Tizenöt évi, a Tiszadobi Gyermekvárosban töltött pedagóguspályát követően május közepén költöztem haza Debrecenbe.
A fő gyökereim soha nem szakadtak meg, most a hajszálgyökerek kialakításán fáradozom.
Örömmel tértem haza, életem jobbra fordulását várom új életemtől.
Jóleső érzés volt, hogy régi postásunk rám ismert, egykori kollégáim, szomszédaim is örömmel fogadtak.
Egyre több, új kapcsolat kezd kialakulni, szeretnék újra teljes értékű sebreceni polgárrá válni.
Szeretem a várost.
Értékei, hagyományai, lehetőségei fontosak számomra.
Legfontosabb teendőmnek tartottam, hogy megkeressem azt a katolikus közösséget, ahol jól érzem magam, elfogadnak, támogatnak.
A Szent Család Templom egyházközségében ilyenre leltem.
Otthon érzem magam.
Még legutóbbi, Kutya Világ címmel írt munkámat rendezem, de már vannak elgondolásaim a további írásra.
Ehhez használom fel blogomat.
Ha kíváncsi vagy rá, időnként olvass bele, írj véleményt róla!
Köszönettel:
Papijoe
