsöprő erejét, azonban meg kell szabadítanunk magunkat a gyűlölettől a megbocsátás és a szeretet ereje által. Tudnunk kell, hogy a szenvedés, ha elkerülhetetlen, a mi felemelkedésünkért van. És ha, a bennünket ért problémákat feladatnak tudjuk tekinteni, akkor az mindenképpen előbbre visz.
Mesterem szavaival élve minden folyó ugyanabba a tengerbe ömlik és mi a tengernek egy cseppjei vagyunk.
E bevezető gondolatok után szeretnénk megosztani veletek Paulo Coelho egyik könyvének egy nagyon pici részletét a feltétel nélküli szeretetről.
„Szeretlek, Szeretlek, mert minden szeretet a világon olyan, mint egy-egy folyó, amely ugyanabba a tóba tart, és ott találkoznak egymással, hogy átalakuljanak egyetlen nagy szeretetté, amely esőként áldást hoz a földre.
Szeretlek, mint a folyó, amely lehetővé teszi, hogy a nyomában növényzet és erdők nőjenek.
Szeretlek, mint a folyó, amely inni ad a szomjazóknak, és elviszi az embereket oda, ahova el karnak jutni.
Szeretlek, mint a folyó, amely érti, hogy a vízesésben másképpen kell folynia, a völgyben pedig meg kell pihennie. Szeretlek, mert mindannyian ugyanott születtünk, ugyanabban a forrásban, amely mindig több vízzel táplál minket. Ezért ha gyengék vagyunk, nincs más dolgunk, mint várni egy kicsit. Újra eljön a tavasz, a tél hava elolvad, és újult energiával tölt fel minket.
Szeretlek, mint a folyó, amely magányosan és gyengén indul útnak a hegyen, aztán elkezd növekedni, csatlakozik más folyókhoz, és végül már nincs az az akadály, amit ne tudna leküzdeni, hogy eljusson oda, ahova akar. Így hát elfogadom a szereteted, és átadom neked az enyémet. Nem a férfi szerelmét egy nő iránt, nem az apa szeretetét a lánya iránt, nem az Isten szeretetét a teremtményei iránt.
Hanem egy olyan szeretetet, amelynek nincs neve, nincs magyarázata, ahogy a folyó sem tudja megmagyarázni, miért pont arra tart, amerre tart, csak folyik előre. Egy olyan szeretet, amely nem kér nem ad semmit cserében, csak van. Én soha nem leszek a tiéd, te soha nem leszel az enyém, de így is elmondhatom, hogy szeretlek, szeretlek, szeretlek………”
Forrás: Szeretetközpont
