A magam módján

A hosszú hétvégeszobámba szegezett.
Elővettem egy 2008- ban készült képet.
Ennek segítségével elmélkedem a saját húsvétomról.
Reggel, amint az üzletbe siettem, hívogatott a tavasz.
Mintha azt súgná a fülembe:
Gyere, szagolj belém!
Zsigereimben már pattanásig feszült a tavasz, mint a Nagyerdő évszázados tölgyeinek ágain, a rügyekben.
A Békás tó víztükrén hajómakettek borzoltak hullámokat.
A tündérrózsa levelei úgy lebegtek a felszín alatt, mintha piciny vízitündérek sárkányt eregetnének a mélyben.
Régi emlékképek tűnnek elém.
A napokban II. János Pál nyomait kerestem a debreceni emberek emlékeiben.
Felszínre hozta saját lengyelországi emlékeimet.
A nyolcvanas évek közepén, katona ifjúsági delegációval utaztam keresztül- kasul Lengyelországon.
Jártam Krakkóban, Gdanskban.
A lengyel emberek, mindenütt csodálattal, nemzeti büszkeséggel beszéltek, a lengyel származású pápáról.
Bárakkor még istentelen ember voltam, személye akkor, és azt követően is nagy hatással volt rám.
Most honfitársaimmal örömmel készülök húsvéti boldoggá avatására.
A napokban ünnepeltük Petőfi Napját, szabadságharcunkat.
Eszembe jut, a lengyelországi Torunban tett látogatásom.
Bem Józsefszülővárosában, a helyi tüzértiszti főiskola vendégei voltunk.
A városban virágot helyeztünk el szobránál, ahol korhű egyenruhában álltak díszőrséget a főiskola hallgatói.
Ma, névnapján szeretettel gondolok Rá, az édesapákra.
Holnap úgy ünnepelek, hogy meglátogatom Szilágyi Józsikát, fogadott keresztfiamat, a gálospetri gyermekeket.
A kép, amit választottam, tiszadobi remeteségem idejében készült, szobámban.
Nem estem önsajnálatba, Isten segítségével barátokra, gyermekekre, életem új értelmére leltem.
Tévedéseim voltak, de volt erőm megvallani, kijavítani.
A magam módján így készülök a Húsvétra.
Keresztemet elfogadom, türelemmel, kitartással viselem.